RDH Blog - RSS 2.0Megjelent egy ifjúságkutatási adatsor, amely megdöbbentő képet ad arról, hogy a kilátástalanság, a szegénységtől való félelem lett a fiatalok legsúlyosabb problémája.
Négy éve még a drogkérdést tartották toronymagasan legsúlyosabb kérdésnek, de mára ez a helyzet megváltozott.
Jól jelzi ez a kutatás számomra, hogy 2004 éa 2008 között a Habermas interjúban is említett jóléti társadalom modell megsemmisült.
A drogkérdéshez való hozzáállás kiváló indikátora ennek. Az a veszély a jóléti társadalmakhoz kötődő kultúrákban létezik.
Ismét egy optimizmus - pesszimizmus adatsor. Szomorú, ha a gyermekeinkben nincsen remény!
A rendszerváltás utáni politikai elit lényegében semmilyen tudatos társadalompolitikai vonalat nem követett. A feneketlenné vált korrupció legkönnyebb terepe az ipari beruházások világa volt, ezért a pénzt és ezt a 20 év időt, ipari társadalom jellegű fejlesztésre költöttük, az adórendszerünk pedig az alacsony foglalkoztatás miatt lett olyan, ami kerek perec tiltja a magyar társadalom jóléti társadalom irányba való fejlődését.
Ha beér valaki abba a jövedelmi sávba, ahol diszkrecionális jövedelem keletkezik, akkor az állam átmegy zsákmányszerzőbe és mindent elvesz.
Talán az ezredfordulóig ezt kompenzálta a szürke és feketegazdaság, de ma már azok a piacok is bedöglöttek, amik a születés kor körüli vállalkozások világába tartoznak. Lehetővé tették a szegényeknek vagy az új belépőknek, hogy az életvilágban kompenzálják a rendszer ellenállását a természetes kulturális fejlődés irányával szembe.
A Csizmár Gábor munkaügyi vezetésével fémjelezhető korszak hadat üzent a szürke és feketegazdaságnak, de valójában a piaci folyamatok szorították ki ebből a részvételi lehetőségből az embereket.
Komoly tárgyalni valónk van az EU-val.
Az EU a 90-es évek elejétől kezdve durván beavatkozott a hazai gazdaság fejlődésébe.
A 68-as fordulat családi keretek között elindítható vállalkozások tömegének megjelenését jelentette, ami a minőségi mezőgazdasági termékek és az építőipar, majd a kiskereskedelem területén kapcsolódási lehetőség volt a piacgazdasághoz.
Az EU a költségvetésének 80%-át kötötte arra a mezőgazdaságpolitikára, ami megtörte ezt a szerves fejlődést. A rendszerváltás után a hazai mezőgazdaság töredékére zsugorodott emiatt, és ellehetetlenült az új belépők helyzete.
15 éve nem tudunk olyan iparágat mondani a fiataloknak, amelyben érdemes új belépőként megjelenni.
Az ifjúságkutatásban megjelenő gyermeki pesszimizmus, valójában a rendszerváltás utáni generációk kudarca. Felnőttek a kisemmizett generáció gyerekei, és őket találják meg a szociológusok kérdései.
Ha számukra is 15 év kilátástalanság és kirekesztettség következik, az beláthatatlan sebet ejt a kultúrában. Egy tiszazugi felmérés adatait szoktam emlegetni, ahol a 16-24 év közötti fiatalok családjában 60%-ban van munkanélküli és ezek között 80%-ban mindkét szülő munkanélküli! Hozzá szoktam tenni, hogy az ottani LEADER csoport összeállításánál kiderült, hogy nincsen olyan civil szervezet, amely főállású munkatárssal rendelkezne. Azt is tegyük hozzá az a LEADER csoport torony magasan első volt a szakmai pontozásnál de ennek ellenére csak nem adtak forrást arra a fejlesztési jövőképre. Ugyan úgy, ahogy Szabolcsban is ez történt. A helyi Csák Máték blokkolják a fejlesztési pénzek érvényesülését, értelmes kezdeményezés nem kaphat forrást! Eljött a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia kora, és ennek közvetlen köze van a mélyszegénységhez és a gazdasági felemelkedési lehetőségekkel kapcsolatos kudarcokhoz!
Talán ez lehet az oka annak, hogy az egyetlen felerősödő szellemi áramlat az az olcsó demagógia, hogy zsidó ellenes és cigány ellenes polgárháborúval kellene válaszolni erre a kirekesztettségre. A szegénységi kultúrában élőket egyáltalán nem zavarja, hogy ebben a képletben komoly képzavar van.
Az EU-ban fel kellene vetnünk, hogy ugyan ki fizeti meg a CAP - az előbb említett mezőgazdasági támogatási rendszer társadalmi költségeit.
Én azt is megfontolnám, hogy a kisvállalkozásokat tömegével ellehetlenített nagy rendszerek, például a nagykereskedelmi láncok szintén kifizethetnék ezt a költséget a saját területükön.
Nem tudjuk az adóforintjainkból ezeket a társadalmi bajokat begyógyítani, ezért adót kell kivetni a piacszűkítő monopolizáló nagy rendszerekre és az EU-nak is be kell nyújtani a számlát!
Másik történet, hogy az eddigiekkel ellentétben olyan fejlesztéspolitikára van szükség, ami a részvételt támogatja és nem a kirekesztést. Koncentrálni kell az új belépőkre és az új belépők lehetséges piacaira.
El fogom olvasni a 2025-ig szóló Nemzeti Ifjúsági Stratégiát, bár nem hiszek abban, hogy valami értelmes lenne benne, abban még kevésbé, hogy ezt nem fogjuk 1-2 éven belül szintén a szemétbe dobni.
Ide is had mondjak két részvételi adatot. Gyurcsányék felkérték Laki Lászlót, hogy működjön közre a stratégia kidolgozásában. Azt mondta, hogy mondja meg a kormány a társadalompolitikai koncepcióját és ahhoz tud ifjúságpolitikai logikát hozzátenni. Természetesen ilyenje nincsen a kormánynak sőt az ellenzéknek se! Így Laki László nem szált be ebbe az ötletelésbe.
A másik részvételi adat, hogy elmúlt 5 évben 10-15 ifjúsági képzésről adtam be pályázatot, én aki dolgoztam 10 évet az ifjúsági vezetőképzésben. Egyetlen egyet sem támogattak, teljesen mindegy, hogy roma ifjúsági szervezetről vagy hagyományos korosztályi kérdésről volt szó.
Eleve ezek a projektek akkorák, hogy szinte semmit nem lehet csinálni abból a pénzből, de a belépési küszöb is olyan, hogy még ezzel a szakmai háttérrel sem lehet 5 év alatt megjelenni ezen a területen.
Kommentek