Hungarian Participation Democracy's Ghost.

II. Az angolszász modell 

a.) A jóléti társadalom egyik eredetmítosza szerint 1906-ban Ausztráliában Higgins bíró ítélete alapozott meg egy hosszú változási folyamatot, amelyből a 45 utáni jóléti társadalom rendszere kiépült. A birkanyíró idénymunkások  órabérének meghatározásánál a bíró azt vette alapul, hogy a bér nem lehet kevesebb egy 3 gyermekes család eltartására alkalmas összegnél.

Ez a modell keretalkotó sík és a családi életstratégia pengéjének összecsattanása. Abban a korban még nem volt annyira költség igényes eltartani egy családot, mert fél lábbal még az önellátó gazdaság életmódjának talaján áll a kultúra. A mai Ausztrália komolyan veszi a jóléti társadalom körüli egyensúly fenntartását. Anglia például nem. Az itteni órabérből nem lehet 1-2 gyereket sem eltartani.

b.) A jóléti társadalom másik eredetítosza szerint a XX. század elejét végig kísérő munkásmozgalmi konfliktusok kellős közepén Henry Ford állt elő az USA-ban azzal az őrült elképzeléssel egy cégtulajdonosoknak szervezett konferencián, hogy "fizessük meg a munkásokat!" Eleddig ez kísértetiesen hasonlít a Higgins bíró által vízbe dobott kő tovább gyűrűzésére, hiszen úgy tűnik, mint ha a családi életstratégia és keret ügyben egyszerűen pálcát törne az életvilág mellett. De aztán indokolta a javaslatát, amiből kiderül, hogy nem erről van szó. A II. ipari forradalom csúcsa az a folyamat, amikor a tudomány, a termelési hatékonyság minden elemét feltéképezi a hatékonyság csúcsra pörgetéséhez. A szervezet szociológia a futószalagos termelés körüli hatékonyság vizsgálatok korát a "Taylor-Ford" modell néven jegyzi. A termelés készen állt a tömegtermelésre. Ekkor Mr Ford így érvelt: Ha Ford modellt csak a kiváltságosok vehetik meg, a gyáram XZ mennyiségű autó eladására lesz képes! De képzeljenek el egy olyan világot, ahol a nem csak a vállalat vezetés, hanem a munkás is megvehet egy autót! Ez a fogyasztói társadalom modell születésének pillanata!

c.) A jóléti társadalom modell harmadik eredetmítosza Churchill nevéhez fűződik, aki világosan érvelt amellett, hogy a jóléti társadalom modell és a fasizmus egymás alternatívái. Tessék a tömegeket kilátástalan szegénységben tartani és a nemzetmegmentő demagóg nacionalisták politikai erőt kovácsolnak majd idegen ellenességből és áldozati bárányként végeznek a demokratikus kontroll minden elemével.

Vagy megtanulunk osztozni a munkásokkal a vállaltunk sikereiben, tehát megfizetjük őket, vagy országaink ki lesznek szolgáltatva  a fasizmus veszélyének. Ez a megközelítés a blogon végig vonuló fő sík. A politikai marketing, a politikusok mítoszai hogyan hatnak a személyiségre? A fő kérdés az, hogy a politikai szocializációs háttér, a belső mű, hogyan válik modernizációs szempontból sikeres keretekké?

Ebben a megközelítésben a kulcsa ennek a kisközösségi síkon van! Más a cirkulus viciozus az angol és más a magyar közegben. Az angol poliitkai szocializációs modell sikeresen meggyőzi a vállalti és civil közösségi síkot, hogy a foglalkoztatás, a minőségfejlesztés az a vonatkoztatási csoport síkján dől el! A vállalatoknál tudunk bérről vagy foglalkoztatás növelésről döntéseket hozni. Az angoloknak határozott anti-nacionalista világképük van. Még szavuk is van az unionista nemzeti identitásra.

