RDH Blog - RSS 2.0Ma napirendre tűzték a magyar kérdést az Európai Parlamentben.
Végighallgattam több mint 20 képviselő hozzászólását.
Egy kicsit csalódott voltam attól, hogy mennyire felszínes az EP képviselők általi vita.
Vélhetően az e mögötti EU irányelvek és lefektetett játékszabályok is olyanok lehetnek, amelyek nem zárják ki egyértelműen az orbán-féle neosztálinista rendszer kiépülését.
Meglehet, hogy az alapos vizsgálat eredménye az lesz, hogy mindenki látja, hogy ez a demokrácia felszámolása, de a tételes jogot tekintve szabad ilyet csinálni.
Több rendszerhiba sejlik itt fel.
Az egyik probléma az, hogy a demokrácia nem a felülről elfogadottság törvényszerűségei szerint működik. A demokráciában a kivívott elfogadottság a hatalomba juttató erő. Éppen ezért a demokrácia alapvetően olyan keretrendszer, amely a szakmai síkokon a versengést támogatja a kijelölési logika helyett.
Az orbáni paradigmaváltás teljesen átállít jó pár rendszert ebben a dimenzióban.
Az a hír, ami a fölülről elfogadottságot vizsgáló politikai testület szerint hír. A szakkérdés helyett politikai kérdés lett az, hogy mi legyen a híradóba.
Ugyan így a bírók kinevezésénél egy pártember kap kinevezési jogot. Az ügyészség bíróválasztási jogot kapott már korábban a kulcsfontosságú esetekben. Ezzel a lépéssel a pártmaffia kontroll alá vonta a bíróságot. Vélhetően irányítható bírók kapnák a necces ügyeket és kedves vezető ex szobatársának felesége által felmenthető és kinevezhető bírók féltenék az állásukat.
A civil szervezetek közül is csak a "fölülről elfogadott" civilek kapnak részvételi jogokat.
Ha nekem lenne az a feladatom, hogy a selejt EU törvények helyett használható jogszabályokat alkossak az orbán-féle hazug tolvaj rendszerek és az európai rendszerek könnyebb különválasztására, akkor magam is bajban lennék.
Az EU-nak láthatóan kompetencia bajai vannak ebben a vitában.
Szabad-e felülről átírni olyan folyamatokat, amelyek alapvetően a belső pozitív visszacsatolásokra épülnek.
Ha a magyaroknak ez jó, de szerintünk őrültség, akkor jogunk van-e felülbírálni a magyarok döntését?
Mi magyarok persze tudjuk, hogy ez a fajta szemérmesség több sebből vérzik.
Volt-e a nemzetnek vétó joga ezzel az őrültségcsomaggal szemben? Azaz technikailag megtörtént-e az, hogy erre a FIDESZ a választásokon felhatalmazást kért? Ha nem, akkor ez megjelent-e a kormányprogramban? Volt-e tisztességes társadalmi vitája ennek a konstrukciónak? A párton belül megbeszélték-e?
Ez a demokrácia deficiteket durván felfokozó konstrukció semmilyen mandátum képzési folyamaton nem esett át! Semmilyen közösségi döntés nem legitimálta ezt a döntés előkészítési procedúrák során. Elképesztően szűk körben kiagyalták ezeket a konstrukciókat és megszavaztatták a szavazógépként működő parlamenttel. Ennyi történt.
Ha utólag kellene kiállni ezeknek az ötleteknek azt a próbát, hogy akár egy elképesztően szűk embercsoportot meg tudnának-e győzni a létjogosultságukról, akkor ezek a dolgok elvéreznének.
A kétharmados győzelem és a korábbi ideiglenes alkotmány szabályai előidéztek egy olyan exlex helyzetet,amelyben egy belső demokráciával nem rendelkező párt automatikusan tudja személyi kultusszá változtatni a további "demokratikus" játékszabályokat.
Eztán ezek szerint a szabályok szerint folyik a hazai közélet.
Orbán a mai beszédében is megengedett magának elképesztő demagógiát.
A verseny kiteljesedéséről beszélt.
A verseny a kivívott elfogadottságok világa.
Megveszem, fogysztom, vagy a szavazatommal legitimálom azt, amit szeretek.
Ha betiltanak mindent, vagy manipulálják a figyelmet a horizont 90%-án azzal, hogy csak a kormánypárt látható, akkor innentől kezdve itt ilyesmiről nem beszélhetünk.
Technikai akadály keletkezik a pozitív visszacsatolási körök elé.
Nem hall az emberek nagy része arról, hogy kik közül lehet választani, melyik szereplő mit mond?
Nincsen lehetőség arra, hogy egy-egy ideológiai vagy érték azonosság mentén szereplő csoport, azaz párt felnevelhesse a saját sztár szónokait, akinek megszokhatjuk a témáit.
Nem leszek ismert arcok és csak egy féle ideológia ömlik az összes csatornán.
Gyakorlatilag ez a rendszer alkalmatlan arra, hogy a pozitív visszacsatolások fenntartsák a versenyt. Nem érvényesül a kivívott elfogadottság sehol. Sem a vezető választásban, sem a mandátum képzésben, sem a törvényhozásban, se a hírek szelektálásában.
A civilgyilkos zsákmányszerző párttikárkaszt kísérletet tett a demokrácia privatizálására. Ezek az elvek egy egészen szűk ideológus érdekcsoport "magán" fantazmagóriái.
Súlyosan sértik az emberi jogokat, nem biztosítják a demokratikus kontrollok érvényesülését.Ebben a rendszerben még a részvétel is értelmét veszíti.
Magyarország hatalmasra duzzadt bizalmi válságában nem nélkülözheti az állampolgárok aktív részvételét az elénk tornyosuló problémák megoldásában.
Helyi vállalkozók, kis dolgozó csoport integrátorok tízezreinek - százezreinek az erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy a hiányzó egymillió munkahely piacot találjon.
Szükségünk van a tőkéjüket kihelyezni hajlandó bankok vagy kockázati tőkét kínáló személyek vagy közösségi vállalkozások elindítását finanszírozó pénzosztó alapok jóindulatára is.
A pozitív visszacsatolások tengerében kitüntetett szerepe van ezeknek az IGEN-eknek.
A kiszámíthatóság, a jogbiztonság felszámolása, az adóteher növelése, a belső kereslet drasztikus csökkenése, a nemzetközi botrányok, mint ez a mai EP parlamenti vita is alapvetően negatív visszacsatolások.
Különösen aggasztó az, hogy ennek a mai vitának az volt a tétje, hogy kizárják-e hazánkat az EU támogatásokat igénybe vevők köréből és megvonják-e a szavazati jogunkat.
Meggyőződésem, hogy orbán szervetlen intervenciói, rendszer módosító javaslatai szisztematikusan versenyellenesek. Rendszerszerűen iktatják ki a pozitív visszacsatolásra épülő demokratikus versenyt. A gazdaságban is a zsákmányszerző oligarchiáknak kedveznek a helyi kisvállalkozók rovására.
Minőségében minden egyes lépés világosan ebbe az irányba mutat. Az már egy mennyiségi ügy, hogy így együtt ez egy sztálinista vagy fasiszta diktatúra.
Ennél az európai kultúra már tovább tart.
Kommentek