RDH Blog - RSS 2.0A családban többen vagyunk vendéglátósok, az apósomnak többször volt étterme, a hugom, két unokatestvérem is dolgozik a szakmában.
Gondoltam megérne egy összehasonlitást az angol és a magyar vendéglátósdi. Az unokatesóm volt itt, dolgozott az itteni stábbal pincérként, sokat mesélt az otthoni munkahelyéről.
Egy kiemelt túrista paradicsom egyik hozzánk hasonló forgalmú vendéglátójáról fogok adatokat felhozni, és rossz tudós módjára ordenáré következtetéseket vonok le az adatokból.
Az itteni munkája során feltünő különbség volt az ő munkastilusa és az itteni pincérek tevékenysége között, hogy az itteni pincérek nem visznek ki csak maximum 2 tányért, mig a magyar pincér 5-6 tányért is kivisz. Ugyan igy a visszahozott tányérok mennyiségében is minimum kétszeres különbség van.
Nem csak képzettség és szakmai gyakorlat van -e mögött. A két vendéglátó egészen másképpen bánik az emberi erőforrással.
A magyar vendéglátóban nem szeretik a stábtagok, ha a tulajdonos túl nagy stábot tart fenn, ezért ketten hárman látják el azt a forgalmat, amit itt 8-15 pincér.
Szakácsoknál még komolyabb a helyzet. Volt olyan szezon náluk, hogy egyedül lefőzte ezt a forgalamat egy magyar szakács. Kevesebb stáb, kevesebb felé oszlik el a bérkeret és a borravaló.
Szakácsul ez azt jelenti, hogy április végétől november végéig minden áldott nap lehúzott az illető 12-14 órát a konyhában. Egyetlen nap szabi vagy betegség nélkül! Szépnek szép ez a teljesitmény, de hihetetlenül nagy áldozat, ami hosszú távon gyilkos arra, aki ezt megteszi.
A pincérek is 80 órákat dolgoznak hetente a szezonban.
Egy kicsit emelkedjünk madártávlatokba. Mindkét társadalomban munkahelyteremtés körüli vállság van. Az egyik társadalom azon görcsöl, hogy miként termelje újjá a középosztály havi egymilliós bérkereteit piaci árbevételekből, a másik társadalom százezres bérkeretekben gondolkodik. Akkor is, ha walaki két három ember munkáját végzi!
Itt a piaci árbevételek nem feltétlenül csorognak szét a foglalkoztatás nevezetű közjó csatornáin. A hazai vállalkozónak nem áll szándékában fizetni a munkaerőért. Összejátszik a hazai munkás és a hazai tulajdonos a foglalkoztatás ellen.
Mindenki azt hiszi, hogy jól járt ezzel az alkuval, de a foglalkoztatási lehetőség kifosztatik. Hazánkban a turizmus az egyetlen nagy nemzeti erőforrás, ami legalább szezonálisan lélegzethez juttathatná a gazdaságunkat. 5-20 éve ez még elég jól működött. Ma már nem!
Ez persze keresleti krizist is okoz! Nincs már olyan ember, aki be tud menni az étterembe. Elfogytak a vevők!
Na ezért hiszek én a Szlovén, a Litván, a Cseh modellben, ahol a piaci rendszer beveztése nem azt jelentette, hogy esztelenül zsákmányszerző politikusok prédjává tesszük a közvagyonokat. Az, hogy a tulajdonos nem az állami apparátus, hanem egy magánszemély, ez még nem piac.
Ahhoz kell a fizetőképes kereslet is!
Kommentek