Tudják, hogy a British és az English az egy olyan rész - egész viszony, amelyben nem kizáró, hanem integráló elemek az erősek. Ez a modell fontos politikai szocializációs lépéseket tesz le a kisközösségi síkra. Identitás vitában a keretalkotó a törvény erejével védi a kisebbségi identitásokat.

Ezzel szemben a magyar modell arról győzködi a személyiséget, hogy szeélyes kudarcairól a modernizáció manipulátorai tehetnek. A magyar emancipáció, a jogfosztottság emancipációs harca! Mi a kirekesztés eszkalálódását tekintjük a nemzeti szabadság eljövetelének!

d.) A Varga Károly féle kutatás ide vonatkozó tanulsága, hogy az angol modellben igen nagy hangsúlyt fektetnek az alapos és elmélyült döntés előkészítésre. A procedúra számos pontján bevonnak különböző kulcsszakértőket és az érintettek képviselőit is feltétlenül bevonják a döntés előkészítés során. A döntéshozatal jól elkülönül a döntés előkészítéstől, általában külön testület hozza a stratégiai jelentőségű nagy döntéseket.

A végrehajtás során az angolszász kultúrából eredően végletekig határtartóak, azaz mindenképpen a leírt, elfogadott terveket hajtják végre. Szintén angolszász sajátosság, hogy a folyamat során és a végén az eredmény létrejöttekor értékeléseket végeznek. Az értékelés célja, hogy egy következő hasonló folyamat számára tapasztalatokat rögzítsen le.

Az angolszász kultúrkörben elterjedt modell időbeni ábrázolása:

Alapos 
döntés-

előkészítés       döntés                végrehatás                     értékelés
I____________I________I____________________________I_______I

Ez a modell a személyiség és a vonatkoztatási csoport kapcsolatáról szól,. ha a vállalati döntés előkészítés folyamatát nézzük, a vonatkoztatási csoport és a keretalkotó szint kapcsolatáról szól, ha az országos érdekegyeztetési folyamatot vizsgáljuk.

e.) A humánszolgáltatások archetípusai ebben a kultúrkörben egyházi közösségekhez kötődnek. Az iskolát az orvosi ellátást vagy az USA-ban a közbiztonságot és a bíráskodást a helyi közösségek hozták létre, finanszírozták és tartották társadalmi kontroll alatt. Az állam maxium támogatja később ezt a folyamatot, de nem veszi el a szervesen kialakult kontrollokat. Tisztán érvényesül a helyi és az országos érdek egyeztetés egymásra épülő két síkja.

III. A skandináv modell

a.) Főiskolás koromban egy finnországba rekedt hazánkfia tartott előadást az ottan szociális munkáról. Meglepett az a pont, amikor arról beszélt, hogy a civil humánszolgáltatók és az állam között létezik az a kapocs, hogy ha valami egy-két éves civil kockázat vállalással kipróbál egy új humánszolgáltatást, akkor az állam a klinensek döntését tiszteletben tartva elismeri az adott humán szolgáltatás létjogosultságát.

Ez esetben asztmás gyerekek barlangtúráit szervező egyesületről volt szó. Ha az asztmás gyerekek ezt igénylik, fizetnek a szolgáltatásért, akkor az állam fejkvóta szerűen megfinanszírozza a következő évadot. A követekző években a szolgáltatás ingyenes a családi kassza felé.

A hiánypótló humánszolgáltatások tömkelege épül így be a magas újraelosztásra épülő skandináv rendszerbe. A humánszolgáltatásokat nem az állami tervezés, hanem a piaci igény, a vonatkoztatási csoportok élő kontrollja hívja életre és tartja kontroll alatt. Ezt a svédek, a dánok, a finnek nagyon komolyan veszik! Ez a rendszer alkalmas komoly humánszolgáltató rendszer kiépítésére! Ez a rendszer nem csorbítja a III. szektor önállóságát, függetlenségét.

