RDH Blog - RSS 2.0A letelepedett önellátó életmódra és feudális függőségekre épülő rendszert egy szabad polgárokra, vállalkozásokra, alapvetően városi életmódra épülő trend sodorja el.
Széchenyi Angliában csodálatos fejlődést lát. Haza hozza ezt a modellt és feltétlen híveként megpróbálja rávenni a főnemeseket és a királyt arra, hogy lépjenek ebbe az irányba, mert ez a jövő.
A reformkor és a 48-as világméretű polgári forradalmi megmozdulások jól mutatják, hogy a kirekesztettek nem fogadják el, nem tűrik el tovább a feudális előjogokat. Részt kérnek az irányításból.
Széchenyi nagy műve, a Hitel világosan hadat üzen a rendi kiváltságokra épülő feudális rendnek.Az 1848-as forradalom vívmányai később a kiegyezés után egy olyan 50 év következett, amelyben a modernizáció megállíthatatlanul felváltotta a régi viszonyokat.
Ehhez kötődött az általános választójog bevezetése is. Jogtörténeti szempontból ez egészen más, mint a rendi társadalom részvételi elve, hiszen elvileg itt mindenki egyenlő, de valójában nem. A lakosság 7.2 %-a kap itt választójogot és amikor a kiegyezéskor valóban alkalmazzák a törvényt, akkor 6.2 a valós részvételi lehetőség. A társadalom többi tagja nem rendelkezik olyan vagyonnal, ami szavazati felelősséggel ruházná fel.
A korszak szüli meg az erőszakos magyarosításnak azt a fajta kultúráját, amit a mi nemzedékünk onnan ismer, hogy ezt alkalmazták a környékbeli országok a határon kívül rekedt magyarsággal szemben. 1919 március 5-én a Károlyi kormány ad választójogot a nemzetiségeknek, de a törvényt nem alkalmazták a Tanácsköztársaság kikiáltása miatt.
A választójog kiteljesítésének kísérletei mutatják, hogy alapvetően kulturális tőke típusú elemek megléte esetén képzelik el az akkori vezetőink a választójog kiszélesítését.
Kristóffy József belügyminiszter 1905–1906 között a 24 éven felüli nem analfabéta férfi polgárokat kívánta választójoghoz juttatni, ami az addigi választásra jogosultak (6.2%) számát megduplázta volna.
Ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter 1908-ban a 32 illetve 24 éven felüli családos, vagyonos érettségizett férfiaknak 2-3, az írni olvasni tudóknak egy, az analfabétáknak 1/12 szavazatot próbált megszavaztatni a parlamenttel, de javaslatát elvetették. [2]
Az 1913. évi XIV. törvénycikk a törvényhatósági városokban előírta a szavazások titkosságát, azonban ennek megvalósítására a háború miatt nem került sor. 1918-ban ezt a törvényt módosították (Lex-Vázsonyi), de ez a választójogi törvény az elkövetkező időszak forradalmai miatt már nem léphetett életbe.
1919. november 12-i Friedrich-féle törvény nem tért el lényegesen a Tanácsköztársaság alatt hozott választójogi törvénytől, de egyéb kisebb változtatások mellett a férfiak jogosultságát 24 év felettire emelte. A magyar lakosság szavazásra jogosultjainak aránya így 40% lett, és mindenhol titkos volt
A második világháború utáni, 1945. évi VIII. tc. lehetővé tette minden 20 évét betöltött magyar állampolgár számára, hogy titkosan választhasson, ez alól kivételt képeztek a feloszlatott jobboldali pártok vezetői, a népbírósági eljárás alatt állók, volt SS katonák és internáltak. Ezzel a választásra jogosultak aránya az összlakossághoz viszonyítva 60%-ra emelkedett.
A 47-es törvény újabb 10%-nyi népességet kiszorít a választópolgárok köréből, majd következik az a rendszer, amelyben nincsenek demokratikus úton kiválasztott jelöltek.
A Népfront jelöl, a kommunista rendszer újra a "felülről történő elfogadás" elvét tolja be abba a világba, ahol a "kivívott elfogadottságnak" van egyedül létjogosultsága.
Bibó azt kérte egyszer, hogy írják a sírjára azt, hogy élt 1945-től 1948-ig.
Viharos történelmünknek a kiegyezés és a kommunista hatalomátvétel közötti szakaszában épült fel a demokratikus modern államról alkotott tapasztalatunk.
Más élményünk van erről a világról, mint a nyugati demokráciákban szocializálódott embereknek. A mi demokráciánk mindvégig abban a dinamikában élt, ami a magyarkodás, a magyar függetlenség, ugyanakkor a területen itt élő más népek elnyomásának kísérlete.
A mai napig nem tudjuk a demokráciát a közjó keresésére irányuló közös közbeszédként értelmezni.
A mai napig abban gondolkodunk, hogy kiket milyen alapon kellene kirekeszteni, kizárni, elnémítani.
Kommentek