RDH Blog - RSS 2.0Olvastam egy cikket arról, hogy a múzeumok kezdik beengedni a hagyományos népi kultúra mellé a modernizációs fordulatok tárgyait, esetleg kísérleteznek interaktív tartalmakkal. A cikk címe egész progresszív: "A jelen kor kitapintása".
Egyrészt az elmúlt 20 év kihívásai közül nem tűztük még érdemben napirendre a "Munkahelyteremtést". Érdemes lenne néprajzilag - múzeumilag feldolgozni, hogy miként alakult az elmúlt 150 év, a vállalkozás szabadsága szemszögéből.
A mezőgazdasági vállalkozásokat tekintve például összesen 2, 6-10 éves korszak van, amikor ez a téma megjelenik és rengeteg tárgyi emléket, fotót, vállalkozási adatot vagy helyi társadalmi adatot lehetne összegyűjteni mindkét korszakból.
Akár kalandtúra interaktív kiállítás is lehetne, ahol egy-egy adathoz, vagy tárgyhoz a "szemlélőnek" kell hozzárendelni a korszakot.
Ha megtanulnánk a múltunkban meglátni a nagy fordulatokat: a mezőgazdasági forradalom előtti és utáni kultúrát. Az önellátó mezőgazdaságra épülő és a modernizációs forradalom utáni kultúrát, akár uram bocsá a szocializmusnak azt arcát, amely sikereket mutatott fel szegény csoportok társadalmi integrációjában, az információs forradalom, 73-as olajváláság előtti és utáni tárgyakat.
Az már jövő ház vagy jövőterem lehetne, hogy mi is volna a tudás alapú társadalom vagy a fenntartható fejlődés kultúrájának terme. Ide én egyenlőre csak olyan botrányos dolgokat tudnék tenni, mint a LEADER vagy a Halász-Zuschlag Paktum.
Azzal sem néztünk még igazán szembe, hogy hazai polgárosodásban mekkora etnikai váltás a II világháború. Előtte döntően a németek és a zsidók alkotják a polgári réteget.A modernizáció elején még erősen hat az a feudális kulturális gyökerünk, hogy az életpályák erősen kötődnek a nemzetiséghez.
Ma már nincsen annak jelentősége, hogy ki milyen családból származik.
De ez nem mindig igaz.
Kommentek