A parlamenti pártok hazai politikai szocializációs teljesítményei között kiemelkedik a FIDESZ nemzeti politikai szocializáció ügyben felállított kommunikációs rendszere.
Ehhez képest lényegében a többi pártnak nincs is ilyesmije. A többi párt valószínűleg úgy gondolkodik az elveiről, amit nem szükséges eladni, mert az annyira jó.
A FIDESZ tolja a saját ideológiáját, a többi párt nem.
Vélhetően a FIDESZ abban hisz, hogy ez a termék nem olyan, amit a célközönség magától húzni fog, vagy nem olyan termék, amelyet elég lebegtetni, kitenni a placcra és majd akinek ezt tetszik az elveszi. Ennél agresszívebb marketing eszközökkel él. A többi párt választja a gravitációs vagy passzív marketing eszközöket.
A FIDESZ politikai szocializációs csomagja magához integrálta a jobboldali szavazókat. Ez egy óriási integrációs teljesítmény.
Paradox módon mindeközben az alkotó – építkező munka közben tatárjárás jellegű pusztítást okozott azokban a szférákban amelyek határterületek.
Ilyen határterület például a politikafüggetlen mozgalmak, különösen azok, amelyek szintén integrációval foglalkoznak. Különösen azok, amelyek szintén demokrácia témával foglalkoznak.
A
Halász – Hegyi – Zuschlag paktummal beköszöntött korszakban elpusztultak az integrációval – demokráciával az életvilág oldalon dolgozó intézmények. A két nagypárt fejlesztéspolitikai gyakorlatának következtében kialakult egy olyan világ, amelyben együttműködtek az ellenséggel a színfalak mögött.
A többi blogcikkben ezt inkább úgy szoktam megfogalmazni, hogy szétverte az
életvilágot ez a politikai kurzus az elmúlt 10-11 évben.
A dezintegrációs paradox az, amikor az integrációs siker mellékhatásaként egy akkora dezintegrációs közeget állít elő a pártokrácia, amely okafogyottá teszi az integrációt. Kő kemény
pszichológiai polgárháborút előidéző munkával beküzdik magukat a kormányszékbe, és már nem értik, hogy minek is?
Kommentek