RDH Blog - RSS 2.0Gerő András írt egy cikket a 48-as fordulatról. A cikk végiveszi a jobbágyfelszabadítás körül reformokat, de oda fúkuszál egy apró kis részletre.
"Amikor a magánföldesurak kármentesítéséről, a kiesett jobbágyi szolgáltatások megtérítéséről beszélnek, akkor azt mondják: a kárpótlást – miután csak később lesz erről törvény – „a nemzeti közbecsület véd-paizsa” alá helyezik. Azaz személyes garanciát vállalnak rá, amit a felelős kormányról szóló törvénycikkben a miniszteri felelősségről szólva elvileg is megerősítenek."
"A szófordulat nem egyszerűen a reformkor romantikából származó patetizmusáról szól. Még csak arról az érdekszámításról sem, hogy a magánföldesurak osztályos társai kerültek hatalmi helyzetbe. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezekről az emberekről el lehet hinni: tudják, mi az, amit nemzeti közbecsületnek lehet hívni, s kellően elvszerűek ahhoz, hogy ehhez tartsák magukat.
Megítélésem szerint tehát a polgári alkotmányosság magyar története a politikai hitelességgel indul."
Érdekes megvilágításba helyezi a cikk a 48-as korszakot.
Már - már aktuál-politizálás számba megy, hogy mi lenne, ha a politikai elitben lenne egy szilárd erkölcsi tartás, egy konszenzus arról, hogy merre van az előre. Egyik sincs sajnos, és ez minden bajok forrása.
Ma is két tűz között őrlődünk. Ha lennének reformelképzelések, akkor olyan társadalmi ellenállás övezné, mint amivel abban a korban kénytelenek voltak megküzdeni eleink. Ráadásul ugyan ezt az ellenállást felülről is megkapjuk. A mai nagypolitika is megjelenik a mai életvilágban és hadviselést folytat a mai kor modernizációs kihívásaival foglalkozó erőkkel.
Ugyan úgy vesztésre állunk mindkét fronton. Semmi esélyünk nincs civilként az erőforrásokkal rendelkező államgépezettel szemben és kilátástalannak tűnik a megálmodott jövő elfogadtatása is.
Ha belegondolok abba, hogy abban a korban mennyi idő kellett ahhoz, hogy a gyakorlatban megjelenjenek a társadalmi változások, akkor végül is a rendszerváltás 20 éve lehet, hogy még csak az álmodozás kora, ahol még azzal sem vagyunk tisztában, hogy mit is kellene álmodnunk.
Még nagyon halovány idea, hogy mi is az a demokrácia.
Még nagyon halovány idea, hogy mi is az a szabad piac, mi az a piacgazdaság.
Még nagyon halovány idea, hogy mi az a jóléti társadalom modell, mi az a modernizáció, ami felé el szeretnénk indulni.
Ha a rendszerváltásnak ez volt a társadalmi szerződése, akkor mindhárom ponton elmondhatjuk, hogy nem ezt építjük, éppen a pártokrácia gerinctelensége és a társadalmi szerződésbe vetett szilárd elkötelezettség hiánya miatt.
Ennek a cikknek a hatására azt látom, hogy a modern alkotmányos rend alapítói atyáinak volt 40 év türelmük arra, hogy megküzdjenek ezekért a célokért.
Én 20 évvel a rendszerváltás után fáradtnak és hitehagyottnak látom magunkat.
Kérem az őseink szellemét, hogy adjanak nekünk kitartást, hitet, elkötelezettséget, megegyezési sőt egyáltalán párbeszéd képességet.
Segítsenek megálmodni, újra és újra... kudarcokon és vesztett csatákon túl.
Segítsetek!
Kommentek