RDH Blog - RSS 2.0Van az a régi népi átok, amit anyám például gyakorta emleget, ha nagyon frusztrált, amit hosszú ideig nem nagyon értettem meg képileg.
Ebben a prostituált mindenható erőszakos nemi közösülés általi megáldottságról van szó.
Egy kicsit képzavarnak tűnt nekem a dolog, mert ha megerőszakolnak akkor nem szokták kifizettetni, akik pénzt kérnek, azok meg általában női prostik, de itt a képzavarból kiderül, hogy erről szó sincs.
Egy kicsit képzavarnak tűnt nekem a dolog, mert ha megerőszakolnak akkor nem szokták kifizettetni, akik pénzt kérnek, azok meg általában női prostik, de itt a képzavarból kiderül, hogy erről szó sincs.
Konkrétan nincsen szó garázdaság tényállásáról a képzavarban, csak úgy mellékesen utal arra, hogy "prostituált az Úr", ami persze egy intézményességtagadó néptől nem túl meglepő pletyka, mondhatni hogy a Globe-Hofstede kutatási adatok tükrében, mi mást várnánk... A népi természetfilozófia miért ne épp az Urat ne hozná hírbe, eposzi jelzőként a neve elé biggyeszteve a prosti jelzőt.
Aztán rájöttem, hogy az erős szexuális utalások ellenére ebben a képzavarban nem sex ügyekről van szó. Mérő László szerint freudista percepciós transzban fel lehet ismerni hogy egy népdal népdal-e vagy csak annak látszó műdal, mert szinte minden népdalunk sexuális utalásokkal nyit. Ez most egy ellenkampány, mert itt aztán fröcsög a sex, de mégis mi lenne ha benéznnék a függöny mögé és egy pillanatra elfogadnánk azt a hipotézist, hogy itt mégsem sex kérdés van a levegőben. Akkor miről másról lehet szó?
A magyar politikusokról.
A hatalom embereinek a szokása, hogy megerőszakolnak majd röhögve kifizettetik az egészet, újra és újra, mert büszkék a teljesítményükre.
Aztán rájöttem, hogy az erős szexuális utalások ellenére ebben a képzavarban nem sex ügyekről van szó. Mérő László szerint freudista percepciós transzban fel lehet ismerni hogy egy népdal népdal-e vagy csak annak látszó műdal, mert szinte minden népdalunk sexuális utalásokkal nyit. Ez most egy ellenkampány, mert itt aztán fröcsög a sex, de mégis mi lenne ha benéznnék a függöny mögé és egy pillanatra elfogadnánk azt a hipotézist, hogy itt mégsem sex kérdés van a levegőben. Akkor miről másról lehet szó?
A magyar politikusokról.
A hatalom embereinek a szokása, hogy megerőszakolnak majd röhögve kifizettetik az egészet, újra és újra, mert büszkék a teljesítményükre.
Már a Ludas Matyiban is feltűnik az az eset, hogy a dézsmát "kicsit bővebben" szedi be a bíró, majd saját maga ítél a saját maga ellen tett panaszról és természetesen a panasztévőt ítéli el, nem pedig a rablóként regnáló adószedőt, azaz saját magát.
Azért veszélyes terep ez a közéletben, mert a hazai kultúra szélsőségesen individualista (a Globe kutatásban 61 országból 2.-ak vagyunk ezen az individualizmus kollektivizmus skálánán), és ráadásul a nőies - férfias skálán is ott vagyunk 3. leg nőiesebb ponton.
Ebben a kutatásban azt tekintik nőiesnek, ha a magánélet a köz elé sorolódik. Ez az "azért dolgozom, hogy éljek" attitűd szemben az az azért élek, hogy dolgozhassak" attitűddel.
A kettő elegye igen veszélyes. Az individualista és nőies hozzáállás lehetővé teszi a mi kultúránkban szocializálódott figuráknak, hogy bármikor a magánérdekeket előtérbe helyezzék. Ráadásul nem működnek a közösségi kontrollok, mert az individualizmus olyan civil aktivitást jelent, ahol maximum karizmák - egyedül álló magánszemélyek lépnek fel hatékony civil kontrollként, de a jelenlegi pártok annál azért nagyobbak, hogy bármilyen személy tartósan beszólhasson nekik.
Az intézményességtagadó attitűd nemcsak a saját pénzeiknél érdekes. Olyankor szembetűnő, ha más intézményességekkel van dolguk. Képesek-e akceptálni, hogy létezik szabad sajtó? Semennyire nem. Ezért már nincs is.
Képesek-e állampolgári érdekartikulációt látni abban, hogy egy civil szervezet képviselője a saját nézőpontjából látható világról beszél?...?
20 évvel ezelőtt volt egy próbálkozás a diákönkormányzatban az agrármérnök patronáló tanárunk részéről, hogy a csúnya "b" betűvel kezdődő szavakat próbáljuk meg mellőzni a közbeszédben...
Bevezettük, hogy a szokásos indulatszavak helyett mondjuk inkább az "ej a manóba" kifejezést. Meglepő módon sikerült a kísérlet, csökkent a káromkodás a műhelymunkákon.
Talán egyszer kübüki unokáink majd úgy fognak káromkodni, ha a hétfői esethez hasonló közéleti jelenséggel találkoznak, hogy
"A KÖZÉRDEKVÉDŐ HIVATAL VESSE REÁD FIGYELŐ TEKINTETÉT!"
Kommentek