Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Belefutottam a neten egy cikkbe, ami a TV2 riportot kritizálja.

Négyszeri nekifutásra sikerült megnéznem a Napló tudósítást is.

Éppen ez az, amiről Habermas beszél!

Ha egy beszélgetés erejéig megengedjük magunknak, hogy meghallgassuk egymást, annak lehet olyan hatása, hogy egyszer csak embernek tűnik az, aki korábban kikerült ebből a kategóriából. Az előítélet egy pszichológiai kategória, de ebben a kontextusában van politikai gyakorlati kontextusa is.

Éppen ilyen példákra van szükség. Néha át kell lépnünk a saját árnyékunkat, és történelmi sérelmek vagy jelen esetben a hétköznapi sérelmek mellett ki kellene kukkantani az állarc mögül és emberként beszélni egymással.

Habermasnál itt húzódik a polgárképesség határvonala. Aki erre nem képes, az nem tud része lenni egy nagy társadalmi alkufolyamatnak, mert manipulálható.

Legyen már mindenki képes arra, hogy tárgyaljon másokkal! Személyesen utánnamenjen dolgoknak! Személyesen kérdéseket tegyen fel! Szembesítse a másik csoport tagját azokkal a prekoncepciókkal, amik (jogosan vagy nemjogosan) de kialakultak benne. Had reagáljon rá a másik csoport tagja.

Ez az, amikor egymástól elkülönült körök, eltérő szubkultúrák, akár ellenséges szubkultúrák szóba állnak egymással. Az derül ki, hogy számos kérdésben ez megértést szül.

Erre a megértésre épülhet demokrácia. Ami felé eleddig haladtunk az valóban nem ez. Az a fenyegetés - fenyegetőzés volt. Az agresszió pedig agressziót szül!

Le a kalappal a TV2 stáb előtt! Jól megfogták ennek a dolognak a tökét!

Kathartikus, hogy emberi hangon képes volt beszélni egymással a két erő. Fantasztikus finálé, hogy telefonszámot cseréltek és arról beszéltek, hogy máskor is kellene beszélni egymással, más keretek között is.

Örülök, hogy a neten tovább folyik a vita, és szép lenne, ha a következő fél évben tízezerszer megtörténne hasonló eset, azaz beszédbe elegyednének egymással olyan csoportok, amelyek konfliktus szereplőként azonosítják be egymást, sérelmeik vannak egymástól mint csoport-csoport.

Önmagában ez nem csodafegyver, ettől nem oldódnak meg a gazdasági - kultúrális problémák. De a kommunikáció egészen biztosan előfeltétele annak, hogy valaha megoldódjanak ezek a problémák. A nyílt erőszak, vagy az azzal való fenyegetés egészen biztosan nem a megoldás felé visz.

Közösségfejlesztőként gyakorta találkozom a terepmunkában ezzel a feszültséggel, de látok jó példákat arra, hogy sikerül átlépni a saját árnékunkat.

Tekinthetnénk magunkra úgy is, mint egy nyitott és tárgyalóképes kultúra részei.