RDH Blog - RSS 2.0A nol-on megjelent egy elképesztően hosszú tanulmány a totális centralizáltságban gondolkodó állami irányítási modell és a piacgazdaság összeférhetetlenségéről.
Megígértem egy kommentben, hogy elkezdem hozzá írni azt az oldalt, ami az életvilág reciprociátsa és az állam viszonya. Egy cikksorozatban kifejtem, hogy mi közünk van ehhez a témához történelmileg, kulturálisan és milyen társadalmi ára van annak, ha a reciprocitás oldalt ilyen mértékben gyengítjük.
A legutóbbi cikkemben a hirtelen bevezetett tandíj és a családi kassza / családi élet stratégia körüli konfliktusról írtam.
Az állam egy tollvonással átutalta a felsőoktatás költségeit a magánkassza oldalra, miközben elképesztő mértékben rabolja le magánháztartást.
2-3 éve 60%-volt a magas jövedelmi sávban, a többinél 50%. Most mindenütt 50%.
Erre jön rá az, hogy a jövedelmünkben megjelenik egy 27% ÁFA plusz némi jövedéki adó. Tehát a nettónkból is még elveszítünk egyharmadot. A megtermelt jövedelem kétharmadát / három negyedét érinti a redisztribúció és egy negyedről vagy harmadról döntünk szabadon!
Erre jött még az, hogy az elmúlt 5-6 évben hivatalosan 48% - nyi infláció zajlott le, ami kozmetikázott adat.
Elveszítette a bérünk a vásárlóerejének a felét!
Na ehhez képest érdekes "kérés" a pártokrácia részéről, hogy akkor most kezdjenek el a családi kasszák egyedül gondoskodni a tandíjakról.
A reciprocitás nem egyszerűen arról szól, hogy kóstolót küldünk / adunk a kománknak, vagy meghívjuk építkezés esetén.
A korai Kádár rendszer, mondjuk a 70-es évekig azt gondolta, hogy a TSZ tagoknak sosem fog nyugdíjat adni. A TSZ X zsák árpával azaz természetbeni adománnyal fizet a földhasználatért.
A nagyüzem által megtermelt gabona a hagyományos paraszti életmód szerint transzformálódott tyúkokká, és pár malac is felnőtt a termény adományból.
A 70-es években még láttam gyerekként, hogy milyen a falusi önellátó életmód, milyen az a "nyugdíjrendszer", ami valójában a rokoni / baráti / szomszédsági kapcsolati háló megtartó ereje.
Amikor a családban disznóvágás volt, a nagyobbik részét ajándékozták el kóstolóként a gazdák. Viszont ebben a kölcsönös "ajándékozási" hálózatban az is kialakult, hogy másoktól is jön ilyen segítség.
A TSZ természetbeni adománya, ez a cserekereskedelem / állami újraelosztás logika nekem vegyes cucc. Kicsit redisztribúció, kicsit piac és kicsit nagyon reciprocitás. Nincs túl nagy lépés félfeudális - feudális hagyományaink és e között, ha a nyugdíj rendszer oldaláról nézzük.
Tudok mondani olyan komunista nyugdíjrendszert, ami totálisan a feudális hagyományból ered. Kínában nem ad az állam nyugdíjat, a legidősebb fiú kötelessége eltartani a szüleit.
Indiában sincs állami újraelosztás ez ügyben, ez a magán oldal dolga.
Mivel én közösségfejlesztéssel foglalkoztam, sok olyan közösségi kísérletnél segítettem a tervezést/álmodozást, ahol helyi összefogással próbáltak az emberek megoldani valamilyen szociális kihívást. Az intézményesült segítő /önsegítő kisközösségek is gyakorta altruista tevékenységre vagy kölcsönös segítségnyújtási alapon szerveződnek.
Ezen a terepen is hihetetlen pusztítást vitt véghez a civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt. A mai civil szektor alulfejlettebb, mint 10 éve. Ez azért is érdekes,mert évi 600 majd 1000 milliárd fejlesztési forrás jön az EU-tól kifejezetten humán fejlesztésekre.
A hagyományos családi reciprocitás viszonyokban is óriási változások zajlottak le. A gyurcsányi "gazdaságfejlesztés" fő csapásiránya az volt, hogy megpróbálták a feketemunkát beterelni az adózó intézményesült világba. Ezeknek az erőfeszítéseknek semmilyen gazdaság élénkítő hatása nem lett, de legalább újabb csapást mért erre a világra.
Horror az adórendszer abajgatása is és az inflációval való hazudozás. Ha kisebb a reciprocitás is, a piac is és az állami fizetések reálértéke is "sikeresen" elvesztette vásárlóértéke felét, akkor elmondható, hogy sikerült tatárjárás jellegű pusztítást végezni az életvilágban!
A piac és az állam csődje esetén a családi reciprocitásnak vagy a közösségi altruizmusnak erősödnie kellene. Ez esetben lehetne tompítani a társadalmi krízis okozta fájdalmakat. Mind az érdekvédelemben, mind pedig a hiánypótló szociális szolgáltatások terültén óriási jelentősége van a közösségi kontroll alatt álló nonprofit humány szolgáltatásoknak.
A civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt ehhez képest nagy kaszával irtja az állampolgári önszerveződéseket. Különösen a vidéki élettérben szembeötlő az intézményesült civil közösségek hiánya.
Kommentek