b.) A svédek komolyan veszik az információs társadalom típusú munkahelyteremtést a piaci oldalon is. Az állam és a piaci oldal munkahelyteremtő együttműködésére kitűnő példa például az az állami pénzből finanszírozott ügynökség, amely a zenészek számára szerez hazai és külöldi fellépési lehetőségeket. A zenészek természetüknél fogva mikrovállalkozások, amelyek nem termelnek annyi árbevételt, hogy irodájuk, marketing szakemberük, vagy akár csak  telesales munkatársuk legyen. A zene mint termék tipikusan inormációs társadalom jellegű termék. Attól, hogy eladom a zenei élményt, attól még megmarad, eladhatom holnap is.  A Svéd állam elszámol például az USA-val vagy más országokkal abban a kérdésben, hogy a zenei export - import egynesúlyban van-e a két ország között. Fontosnak tartják monitorozni, és adott esetben kiegyensúlyozni ezt a kérdést. A "nyilt piac" vagy a "piaci verseny" nem olyan spontán tranzakciók sokasága, mint a mi esetünkben, hanem az állam által a jóléti társadalom érdekében akár beavatkozástól sem mentes tervezett mozgás.

c.) Amint e két fenti példa is mutatja, a skandináv országok komolyan veszik, hogy az államnak nem ragadozó, azaz kirekesztő és versenykorlátozó beavatkozásokkal kell sokkolnia a piacokat, mint ahogy azt Putyin vagy orbán rendszerei teszik, hanem integráló és verseny támogató eszközökkel kell támogatni az életvilágot. A korrupció minimálisra csökkentése, eltárása, az illegális eszközökkel operáló szereplők kitiltása rendszerből akkor lehetséges, ha a pártok, a civil párbeszéd terepén erős demokrácia védi a kulcsfontosságú társadalmi kontroll pontokat. Egészen a falusi óvódák iskolaszék testületéig, minden, ami közpénzből működik, megérdemli, hogy hatékonyságát polgári csoportok felügyeljék. A skandináv modell erőteljesen anglomán. Sokat tudás jött vissza az amerikai svédektől a demokratikus kontrollok kiépítéséhez. A skandináv jóléti rendszerek képesek magas adórendszerrel, finom beállításként működő helyi kontrollokkal jól működő rendszereket működtetni. 

A magas minimálbérre és csúcsra pörgetett foglalkoztatásra épülő rendszer, magas adórendszerrel és erőteljes állami+társadalmi kontrollal is működik.

Az utóbbi időben úgy tűnik, ez a modell jobban állja a gazdasági világválság hullámait.

IV. A magyar modell hiányosságai

a.) A Varga Károly féle kutatásban beazonosított "magyar betegségről" szóló esetpéldákkal tele van a blogom. Mi a mai napig sportot űzünk abból, hogy a döntés előkészítési folyamatokba NEM vonunk be érintetteket és kulcsfontosságú szakértőket!

  
felületes   puccsszerű, elhúzódó 
döntés                döntés            vargabetűkkel tarkított végrehatás    értékelés nincs
előkészítés
I_____________I__________I_>___<____>_____<______________>____I

A magyar modell alapvetően abban különbözik a japán és az angolszász kultúrától, hogy nem veszi körül olyan határtartó – szabálykövető kultúra. A karizmatikus rögtönzések a döntés előkészítéstől a végrehajtásig mindent áthatnak. Nálunk az angolszász értékelés nem része a kultúránknak, igen ritka jelenség, sőt a legtöbb szervezetben ellenállást vált ki. Kultúra idegen elem! Azért ritka, mert a végrehajtás szakaszban általában újra és újra döntés szakaszból kezdjük újra a dolgot, és a végén nem lehet megállapítani, hogy melyik szakaszt is lehetne egyáltalán értékelni. A döntési szakaszra a karizmatikus rögtönzés jellemző (136 módosító indítvány of XY törvény - az utolsó napon). Maguk a döntéshozók omnipotens hatalmi státusú döntnököknek tartják magukat, de mivel nem vontak be szakértőket így valójában maguk sem látják sokszor, hogy mi is lesz a döntésük következménye. - nekünk minden mindegy!

