RDH Blog - RSS 2.0Daniel Quinn fenntartható fejlődés trilógiájában a civilizáció egyik alapjától, a dehumanizációs forradalomtól eredezteti minden bajunk forrását.Kritikusan rákérdez arra, hogy miért hívjuk történelem előtti időknek az írásbeliség előtti korszakokat? Miért akarjuk megveszekedetten elfeledni a törzsi társadalom hagyományait? Miért istenítjük azokat a megszerkesztett társadalmi formációkat, amelyek királyságokban, birodalmakban öltöttek testet?
Számos mezőgazdasági forradalom körüli nagy társadalmi változást leír úgy a szerző, mint traumatizáló eseményt, amely nyomot hagy a népek történelmében. Számos nép eredetmítoszai között találunk olyat, ahol erről a traumáról megemlékeznek. Az "ember megszervezi az embert" típusú rendszerváltás nyomán a lapos törzsi hierarchia helyét felváltja egy komoly piramis szerkezetű társadalom kép. A törzsies önvédelmi szövetségi modellt felváltja egy állandó vezetés.
A biblia eredetmítoszainak egyik első története a Káin és Ábel ihlette őt arra, hogy ebből a nézőpontból tekintsen az eredetmítoszokra.
Káin és Ábel testvérgyilkossága szerinte valós történelmi háttér lenyomata. A mezőgazdasági forradalom utáni ember ugyanis "bűnbe esik", a "jó és rossz tudásának fájából evett ember" veszi a bátorságot arra, hogy növényről növényre, állatról állatra ketté ossza a világot használható és használhatatlan, értékes és értéktelen kategóriákra. A meghagyó kultúra helyét felváltja egy ragadozó természetű elvevő kultúra.
A mezőgazdasági forradalom utáni ember kezd el jelentőséget tulajdonítani annak, hogy termelési kultúráját, földjét megvédje a természettől és más népektől. Daniel Quinn szerint Káin és Ábel történetében a héberek azon élménye van benne, hogy a Tigris és az Eufrátesz mentén élő fejlett öntözésre alapuló földművelést folytató népek hogyan üldözik a nomádokat.
Számos más eredetmítoszt is felhoz, amelyek szintén lehetnek ilyen traumák nyoma. Romulus és Rémusz testvérgyilkossága is pont ez a sablon. Farkasanya gyermekei közül az egyik falat épít, a másik kigúnyolja és átugrálja, mire az megöli őt.
Egy afrikai eredetmítoszt is megemlít példaként a szerző, amely szerint a pusztában menetelő két testvér nem látott ki a fűből és ezért az egyik a nyakába vette a másikat. Ez egy két olyan törzsről szól, amelyben hierarchia van az egyik és a másik között. Egy uralkodó kaszt és egy alávetett. Ennek az ideologizálását láthatjuk ebben a mítoszban.
A mi eredetmondáink számomra valahogy nem illettek bele ebbe a képbe. Magyar nem ölte meg Hunort, falakat se építettek, egymás nyakába se ültek.
Most, amikor megnéztem az eredetmondáinkról szóló mesefilmet, megváltozott a véleményem. Töviről hegyire benne van a dehumanizációs forradalmunk politikai marketing képe. Ha ezzel akarta az akkori uralkodó osztály megteremteni a saját legitimitását, akkor ez a mítoszkör alkalmas arra, hogy ezt a szerepet betöltse.
Ha hozzátesszük a történelmi ismereteket, akkor bizony kirajzolódik az a kép, hogy az egyik testvér nép bizony hierarchikus viszonyba kerül a másikkal és az is kirajzolódik, hogy egy vezető kaszt szakrális legitimitáshoz jut.
A Csodaszarvas filmben a Szkítiai tartózkodásról még azt mondják, hogy "lakói soha semmi féle uralkodó hatalmának béklyóját nem ismerték és mindmáig a maguk erkölcse szerint élnek".
Fordítok: a törzsi társadalmak hierarchiája lapos. Nincsen jogi - kulturális háttere az úr-szolga viszonynak.
A 819-től kezdődő történet, annak a dokumentációja, hogy miként nyert legitimitást egy olyan uralkodó kaszt, amely később a feudális hierarchia tetején királyi családként szilárdítja meg a törzsiség utáni rendet.
Álmos anyja, Emese megálmodja a nemzedékeken átívelő "uralkodói" sort.
A vezért azonban nem a magyarok találják ki, hanem kazár szokás szerint vesznek a vállukra vezetőt, kazár nyomásra. Ahogy az afrikai mondában megjelenik ez a kép, úgy itt is. Ember az ember vállán.
A történet azonban vélhetően rögzíti, hogy ez egy külső modell.
Jól látszik, hogy a törzsi demokratikus kontroll csak évszázadok alatt válik feudális "kiszolgáltatott - hatalma van" viszonnyá, a VIII. századtól a XIV. századig lassan-fokozatosan megy végbe ez a folyamat.
Felfegyverzett szabad embereket nem lehet igába hajtani.
A dehumanizációs modell legizgalmasabb eleme az, hogy az ember-megszervezi az embert modell a Csodaszarvas legendában megjelölt hun és magyar relációban kirajzolódik.
A Géza - Szent Istváni fordulat úgy rendezte be az országot, hogy a székelyek megőrizték a szabadságukat, maradhattak fegyverhordók, maguk választottak bírót. Míg a magyarok lettek azok, akik kényszerből letették a fegyvert és ezzel másfajta társadalmi státuszt kaptak.
Az Árpád házi királyok seregei székely, szász majd később kun katonákból álltak. Az első belháborútól az utolsóig.
Ezzel az információval kiegészítve már teljesen egyértelműen beilleszkedik a Csodaszarvas legendakör a klasszikus dehumanizációs forradalmak sorába.
Kirajzolódik az "ember megszervezi az embert" etnikai térképe. Van a hun és magyar törzsek között hierarchia.
Szerintem azért kellene ezzel behatóbban foglalkoznunk, mert a jelen kor egyik nagy politikai marketing képe a jobb oldal által erősített " a magyarok kirekesztettek a saját hazájukban" egy ősi archaikus képpel egybeeső érzelem világ.
A mai napig óriási bizalmatlansággal tekintünk az olyan struktúrák felé, amelyek valamilyen szervezettségről vagy annak reformjáról szólnak. A munka világában nálunk alapvetően a klasszikus embergép típusú szervezeti kultúrák maradtak meg. Jól látszik, hogy a nyugati szervezetek miként képesek mondjuk atipikus munkavégzési formák adaptálásával odahajolni emberi kihívásokhoz, míg nálunk gyakorlatilag statisztikai hibahatár alatt marad az alternatív megoldások köre.
A ma emberének sokkal könnyebb hozzáférnie információkhoz, mint elődeiknek.
Kitágult a rálátást adó horizont. Felgyorsulhat az a folyamat, amelyben egyre inkább tisztán láthatjuk a történelmünket.
Ez a nézőpont csak beilleszti a Daniel Quinn fenntartható fejlődés ügyben felvetett kultúra modelljébe ezt a mítoszt.
Kommentek