Kun János a magánnyugdíj kasszák bevezetését értékeli egy cikkben.

Gyakorlatilag azzal vádolja a rendszert megalkotó politiusokat, hogy azért nem tudnak megfelelni a maastrichti kritériumoknak, mert a közkassza 3400 milliárd Ft-ot fizetett eledig a magánnyugdíj pénztári rendszer költségeire, és a jövőben sem belátható, hogy mennyibe kerül az extragázsival dolgozó, de számlákon hozamot felmutatni nem tudó apparátusi érdekcsoport zsákmányszerzése.

"A várt előnyök nem mutatkoztak, miként azt korábban már kifejtettem (A tyúk nem tojik aranytojást, 2009. április 30.). Egyetlen pozitívumról lehet beszámolni, már ha ez az: a pénzügyi szektor remekül keres a pénztárakon, tavaly pl. 40 milliárd forintot. Az explicit államadósság növekedése viszont megvalósult. A nyugdíjpénztári rendszer – a tavaly év végi adatok szerint – olyannyira rossz üzletnek bizonyult a társadalom számára, hogy a pénztárak vagyona 2600 milliárd forint, míg a pénztárak miatt felhalmozott államadósság 3400 milliárd. A nyugdíjreform miatt a korábbi években felhalmozott államadósság kamatterheit is figyelembe véve a költségvetési hiány két százalékkal magasabb az idén, mint akkor lenne, ha nem jöttek volna létre a magánnyugdíjpénztárak. A kimutatott, explicit államadósság pedig kb. a GDP tíz százalékával. Emiatt rosszabb Magyarország megítélése a nemzetközi pénzügyi körökben, míg az implicit nyugdíjadósság csökkenése nem javít a helyzetünkön."

Durva állítások ezek.

Ezek szerint 14 évvel ezelőtt pusztán ezzel ellehetetelenítettük volna az Euró csatlakozást?

Most 9 ország kezdeményezte az EU-nál, hogy az államadósság számításánál, a költségvetési hiány számításánál csináljanak olyan rendszert, ami ezzel a tétellel nem számol.

Kun reméli, hogy az EU figyelmen kívül hagyja ezt a kérést!

Egy amerikai politológus csoport (Iversenék) úgy írta le a rosszabb fajta kelet európai társadalom politikák egy részét, hogy ezek a koorporativizmussal ellenkező tartományba esnek.

A koorporativizmus szerintük egy versenyt támogató és integratív megközelítés,szemben a kirekesztő és versenykorlátozó végpont, amit ők PREDATOR-nak hívnak.

A zsákmányszerző struktúrák kiépítése valóban világrekord az ororszoknál vagy nálunk.

A politikusaink akkor is szeretnék intézményes formában kirabolni a közembert, a jövőt, a közkasszát, ha már nincs mit elvenni.

A gáz állami erőszakkal történő sales tevékenysége vagy a 3 pillérű nyugdíjrendszer, aminek az a lényege, hogy a 3400 milliárd állami költséget okoztak eleddig és 0 közeli hozamokat produkáltak, azaz az infláció alatti hozamokat írtak jóvá "növekményként", kitűnő példái ennek.

Nem semmi a bankrendszer sztorija sem.

Olyan a bérstruktúra hazánkban, hogy szinte bármelyik nagyobb intézményesség félelmetes ragadozóként jelenhet meg dzsungelből.

Meglehet, hogy megjelenik a távhő vállalat, vagy az internet szolgáltató vagy a nyugdíjalap, a MÁV, a BKV, az iskola, a kórházi apparátus és viszi amit talál.

A II. világháború után a jóléti társadalom modell arra épült a nyugati országokban, hogy szerintük kell egy megfelelő minimálbér, ami védi az egyént,a családot.

Kell egy megfelelő foglalkoztatási szint is.

Ha valaki egy kicsit elkezdi figyelni a "magyar politikus" nevezetű állatkákat,megfigyelhető náluk nincsen belső reprezentációja a "jóléti társadalom", a "Liszaboni egyezmény", a "minimálbér", a "tudás alapú társadalom", a "nyílt piac", a "munkahelyteremtés" nevezetű történeteknek.

Több e demokrácia kezdeményezést indítottam már ezügyben.

Legutóbb itt a nol-on alakítottunk egy KülTüKör nevű blogot, ahol a rendszer által támogatott szabályszegés napi gyakorlatáról írtunk, merthogy pl. a skandináv modell épp ezzel ellenkező politikai szocializáció konstrukció, ők az egyént, a helyi kisközösségiséget bázisdemokratikusan szabálykövetésre nevelő rendszer.

Nálunk még a politikai szocializáció is zsákmányszerző. Én pl. ilyen mozgalmakban dolgoztam közösségfejlesztőként, mígnem 1998-ban a Halász-Zuschlag paktummal bevezette a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia, hogy nálunk a független állampolgári önszerveződések mozgalmainak nincsen joga tevékenykedni. Kiirtották az ilyen mozgalmakat mind egy szálig és megtiltották a sajtónak, hogy szót kapjanak az ilyenek.

1997-ben csináltunk egy Munkahelyteremtes.hu Programot, amely a szakma és az újságírók számára átláthatóvá teszi az EU munkahelyteremtéssel - gazdaságfejlesztéssel összefüggő eszközrendszerét.

54 féle munkahelyteremtési modell jelent meg hirtelen, amit a szociális munkások - munkaügyi tanácsadók sem látnak át. Annál is inkább, mert a predator mentalitásunk miatt ezek búvópatak szerűen szolgáltatnak, azaz eltűnnek és alá buknak a fogyasztók számára totálisan átláthatatlan módon. Mint ahogy ebben a mai lapban is van erről cikk.

Ja és persze itt a main blogom ezügyben, ami azoknak a közösségfejlesztő mozgalmaknak a szempontjából értékeli a napi politikát, amelyek komolyan vették, hogy a rendszerváltás olyan változás lesz, amely során részt vehetünk majd a saját sorsunk alakításában. Itt igyekszem a gyakorlatban megmutatni, hogy ezek a elméleti megközelítések hogyan segíthetik a rálátást.

Azért tetszik ez a cikk, mert teljesen jól megmutatja, hogy ezer milliárdos nagyságrendben folyik nálunk a dilettantizmus! Én a fejlesztéspolitikáról szoktam ezt kimutatni. Ez itt egy pénzügyi fenntarthatósági logikát kér számon a nyugdíjrendszerünkön. Világ szinten megjelent annak a szempontnak a képviselete, hogy kirabolhatja egy állam a jövőt.

Az elhalt ifjúsági mozgalmainknak ez volt a fókusza. Magyarország iskolapéldája annak, hogy egy vak és öntelt politikai elit miként éli fel az eljövendő korosztályok erőforrásait. Az értékelés sincs már, ami visszajelezné ezt a kormánynak, azóta, hogy a "Jelentés a gyermekek helyzetéről" tanulmánykötet nem jelenik meg.

Amikor külföldről belenéz valaki ebbe a katyvaszba, sose érti, hogy ilyen nagy mértékben hogyan rabolhatják ki a közkasszát emberek totálisan érdemi társadalmi társadalmi ellenállás nélkül.