Maga a döntés sokszor halasztó hatályú, azaz hivatalosan megszületett a döntés, felszállt a fehér füst, de a leglényegesebb részletek ezután lesznek kidolgozva. A végrehajtás során újabb és újabb, az eredetivel megegyező horderejű döntések születnek. A nemzeti színházunkat az építkezés közepén arrébb döntjük, 6 milliárdért még két pillér az egyébként is csak dísznek készülő viadukthoz, még pár metro megálló, még egy rendszerváltás, a példákat még hosszan sorolhatnánk.

• nálunk a döntések nem szoktak megszületni a döntéshozatal közben;
• nálunk a döntés előkészítésnél nem szokás megkérdezni sem szakértőket sem pedig az érintetteket;
• nálunk legkorábban a végrehajtás szakaszban szokott elkezdődni egy kérdés társadalmi vitája;
• nálunk a végrehajtás közben simán megháromszorozódik egy projekt költségvetése, mert állandóan más irányból fúrják meg az eredeti elképzelést, így a végrehajtás közben normális, hogy teljesen máshová építkezünk, nem akkorát, és nem arra a funkcióra.
• Az értékelés nálunk kultúraidegen, általában feltétlenül elkerüljük vagy elszabotáljuk. Nem vagyunk hajlandóak azzal az attitűddel elemzni a cselekedeteinket, hogy mit csinálhatnánk jobban.

b.) A kirekesztő és verenykorlátozó beavatkozások arra valók, hogy az államot túszul ejtő ideológus érdekcsoport gazdasági pozícióit erősítsék. Amikor a temetési szokásainkat vagy a kocsmai játék automaták kérdését újra szabályozzák, akkor lényegében hadat üzennek a létező piaci szereplőknek és megpróbálnak a mozgalmi aktivistáknak hadizsákmányokat osztogatni. A pártokrácia piac pusztító manőverei egész szakmákat tesznek értelmetlenné - értelmezhetetlenné. Nincs annak jelentése a mai Magyarországon, hogy újságíró, egyetemi tanár, szociális munkás, rendőr, iskola igazgató, bíró. Ez a pusztítás a keretalkotó hadviselése az intézémnyesült szervezeti világ ellen. A tudás társadalom nem ilyen. Ott érték a helyi keretek fejlesztése.

c.) A közüzemi vállalatok, a bankok, a mi országunkban olyan szerződéssel bírnak, ami az ő profitszerzésüket garantálja. Nem az a kérdés a keretalkotó számára, hogy a monopolhelyzetben lévő szolgáltatások üzemeltetőinél hogyan védjék a fogyasztói érdekeket, vagy a rendszer illeszkedést. Így alakult ki az a "rend" amelyben az egyén kifizeti az európa szerte legmagasabb rezsi számlákat, BKV bérletet, megduplázódhat a lakáshitele 1-2 év alatt, és elviheti az inláció a pénze vásárló értékének fdelét 5 év alatt. A "felügyelő bizottságok" a pártok elmaffiásodását" támogató eszközök. Ez a jelenség a keretalkotó és a monopol vállalati kör támadása a családi életstratégia ellen.

d.) Szembeötlő a sikeres országok modelljeit, piaci sikereit elemezve, hogy a hazai piaci próbálkozásokat - helyi vállalati fejlesztéseket nem foglalja keretbe magasabb iparági vagy társadalmi szintű jövőkép!

Az orbánizmus szabad kibontakozása felfedi az érdekcsoport azon szándékát, hogy ők nyíltan szembe akarnak fordulni a rendszerváltás alapvető társadalmi szerződésével.

• Szerintük nincsen szükség, magas minimálbérre és magas foglalkoztatottságra épülő jóléti társadalom modellre, szerintük kínai bérszinvonalra van szükség!
• Szerintük nincsen szükség demokráciára
• Szerintük nincsen szükség szabad piacra, predátor hálózatokra van szükség, amelyek a pártmaffiák számára szabadon rabolhatnak a quvázi piacokon.

