Hungarian Participation Democracy's Ghost.

 Itt a blogon gyakran játszottam Jövőműhely 1.1. -et.

Ehhez a Domschitz Matyi fejlődésmodelljét használjuk arra, hogy valamilyen jelenség körüli változásokat feltérképezzünk.

Az alkotmány eltörlése, az alkotmányos rend lecserélése egy másikra meglehetősen lázban tartja a közvélemény egy részét. A nol-on naponta jelennek meg cikkek arról, hogy mekkora aljas merénylet ez a fiatal magyar demokrácia ellen.

Ez az alkotmány nem közös teljesítményünk, alapvetően nem vehettünk részt a döntés előkészítési folyamatban.

Nem volt jogunk arra, súlyozzuk az alapproblémákat. Nem mi fogalmazhattuk meg, hogy mik a problémák a magyar demokráciával és mely problémákat kellene orvosolni egy új rendszerrel.

Ez egy szűk ideológus érdekcsoport szellemi terméke. Jellemző, hogy akár az eredmény akár a procedúra oldalról vizsgáljuk, a kirekesztés eszkalálódása köszön vissza. Ez egy arcátlanul kirekesztő döntés előkészítési procedúra és maga az új rendszer is olyan, ami a kirekesztés eszkalálódása. Mintha nem lenne elég kirekesztő a jelenlegi közélet.

Furcsa, hogy épp egy jobboldali kurzus, a nemzeti hagyományokra hivatkozva követ el ekkora világra szóló botrányba torkolló merényletet a demokrácia ellen, mert a mi történelmünkben, az ősi időktől kezdve vannak haladó probléma megoldási algoritmusok. Olyanok, amelyekre büszkék lehetnénk, mert abban a korban akár egyedülállóan progreszívek voltak.

1. Törzsi társadalom - Hit

avagy a dehumanizációs forradalom demokráciája

Annak ellenére, hogy a Szent István féle dehumanizációs forradalom leváltotta ezt a szisztémát, ennek a kornak a kulturális lenyomata mélyen ott él a magyarok hétköznapi demokrácia szemléletében. A mai napig használjuk a közéletünk anomáliáinak a leírására azt, hogy egy törzsies személetben élünk.

Ebben a cikkben azt fogom keresni, hogy az adott rendszerben miként működtek a demokratikus kontroll mechanizmusok, erősített-e, támogatta esetleg gyengítette valami a döntéshozók szuverenitását.

A törzsi társadalmak demokráciájának felfedezése egy viszonylag új keletű heuréka. A fenntartható fejlődés irodalom kezd rácsodálkozni arra, hogy a törzsi társadalmak sokasága, mondjuk a háború és béke kérdésében egészen jól felépített döntés hozatali rendszert voltak képesek megszámlálhatatlanul sok generáción keresztül működtetni. Ez azért érdekes, mert nem írott jogot követnek. Hogyan lehetséges, hogy mégis világos számukra, hogy miként lehet egy ilyen nagy horderejű kérdésben döntést hozni.

Az írott jogra épülő rendszer helyett, itt bizony a kultúra működik. Az etológusok jutottak el arra a felismerésre, hogy az emberiség kultúrái, a beszéd útján képesek a tapasztalataikat átadni az utódaiknak. A jó probléma megoldási algoritmusokkal rendelkező kultúrák hatékonyan védték meg a kultúrahordozókat. Generációról - generációra segítette ez a túlélést, a fejlődést.  

Mivel nem sok írott forrás áll rendelkezésre, így magyar törzsi korszak legutolsó szkenáriójának, a pusztai lovas nomád korszaknak a megértéséhez olykor az ilyen életmódot élő népek kultúráját használják a történészek.

A honfoglalás kori irodalom (egy bizánci kódex) azt írja a magyarok rendszeréről, hogy kettős királyság típusú vezetés alatt élnek a törzsszövettségbe tartozó népek.

Más népek hasonló vezetési stuktúrájának működéséből lehet következtetni arra, hogy a gyakorlatban ez miként működött.

Amikor szabadságon otthon voltam, megnéztük a lányaimmal a Dzsinisz Kán című filmet. Onnan például szembeötlő, hogy abban a lovas nomád kultúrában elképesztően kicsi a hierarchia. Szó sincs rétegződésről, a kán családja nem vagyonosabb, nem él másként mint a törzs többi tagja. Néhány státusz szimbólum jelzi csak, a család kiemelkedő státuszát, ebben a filmben ez egy csont, egy nyaklánc és egy cobolybunda. A filmben megjelenő dehumanizációs forradalom azon alapszik, hogy a korábbi autonóm törzsfők adta dinamika helyett előállt egy új rend, amelyben egyetlen kán alá rendelődnek a törzsek. Ettől a ponttól kezdve adott az irányítható hadsereg. Az ez előtti modellben belső, azaz törzsek közötti torzsalkodások formájában jelennek meg konfliktusok, ez után a pont után egy irányítható sereg külső erőkkel harcol. Dzsingisz Kán serege hódító útra lép.

Megjelenik a filmben az a jogrendszer is, hogy a családok szabadon dönthetnek arról, hogy átállnak-e más törzsfő kötelékébe. A mi vérszerződés modellünkhöz hasonlóan létezik olyan, hogy autonóm egységek döntést hoznak függés- függetlenség kérdésekről.

A lovas nomád kultúrákban a kettős királyság modellje kiküszöböli azt, hogy a strurktúra élén álló személy önkényének kiszolgáltatott rendszer alakuljon ki. A gyula, aki a seregek élére állhat, nem dönthet egy ilyen komoly kérdésben, mint a háború és béke kérdése. Egy ilyen súlyos döntést a kündünek kell meghoznia.

