RDH Blog - RSS 2.0Most nézzük át a demokrácia körüli ügyeket a dehumanizációs forradalom utántól (hit) a modernizáció kezdetéig.
Először is érdekes jelenség, hogy a dehumanizációs forradalom mennyi ideig elhúzódik.
300 évvel Géza és István műve után az utolsó biztosan Árpád házi királyunk visszatér a jurtába. Igaz, csak a kunok folytattak még részben lovas nomád életmódot, így a király "politikai tiltakozási akciója" nem a társadalmi folyamatokat tükrözi ez esetben.
Vélhetően Kun László uralkodásának elején született meg az az alapélményünk, hogy a részvételi demokrácia működik.
Összejöttek a szabad emberek és döntéseket hoztak a pártoskodó főurak káosz teremtő tevékenysége ellen. Akkoriban még minden nemesnek meg kellett jelennie ezen a gyűlésen és ha arról szólt a döntés, hogy hadba vonulunk, akkor a hadseregbe is be kellett vonulnia.
Kun László uralkodásának 5. évében, amikor 15 éves lett, akkor volt egy országgyűlés, ami nagy korúsította őt, ő pedig magához ragadva a hatalmat egy év alatt végrehajtotta az országgyűlési döntéseket.
Uralkodása előtt és annak végére ismét felőrlődik a királyi hatalom, két párt örökös marakodása miatt, ugyanakkor itt születik meg a hazai demokrácia első jelentős élménye is. A rákos mezei gyűlésen összejön az ország abból a célból, hogy "a közjó helyreállítása" ügyében cselekedjenek.
"1277. május végére országos gyűlést hívtak össze a Rákos melletti mezőre, melynek célja az oklevelek szerint a „közjó” helyreállítása és „az országot és az egyházakat ért károk és pusztítások” ügyének megtárgyalása volt" ...
"A király esküvel kötelezte magát, hogy az ország „meggyalázói” ellen fegyveres hadfelkelést hirdet. A magyar történelemben addig még nem volt példa arra, hogy a király, a főpapok, a bárók, a nemességet minden megyéből képviselő küldöttek, valamint a kunok vezetői olyan gyűlésre jöjjenek össze, amely értékelte az ország állapotát, jóváhagyást gyakorolt külpolitikai kérdésekben vagy kötelezte a királyt bizonyos tennivalók elvégzésére."
Később a rendi országgyűlés erre az alapélményre épül fel.
A rendi országgyűlés már megyei küldöttekre épül és az alsó és felsőház által elfogadott döntéseket szentesíti a király. A két testület feliratban és leiratban kommunikál egymással. Az alsóház feliratban előterjeszt a felsőháznak, amely vagy leiratban kifogásokat emel, vagy ha elfogadja a javaslatot, akkor előáll az az állapot, hogy a döntés készen van.
/A mostani alkotmányvita azért érdekes, mert a középkori demokráciánál primitívebb kommunikációs viszonyok uralkodnak. Az alkotmány egy botránysorozathoz vezető demokrácia krízis kellős közepén semmit nem rendez a kommunikációs problematikákból./
A középkori demokrácia gyöngyszemének Mátyás uralkodása mondható.
A középnemesség és a kisnemesek támogatásával lett király és jól működött az adóreformból finanszírozott zsoldos hadsereg modell is.
Az utána következő 150 évben, viszont állandósult az a modell, ami szerint az uralkodó rendszerek nem megvédenek, hanem, kirabolnak.
A török hódoltság határvidékén országrészek váltak elnéptelenedetté amiatt,mert 2 vagy 3 király is beszedte az adókat, védeni meg mindhárom elfelejtett.
Ha belegondolunk abba, hogy a mi természeti adottságaink mennyire tették lehetővé, hogy valaki kivonuljon az állami felépítmény kontrollja alól, megtalálhatjuk a gyökereit annak, hogy miért tekintünk óriási bizalmatlansággal a struktúrákra.
Az is végig jellemzi ezt a korszakot, hogy a megállapodásokkal elért külön jogok a nem magyar népeket érintik. A főnemességünk is javarészt idegen és az utolsó időszakban a királyok is idegenek.
A mi országunk nem olyan mint más soknemzetiségű országok, ahol a centrum népnek vannak többlet jogai. Nálunk a kezdeti időszak hintapolitika mintája végig vonul a történelmen. A későbbi jogrend is konzerválja ezt. Talán Mátyás egyensúlyozott jól az etnikai kérdésekben, ő tudatosan úgy jelölte ki a bírákat, hogy ha egy adott terület mondjuk székely és tóth lakossággal bírt, akkor oda horvát bírót jelölt. Elejét véve így az etnikai részrehajlás körüli vitáknak.
A török megszállás idején a népesség stagnált hazánkban. Angliában ez idő alatt meg ötszöröződött a népesség és kiépült egy sok kultúrával érintkező világbirodalom, ami földrészeket integrált, új tudások, kultúrnövények szokások kezdték el átlépni eredeti kultúrájuk határait.
Abban a korban, amikor nyugat Európában megalapozódik a modernizáció, nálunk kiváltságaikat féltő nemesi kaszt védi a változatlanságra épülő rendet.
Amikor a reformkorral megjelenik a modernizáció mint szükségszerű lépéskényszer, egy egészen szűk kör azonosul csak Széchenyi nézeteivel. A modernizációs lépések, reformok a királyhoz kötődnek és gyakran találkoznak ellenállással. Ez is gyökere lehet annak, hogy a mai magyarok elemi bizalmatlansággal közelítenek általában az intézményességekhez.
Bár az ellenállás a változással szemben nagy Pató Pál országában, de a 48-as forradalom és szabadságharc, az akkori jobbágy felszabadítás elemi erővel hat.
Felcsillan a remény, hogy ismét mindannyian részt vehetünk a saját sorsunk alakításában.
Kommentek