Az iskolaév végén mindig elkábulok a gyerekeimtől! Annyira fantasztikusak!
Tavaly az utolsó napon azon ötleteltek a nagyobbik lányomék, hogy a fiuk által lerugdosott vakolat ügyben gyűjtést szervezzenek. Lelki szemeim előtt meg is jelent, hogy nekilátnak, olyan lelkesedéssel mesélte.
Ezen kívül meg valami diákparlament / Igazlátó Nap-féle ötlettel álltak elő, mert meg szeretnék kérdezni az iskolavezetést, hogy mire megy el az a sok-sok ebédpénz és egyéb közös kassza, amit befizetünk.
A nagyobbik lányom horoszkópja az enyém fordítottja. Oroszlán mérleg. Tényleg nagy jogvédő és közösségfejlesztő őstehetség.
A legelső szüreti bálon az történt, hogy nem ők nyerték meg a szőlő lopó játékot. Nyilván a többi osztály nem először csinált ilyet, és hát a rutin...
Erre a lányom cirka 20 másodperccel a játék zárás után, amikor konstatálták, hogy szép mennyiségű szőlő gyűlt össze, de a szomszéd asztalon több van, simán összerántotta a társaságot, és kórusban óvták a meccset azzal a kifogással, hogy a másodikosok nyilván azért kötötték olyan magasra a szőlőfürtöket, hogy az elsősök közül ne érje el mindenki.
Az idén év végén pedig tréningeken használt visszacsatolás játékot játszottak, aminek az a lényege, hogy búcsúzóul egymás hátára írunk neki szóló dolgokat.
A legnagyobb mondat így hangzik:
NEM MEGY BELE CSALÁSOKBA!
Na tessék! Miből lesz a cserebogár! Adná az ég, hogy így élhesse le az életét! Tisztán és szilárd erkölccsel! Bárcsak eljönne az a Magyarország, ahol egyre többen ilyennek születnek, és ilyenek tudnak maradni!
A kisebbik lányom is fantasztikus évet zárt! Végig szólót énekelt a kórusban, majd megnyerte a matekversenyt! Na, ezt még maga sem értette! Kapott egy könyv jutalmat az igazgató bácsitól!
Nagyon büszke vagyok rájuk!
Kommentek