RDH Blog - RSS 2.0A facebookon küldte egy ex rendőr barátom ezt a történetet. Nem tudom, hogy csak egy haiku méretű novelláról vagy megtörtént estről szóló tudósítás.
Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos cigány legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel.
Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet.
Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit...
Az eset egy egyéni megoldás arra, amit egy pár napja az érpataki modellről írtam. Akkor azzal viccelődtem, hogy az érpataki polgármester valamilyen elektrosokkal vagy újraélesztőkoporsóval feltámasztotta halottaiból a rendőrséget.
Ez a történet valami ilyesmi, csak kicsiben.
Itt a blogon utána szoktam gondolni, hogy a jogkövető magatartásra, mint a politikai szocializációnk egyik fontos területére milyen tényezők hatnak.
Az egyik befolyásolója ennek a kérdésnek az, hogy mennyire szaporodik el körülöttünk a káosz, a bűnözés, azaz a körülöttem élők mennyire jogkövetőek.
Itt Londonban is az utcai őrjöngések újabb utcai őrjöngéseket szültek. Futótűzként terjedt el országszerte a "menjünk kirakatokat betörni" típusú "részvételi demokrácia", mígnem három nap alatt kijózanodott a sajtó, 3-5 nap után már senki nem akart ennek a dolognak a lehetséges politikai tiltakozási oldaláról beszélni, nagy nemzeti konszenzus alakult ki abban, hogy ezek randalírozó bűnözők. Vandálok, tombolászó hülye gyerekek és kész. Be is zsuppolták valamennyit.
A hazai rendőrség minőségbiztosításával lehet valami baj, ha az állampolgároknak ki kell találni, hogy adott esetben mit tehetnek annak érdekében, hogy reakcióra késztessék őket.
A klasszikus angolszász önkormányzati modell mitológiája például úgy tartja, hogy mi az adónkból megrendelünk szolgáltatásokat, ilyen dolgokat is, mint a közbiztonság, a közoktatás, vagy a közegészségügyi szervezetek szolgáltatásai. Anno pl. az USA western őskorában tényleg a közösségek fizettek meg valakit papnak, tanárnak és seriffnek. Ezért világos ezeknek a szervezeteknek a társadalmi kontrollja. Az emberek hagyományosan azt tudják, hogy a helyi önkormányzati kontroll a megfelelő "megrendelő" azaz értékelő, tervező közeg. A fővárosi elmaffiásodott pártok minisztériumai max bürokratikus vajákolásra képesek a helyi társadalmi kontrollhoz képest.
Nálunk minősített esetek vannak ebben a történetben. Egyrészt nekünk nincsen ilyen hagyományunk. A közszolgáltatások fölött nagyon nehéz akármilyen társadalmi kontrollt kiépíteni. Próbáltunk pl. iskolai gyermekvédelmis koromba lelket lehelni az iskolaszékbe...
Az is baj, hogy nálunk maffiapártok minden területre a maffiakontrollt szeretnék odaállítani a civil kontroll helyett. Ebben a folyamatban már nem hogy ott tartunk, hogy a hetente két olyan törvény születik, ami a struktúra által támogatott szabályszegés iskolapéldája, hanem már ott tartunk, hogy a pártmaffiáknak joguk lett a szabad bíróválasztáshoz.
A Mátyás király meséken nevelkedett polgártársaink azonban ezekben a "nehéz időkben" is leleményesen mozgatják a hullamerevség tüneteit mutató közintézményeket. Legalább is ez a forgatókönyv ebben a vészhelyzetben működött.
Kommentek