A jövőkép hiánya az egyik legnagyobb luxus, amit a magyarok a rendszerváltás utáni történelemben megengedtek maguknak. Az EU évi 1000 milliárdos fejlesztési forrása egy olyan országot értek 2004-2013 között, amely elveszítette a tervezési kapacitásait a társadalmi szervezetekben, a pártokban és a tudományos discurzusban egyaránt.

A párt brókerek, /Weinenberger - Zuschlág videok/  akik például az EU támogatásokat értékesítik egyetlen célt követnek. Jutalékot fizetnek a pármafia kasszájának. A fejelsztési programok társadalmi hasznosságáról sem a tervezéskor, sem az értékeléskor nem tudunk beszélni. A Halász - Zuschlág paktum utáni forrás elosztási grémiumok iparszerűen ráálltak arra, hogy a társadalmi hasznosságok versenye helyett egy alternatív valóságot építsenek ki a társadalmi párbeszéd és a civil társadalom terepén. Ez a politikai marketing sík hadviselése a vonatkoztatási csoport sík ellen.

e.) Nemhogy nincsen jövőképünk, hanem a politikai discurzus kifejezetten piac ellenes és intézményeség tagadó ösztönöket táplál elképesztő demagógiával. Az önellátó földművelésre épülő archaikus kultúra korában a kereskedelem és az áruterelés megvetett, alacson társadalmi státuszú tevékenység formák voltak. A közép kori európában elüldözött népek, görögök, zsidók, örmények végeztek közvetítői kereskedelmi szerepet. Az ókori egyiptomban a főníciaiak, kínában a kereskedő kaszt tagjai eunuhok a korai középkorban.

A politikai megosztottság "mi és a konkurencia"  törésvonalának felépítéséhez a FIDESZ elépítette a 30-as évek beli nacionalizmus restaurált változatát. A fidesz hívők fejében vastörvényként él a párt által felépítet mítosz, hogy a kudarcainkért a zsidók kirekesztő ármánykodása okolható.

Meg sem fordul a fejünkben, hogy az integrációs képességünk kulcsfontosságú terepeit elemző - tényfeltáró értékelésnek vessük alá az ország különböző terepeit. Nem érdekel bennünket semmilyen "hogyan csinálhatnánk jól" - kérdés. A gondolkodás elhagyja a racionális gondolkodás terepét. A mitikus fantázia olyan, hogy az adott kérdésre "valamilyen" választ adunk. Ez a tudat számára már óriási szorongás csökkentő lépés. Ameddig nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy miért kel fel a nap az egyik oldalon és hogyan jut el a másik oldalra, addig ... Mennyivel könnyebb azzal a tudattal élni, hogy Panteon a tüzes szekerét áthajtja az ég útján, de mivel a lovai pihenésre szorulnak, így a ciklus végén leáll a világító szekér, mert a lovak nincsenek meg abrak és pihenés nélkül.

Az orbáni világkép zsidó ellenessége, városiasság ellenessége, modernizáció ellenessége, könyörtelen harca minden autonóm kommunikáló társadalmi szereplővel azt a képet árulja a politikai marketing technikáival, hogy a magyarok kirekesztett kisebbségként élnek az országukban.

Paradox, hogy a "hogyan szerezzük vissza az országunk feletti valódi kontrollt" kérdésre azt a választ adja, hogy évtizedekre előre megpróbál mindenkit kizárni a társadalmi párbeszédből.

Nekünk magyaroknak az lenne a szabadság netovábbja, hogy ha lemondunk a közbeszédhez fűződő jogokról és lehetőségekről?

