Szerintem pihenj egyet:)
Itt vagy kint, az elet szep, csak dobd le ezt az ideges ember koponyeget, sajat magad mergezed, ertelmetlenul:)
Az otthoniak, nem nagyon szeretik, ha mi innen kiabalgatunk hazafele. Tapasztalatbol mondom:)

A blogomnak anno volt egy kis énblog bukéja is,de alapvetően egy témablog, amit most leginkább a nol kommentekben élek ki.

Egyébként én tök jól vagyok. Végre összeraktam itt Londoban azt, amit szerettem volna. Nagyon sokat keresek és emelett van szabad időm is. Egy év alatt fel tudok készülni egy itteni lakáshitelre.

Asszem elkezdem megírni ezt könyvben.

Azt megértem ha odahaza ezt úgy dekódolják, hogy mitugrál ez az outsider.

Az angol nyelvű blogomnak az Avatar lett a design kerete.

Ott is olyan helyzetben van a főhős, hogy egyszerre outsider és egyszerre elmélyült és elkötelezett. Talán kell ez az outsider nézőpont, ha a kultúra a rálátás tárgya. Az utolsó szamurájban is segíti ez a narratívát.

Amikor mondjuk a nol kommnetnekben vita alakul ki, akkor pl. kiderül, hogy esetleg elmélyültebb rálátásom van mint a vitapartnereimnek.

Zavaró lehet hogy akkor én most akkor kibic vagyok, vagy elkötelezettebb mint mondjuk ők.

Ennek a kognitív disszonanciának a feloldása nem az én karmám. "A rossz idő bennünk van."
Mondják a zen mesterek.

@Saman: Orulok, hogy Te is azok koze tartozol akik megtalaltak a szamitasukat:)
Igen valoban sokkal konnyebb itt( kiveve az orvosokat:))))
En itt tanulom 30 eves fejjel, hogy mi is az a demokracia. Napokban kaptam egy kerdoivet, hogy milyen volt az orvosiugyeleti ellatas, es lehetett hozza csatolni megjegyzest is. Pont ez kellett az en jolfejlett igazsagerzetemnek:))

Azert nem jo hazafele "kiabalni", mert kenyelmesebb homokba dugni a fejuket:(
Bizony sokszor olvastam a kulfoldre vandoroltak kommentje utan, hogy otthon is meg lehet elni. Node a minoseg!
Van egy blog ahol egy belso chattopic is van, ott szoktunk beszelgetni. Bizony vissza kell magam fogni, hogy ne kapjak megjegyzeseket.
Nem dicsekvesenek szannam pedig:) Csak jo erzes ugy elni, hogy nem kell szorongani, mi lesz holnap, mibol fizetem ki a szamlakat. Es nem azert, mert hude sokat keresunk, hanem azert mert itt hagyjak elni az embert, es figyelembe veszik a mondandojat barhol.

Volt egyebkent egyszer otthon egy probalkozas a Seres Mariae, de sajnos a kikerult a kepbol. Egyszerubb otthon puffogni a TV es a gep elott:(

@Aliz jelentkezik Csodaorszagbol: A segítő szakmákban találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a segített meg van győződve arról, hogy semmi szükség a segítő-segített felállásra, az egész csak vicc.

Például egy halálos betegség közlése esetén gyakori első reakció a tagadás. A tudat nem akarja integrálni ezt az információt.

Engem semennyire nem hat meg, hogy ellenállást vált ki az amit írok. Ez így természetes.

Az már egy plusz ügy, ha épp a politikai széljárás, hogy magyarnak lenni szép és értékes.

Én szervezetfejlesztéssel és közösségfejlesztéssel foglalkozom, itt erősen építünk az értékelésre. Ez nem az, mikor a csapnivaló teljesítmény kettest kap, hanem a "múltunk olyan elemzése, ami lehetővé teszi, hogy jövőnk szebb legyen, mint jelenünk".

A hiszi, bármilyen magas körökből származzon is, nem képes megállítani az "analizáláshoz való jog" érvényesülését.

Ez a buldog természetem miatt is így marad, meg nekem ez a szakmai érdeklődési területem. Számomra úgy tűnik, hogy ezeket a szempontokat jobban kellene pozicionálni a közbeszédben.

Szerintem ez közérdek is.

Ha mindeközben egyfolytában azt kérdezik, hogy ezt a tatár, a török, a német vagy az orosz vagy a zsidó, vagy az angol vagy akármilyen idegen érdekek védelmében és a magyarok elpusztításának szándékával teszem-e, akkor csak mosolygok egyet és max. oda kommentelem mint rendes zenbuddhista: "A rossz idő benned van!"

sajtóhiba: hiszti

Ezt találtam a kommentek között:

Nagyon cool!

"Csaba László közgazd. prof. egykori nyilatkozata a magyar gazdaság végletesen agyalágyult szerkezetét az alábbi példával ismertette:

Magyarországon a közszférában beosztásarányosan magasabbak a jövedelmek, mint az értéktermelő reálgazdaságban.

A gazdaság nem érzelmi kategória, és szigorúan büntet minden aránytalanságot, még ha gyönyörű társadalomfilozófia is van mögötte!

Az a baj velünk magyarokkal, hogy nem értünk a pénzhez, ezért amikor pénzről van szó, akkor vagy arrogánsan tudatlanok leszünk, vagy önsorsrontóan felelőtlenek, vagy kiábrándítóan infantilisek.

meg is látszik rajtunk......."