Önmagában ez a modell, egy demokratikus kontroll. A jelenkori dinamikánk egyértelműen a kontrollintézményességek felszámolására törekszik, amennyiben megjelennek ilyesmik, azok a következő kormányok működésének ellehetetlenítését szolgálják.

Az is rettenetesen érdekli a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kultúra kutatást, hogy milyen a női vezetés alatt álló törzsi kultúra. Az angol szigetvilágban élő keltáknál vannak női vezetésű korszakok.

A "levirátus" ugyan férfi uralom férfi ágú öröklése, de az átmeneti időszakban ez női vezetést jelent. A wikipedia szerint a mongoloknál a tibetieknél és a zsidóknál van hasonló. A tibetieknél ez egészen azt jelenti, hogy a nőkhöz kötődik a birtoklás, így akár a többférjűség esete is előállhat. A mongolokról az derül ki a filmben, hogy a szokásjoguk szerint nem ölhetnek nőt vagy gyermeket

A magyar pontosabban az erdélyi jogban később is megjelenik az, hogy a kor jogrendszerét messze meghaladva a nők egyenlő jogokat élveznek. Pallos joga van egy nemesi származású nőnek amennyiben házasságtörés esete állna fenn. Nagyon is ide tartozó kérdés, hogy a székelyek átmentették a korábbi jogrendjüket a Szent István féle korszakon.

A dehumanizációs forradalom eltörölte a "szabad ember" státuszt a többi törzsnél. A nemeseknek lett fegyver viselési joga, ami azt jelentette, hogy valahogy el kellett érni, hogy a korábban a törzsi kötelékben élő emberek elfogadják ezt a változtatást.

A székelyek alkuja azzal zárult, hogy "nálunk mindenki nemes".

Ez egy fontos precedens a demokrácia történelme szempontjából. A dehumanizációs forradalommegszervezésén fáradozó István, hatalma arra épült, hogy megnyert egy polgárháborút, a változásokkal szemben ellenálló rokonaival kegyetlenül elbánt. Koppányt felnégyeltette,  Vazult megvakítatta, fülébe ólmot öntetett, Thonzu abát élve temették el pogány szokás szerint,"ha már annyira hagyomány őrző akar lenni" alapon.

A Koppányi konfliktusban láthatunk egy másfajta, sokkal szerteágazóbb hatalom megosztási technikát, mint a kettős királyság modellje.

Az a rendszer, amelyben a Kündü, azaz legfőbb döntéshozó szerepe egy szerteágazó rokonságban oszlik szét aszerint, hogy a tisztet viselő legidősebb meddig él, sokkal gyakoribb vezetőváltást eredményez, mint az apáról - fiúra szálló öröklési rend.

Ez utóbbi generációnkénti váltást eredményez, míg az előző majdhogynem közelít a mai kormányok közötti váltások időtartamához.

István alapvetően egy olyan rendszert akart szerkeszteni, ami épít az itt élő népek tudására, de európai, azaz német-római vagy frank mintára felépített ország élt az álomképében.

Akkoriban etnikumokhoz kötődtek tudásbázisok, így értéknek tekintették, hogy bajorok értenek a kovács mesterséghez és a vértes harcmodorhoz, a szászok a bányászathoz, a franciák és az olaszok a borkultúra megteremtői voltak. A lovas nomád népek földművelő, de legfőképpen letelepedett életmódra szoktatása volt a legnagyobb kihívás, amiben még 300 év múlva is találhatunk kiegyezéses jogi megoldásokat. A kunok megtarthatják a saját bíráskodási rendszerüket, amennyiben vállalják, hogy átköltöznek a jurtából a keresztény életformát jelentő házakba.

A konfliktusokkal terhes új mű védelmében megemlékezik István az Imre herceghez intézett intelmekben. 

Ebben a tükörben az új alkotmánytervezet megtagadja a magyar történelmi hagyományok alapjait.

Már akkor is tisztelték népeink az autonómiákat, a megegyezést, a szabadságjogokat. A királyi hatalom kiépítése bár komoly konfliktusokkal járt, mégsem tarolt le mindent a hagyományokból.

A FIDESZ jobb oldali politikai marketingjének felépítésekor erőteljesen behozták a központi beszédtémák közé, hogy a magyarok kirekesztett kisebbségként élnek az országban. A Szent István féle konstellációban való igaz, hogy a megegyezés a nem magyar népekkel történik. A szászok kizárólagos jogokat kapnak mészároskodás ügyben, a székelyekkel, bajorokkal együtt erős csak a királyi haderő, akik cserébe kisnemesi státuszt kapnak. Később a kunok vagy a jászok frissítik fel ezt a fajta dinamikát, ők is bullaszerűen különleges jogokban egyeznek meg, amit időről időre meg kell erősítenie egy-egy trónra lépő uralkodónak.

Az akkori alku egy interkulturális konfliktus körüli félelmet rendezett megnyugtatóan. A székely, a szász, a kun székek a saját kultúrájuk szerint bíráskodás jogát tartották meg ezekben a kialkudott külön státuszokban. Nem vállalták be, hogy más kulturális háttérrel rendelkező bíró ítélhessen az ügyeikben.

Felemlegethetnénk dicső múltunkból azt is, hogy mi már akkor is képesek voltunk megegyezéses alapon tiszteletben tartani értékeket egy soknemzetiségű ország alapjainak lerakásakor.

Az új alkotmány nem keresi a megegyezést.  Nem is akarja megteremteni annak kommunikációs feltételeit.