Az orbánizus a jogfosztottság expanziója. Felszámolta a civil társadalom intézményesült sejtjeit. Megszüntette az érdekegyeztetési fórumokat és a társadalmi kontroll szerveket, semmiféle közgondolkodást nem indított be sem az országos jövőkép alkotó síkon se pedig a helyi szervezetekben. Amikor a diáktüntetések kapcsán a diákok artikulált érdekeket adtak elő, ennek a prédikátor érdekcsoportnak az első dolga volt, hogy megvádolják a diákokat azzal, hogy nem képesek arra a közéleti teljesítményre, amit a facebook video üzeneteikben láttunk tőlük. Ez nekem ismerős. Amikor középiskolás diákként megszerveztük Pál Tamás Igazlátó Napját a tanárok demokrácia ellenes érdekcsoprtja azzal vádolt bennünket, hogy felnőttek által szerkesztett kérdéseket teszünk fel a fórumon.

Később kutattam a témát. Arra a megállapításra jutottam, hogy az autoriter és a saját erkölcsiségét mintaként másokra ráerőltető prédikátor érdekcsoport automatikusan konfliktusba keveredik az ilyen esetekben a facilitatív és jogi keretekben, rendszer által garantált és védett felszóllalási lehetőségeket használó és az identitás választhatóságában gondolkodó csoporttal. Mint diák, pontosan tudtam, hogy ki hazudik! Tudtam, hogy akiket azzal vádolnak, hogy a saját kérdéseiket diák küldöttekkel hozzák nyilvánosságra, soha nem kértek tőlünk ilyesmit.

A feltételezés mögött ott húzódik a mitikus fantázia, hogy a diákok nem képesek azon a szinten felszóllalni, ahogyan azt a két szemünkkel látjuk. A politikai marketing sík a személyiséget is támadja! Az lenne normális szülői attitűd, ha gyerekünket kompetensnek és erősnek, életre valónak látnánk. Patológiásnak tartom azt a világképet, amely az "inkompetencia" tömeges újratermelésében látja a boldog jövőt! Az az út, nem a tudás alapú társadalomba vezet!

A hit, hogy a polgár egészen biztosan nem lesz képes alkudni és nem lesz képes jobbítani a dolgokon, ott húzódik az országos érdek egyeztetés és a III. szektor elpusztítóinak a tetteiben is. A közéleti kirekesztettség csúcsra pörgetése értelmetlen szélmalomharc.

Nem hisznek abban, hogy mi polgárok javaslatokkal, ötletekkel, helyi alkukkal részt tudunk venni a saját sorsunk alakításában!

Magyarország nemhogy nem tudja, hogy merre van a tudás alapú társadalom, mi eszeveszett civilgyilkos energiákkal, 36 milliárd Ft-okból finanszírozott intézményrendszerekkel próbálunk meg olyan világokat elpusztítani, mint például a blogok világa, a szabad sajtó, a tudományos szektor, vagy a civil közösségek intézményesült világa.

Súlyos ára van annak, hogy se jövőképünk, se szándékunk nincsen a tudás alapú társadalom irányába fordulni!

A gazdasági leszakadásunk, a magas munkanélküliség, az alacsony bérszínvonal, az emberek elszegényedése, a tömeges kilátástalanság az az ár, amit a modernizációs tehetetlenségünkért és tévedéseinkért fizetünk.

A tudástársadalom és a civilgyilkos rendszer ellenkező irányú folyamatok.

Az egyik támogatóan hat a személyiségre, a családi életstartégiára, a kisközösségekre vagy a vállalati szférára, a társadalmi tervezés terepekre.

A másik nem. Szerencsétlen módon a mi országunk a facilitatív megodások helyett autoriter utat jár és a tartalom, amivel fölülről lefelé ezeket a szférákat tömködik semmilyen versenyképesség fokozó hatással nem bír. Ismerjük a Horthy rendszer vagy a Rákosi - Kádár rendszer premodern politikai szocializációs csomagjait. Azt is tudjuk, hogy az az út nem vezet sehová!

Gyorsuló ütemben távolodunk! Mi megint a leszakadás útját választjuk?