Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Jól marketingelhető emancipációs mozgalmi témák

2010.05.18. 17:27 :: Saman

Mostanában végig gondoltam, hogy a hazai közéletben teljesen top témává vált az emancipációs mozgalmak által nyomott szabadság kérdése.

Számos emancipációs mozgalom értékei - céljai látszanak.

Abból a szempontból kezdtem el rangsorolni, őket, hogy melyek hogyan férnek hozzá sajtó megjelenéshez, mozgalom szervezési erőforrásokhoz. Melyek tudják támogatni a kisközösségi szerveződéseket, melyek szervezik frenchise-ba a helyi tevékenységet és melyek hagyják szabadon a célkitűzés és a tevékenység szervezés kérdéseit.

Azon kaptam magam, hogy ebből a nézőpontból a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia bekormányozta a tankját a mi utcánkba.

Azoknak a kis emancipációs mozgalmaknak, amelyeket rögtön felismerünk ebben a szerepükben, hiszen ők eleve erre szerveződtek, itt szépen lassan lett egy olyan konkurenciájuk, amely teljesen eltakarja a napot.

Tegnap cseteltem Delisával és gondoltam facilitatíve megpróbálom rávezetni arra, hogy tulajdonképpen mi is lehet az az emancipációs küzdelem single issue, aminek van vagy 4 millió híve.

Ez számunkra azért érdekes, mer a mi mozgalmaink maximum 5-30.000 hívet tudhatnak magukénak. Ő női emancipációs kérdésekben aktivizálja magát szívesen a civil közéletben, a mi mozgalmaink az állampolgári részvétel kérdésében folytatnak emancipációs harcot. Mindkét mozgalmiság romokban hever és a helyzet csak romlik.

Delisa 85 óta él Svédországban és főként a sajtón keresztül éli meg, hogy milyen is lehetett a rendszerváltás. Ez nyilván még nehezebbé teszi azt, hogy a hazai folyamatokból ezt a sajátos nézőpontot felvegye valaki.

Ahhoz, hogy valaki egy single issue mozgalom identitás mintáját átvegye, ahhoz sokat használ, ha van valamilyen személyes érintettség. E nélkül nemigen jön létre komoly érzelmi háttér, nem keletkeznek olyan emberi kapcsolatok - barátságok, amik miatt élő kapcsolat jön létre egy közösségi misszió és egy individuum között.

A II. világháború utáni szociálpszichológiai kutatások, például Mérei kísérletei feltárták, hogy referencia személyeket, mintaadókat kezdünk el követni ilyenkor.

A politikai marketing ezért igyekszik megmentő csodatévő szentember nimbuszt kreálni a pártvezetők köré, vagy megfordítva : azt a személyt teszik előre, aki alkalmas ennek a szerepnek a felmutatására.

A mostani cunami szerű politikai átrendeződést az idézte elő, hogy az MSZP nem mutatott fel ilyesmit. Ha kimondja, hogy ők a szegények és elesettek védelmezője, akkor azonnal kognitív disszonanciánk támad, mert ez a kép sehol nem felel meg a valóságnak. Éppen ezért baloldaliként perceptuálható single issue nincsen a közbeszéd palettáján tematizálva.

Olyan személyiségeket se tudott felmutatni az MSZP és az SZDSZ se a liberalizmus terepén, akik ezügyben jó érdekképviseleti háttérrel bírnának.

Ezzel szemben a jobb oldali politikai szocializációs felépítmény szisztematikusan elkezdte azt a vasat ütni, hogy " had legyünk már végre szabadon magyarok!"

Ez az emancipációs küzdelem a nőmozgalmi emancipációhoz képest, vagy a polgár / alattvaló - kérdésbe sűrített mozgalmisághoz képest némileg nagyobb célcsoportot sikerült bekebeleznie.

A "magyar-e vagy" mozgalomnak van vagy négymillió híve, a FIDESZ a pártok közül a legnagyobb taglétszámú törpepárt. A politikai marketing terepén azonban a szabad sajtó teljes hiánya miatt néppártnak lehet érzékelni a hazai piacon.

Technikai akadály is van. A konkurens parlamenti babérokra törő mozgalmak pl. az LMP vagy a JOBBIk úgy építették fel magukat, hogy családi kasszák benzinpénzeiből jutottak el idáig. Bugyuta utcai akciózással összebarkácsoltak valami ismertséget, helyi közösségépítéssel eljutottak addig, hogy legyen elegendő képviselőjelölt és a népharag beszavazta őket a parlamentbe.

A JOBBIK gyakorlatilag lenyúlta ezt a "magyar-e vagy" terméket, így a FIDESZ egy kicsit bajban van emiatt.

