Megjelent egy glossza "A magyar polgárok jogfolytonos jogfosztottsága" címen a nol.on.
A kommentekben egyedül arra felé gondolkodunk, hogy hátha van erre a kérdésre spéci erre szakosodott szervezet. Pedig ez a problémakör nem rendszerezett információból van! Nem arról van szó, hogy walakiknek végre egy igazi svédes törvényt kellene letenni az asztalra, ami végre eltörli a korrupció ekkora mértékű ráadásul eszkalálódó tobzódását.
Itt nem jószolgálati civil segítségre van szükség! Nem krízis intervenció szerűen kell megvédeni elesett és cselekvésre képtelen paupereket!
Felnőtt egészséges embereknek a részvételi lehetőségéhez kellene kereteket biztosítani! Feltétlezni kellene, hogy léteznek olyan egészséges emberek a magyar állampolgárok között, akik normális civil kontrollt tudnak és akarnak gyakorolni a hazai demokráciában.
A saját érdekképviseletek szerepét nem pótolhatjuk jószolgálati érdekképviseletekkel! Hibás civil attitűd levenni a fejlődés felelősségét az állampolgárokról. Nem megmenteni kell áldozatokat, hanem tanulnunk kell ahhoz, hogy a civil kontroll demokratikus kultúrákhoz méltó módon működjön a gyakorlatban!
Én azt szoktam hangoztatni ezügyben, hogy miért van az, hogy amikor 13 évvel ezelőtt a FIDESZ és az MSZP a Halász - Zuschlag paktummal halálra ítélte a politika független civil mozgalmakat, akkor véletlenül a demokratikus kultúra fejlesztéssel, azaz társadalmi tervezés módszerek terjesztésével foglalkozó civil mozgalmak mindegyike megpusztult.
Leginkább az a kérdés, hogy amelyek még talpon maradtak, miért nincsen ehhez egyetlen árva szavuk se?
20 évig dolgoztam közösségfejlesztő aktivistaként hazai mozgalmakban, főként azzal a fókusszal, hogy miként lehet szélesíteni az állampolgári részvétel kereteit.
Nagyon nehéz ez a fajta terepmunka.
Az utóbbi 4 évben elkezdtem nemzetközi kultúra összehasonlító kutatások tükrében feldolgozni a hazai demokrácia működésének anomáliáit.
Több száz éve tomboló "hagyományaink" mély gyökereket biztosítanak az ilyesminek.
Például a 61 országban elvégzett Globe és aztán Hofstede által megismételt kultúra összehasonlító vizsgálatban az individualizmus - kollektivizmus skálán mi vagyunk a második legindividualistább kultúra.
Ebből a nézőpontból érthető, hogy még a nyilvánvaló KÖZügyre is mondhatják azt civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia pártkatonái, hogy azok MAGÁNügyeik.
Nem tűnik fel a népnek az ebben rejlő önellentmondás, más népeknél ez nincsen így.
Egyszerűen más népekben kiépült a belső eszköz reprezentációja annak, hogy közügynek lássanak egy közügyet, közérdekű adatnak egy közérdekű adatot, átláthatóságnak az átláthatóságot, korrupciónak a korrupciót, civil kontrollnak a civil kontrollt.
A hazai kultúra ezekre vak, és ezt csúnyán kihasználják a politikusok.
Érdekes ide hozni a svéd demokráciának azt a szeletét, hogy az oroszok elvittek egy svéd állampolgárt Budapestről. Évtizedekig a svéd diplomaták nem ültek le olyan tárgyaló asztalhoz, ahol oroszok is jelen voltak. Mindig volt egy előkérdésük: "Hol van Raoul Wallenberg?"
Egy kollektivista nép ilyen mértékben értéknek tekinti a szolidaritást! Ezzel értéknek tekinti az embert.
A keleti kultúrák hajlamosak az "ember eszköz" paradigmában gondolkodni.
Az oroszokat nem érdekli az ember. Nem is nagyon volt adminisztrációjuk arról, hogy mi történt Wallenberggel! Ez a megközelítés tükröződik pl. Sztalin azon mondatában is, hogy "A magyar kérdés vagon kérdés!".
A magyarokat nem érdekli a szolidaritás!
Szépen látszik ez sok - sok civil emancipációs ügyön. Vegyük például az otthonszülés mozgalom esetét.
Kommentek