A kis mozgalmak számára ez egyébként nehezen felismerhető ügy. A mi identitásmintánk rettenetesen bonyolult tud lenni. Még a blogomat olvasók sem feltétlenül lehetnek tisztában azzal, hogy mi is a Kultúrkör Pál Tamás szárnyának ez az alattvaló - állampolgár üzenet csomagja. Nálunk az volt a Jani, aki Igazlátó Napot szervezett vagy képviselői szerepet vállalt az Igazlátó Napon, vagy erős helyi közösségi kultúra felépítésében vett részt és szívesen használták a társadalmi tervezés technikákat a tevékenység szervezésekor.

Ebből az identitás mintából akkor lehetett volna mainstream, ha a rendszerváltás komolyan veszi azt, hogy az egy politikai szocializációs kihívás és tényleg rákap az ország arra, hogy a helyi közösségi tervezéshez fórumtechnikák kellenek, erős helyi közösségi kultúrák kellenek. Nem voltunk teljesen elveszett lelkek ezügyben, asszem 450 iskolában volt Igazlátó Nap kb. 400 Civitas Vitakör...

De mindemellett ennek a mozgalmiságnak alapvetően kirekesztő a "magyar-e vagy" emancipációs mozgalmakhoz képest az életvilága. A marketing mix "csatorna" része nálunk úgy néz ki, hogy aki bekapcsolódott a tevékenységbe, az tudhatja, hogy mi ez...

A "magyar-e vagy" identitásminta mozgalmaknál nincsenek ilyen követelmények. Elég rájuk szavazni.

Az csak a szűk mozgalmi elit, aki konkrétan mondjuk gárdaegyenruhában felvonulva demonstrálja hogy ő nagyonmagyar. Vagy konkrét FIDESZ aktivistaként kopogtatócédulát gyűjt vagy antikommunista műsorokat készít a Hír TV Echo TV cégcsoportban.

A pártoló tag résznek elég csak szellemi síkon belátni azt a frameworköt.

Elég ha elhisszük, hogy ma magyarnak lenni az egy üldözöttséggel, kirekesztettséggel jár.

Elég ha belátjuk, hogy a munkaerőpiaci kirekesztettség az SZDSZ és az MSZP tudatos népíró stratégiájának munkája, hiszen a zsidók már Szent István korában is azzal foglalkoztak, hogy elvegyék tőlünk gyönyörű országunkat.

Ezt a politikai szocializációs felépítményt, járjuk már körbe, mint kristálytisztán emancipációs mozgalmi témát.

Szegény Delisának nem nagyon akart ráállni a feje, hogy általában a FIDESZ féle vonalat besorolja a mi mozgalmi témáinkkal egy szintre.

Már ott tartottunk, hogy lehetne-e olyan emancipációs mozgalmat csinálni, hogy a "szabad levegővételhez való jog" küzdelme.

Ehhez ugye be kellene mutatni, hogy walakik, walahogyan korlátozzák a szabad levegővételhez való jogot. Talán az oktatási rendszeren keresztül. A tornatanárokat már rég megvették, a fele már Norbi hívő! A médián keresztül is szuggerálnak bennünket, de a TESCO légkondi...!

A jobboldal hatalmas médiabirodalma bizony azzal tartja össze az értékközösséget, hogy Magyarországon a magyarok kisebbségi, sőt elnyomott kisebbségi és üldözött kisebbségi sorsra vannak kárhoztatva.

Ha ezt sikerült eladni az embereknek, akkor szerintem ezen az alapon azt is be lehetne bizonyítani, hogy a levegővételt manipulálja walaki!

Megfelelő ideológiai tartalommal persze.

Ahhoz, hogy ezt elhiggye valaki, ahhoz el kell érni, hogy tekintsen el attól, hogy az imént levegőt vett és ebben a tevékenységében senki nem korlátozta volt. Attól is el kell, hogy tekintsen, hogy közvetlen tapasztalatai legyenek arról, hogy a távolban, New Yorkban az IMF-ben Telavivban tényleg szőnek-e terveket arra, hogy korlátozzák az ő levegővételi szokásait.

A háttérben pedig szépen kiirtották a kisebb mozgalmakat.

Az MSZP és a FIDESZ közösen, a Halász - Zuschlag paktummal.

Így a valódi kultúra formáló terepeken, például az otthonszülés - kontra nőgyógyász érdekcsoport kérdésében, vagy az érdekképviseleti kultúrafejlesztés területén, vagy a gazdaságfejlesztés közösségfejlesztési vagy képzési kihívásainál már nyoma sincs azoknak a polgároknak, akik ott dolgoztak.

A "magyar-e vagy" mozgalomnak megvannak a maga házi nótafái, mint ahogy a Kádár-i érában is volt itt nőmozgalom, meg minden.

Majdnem minden.

Semmi.

Pontosabban közéleti sivatag.

De azóta annak az élővilága is sokat pusztult.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr102013314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása