Akkor, 17 évvel ezelőtt még nem volt mély szakadék a pártok és a civil elit között.

 

Akkor még könnyedén be lehetett vonni közösségi ügyekben aktív embereket az új demokrácia építésébe.

 

Mára a kultúránk megváltozott! Nincsenek igazi kapcsolódási pontok a rendszerhez, éppen ezért nehezebb bevonni embereket a közéleti tevékenységekbe.

 

Paradox, hogy a szocialista diktatúrák nagyságrendekkel több mozgásteret adtak a közösségi tereknek, mint a mai rendszer. 

 

Ma már az egyszerű ember is zsákmányszerzőnek tekinti a pártokrácia elitjét, ám elég érdekes visszahallgatni a Salamon féle megállapítást, amely a civil elitről állítja ugyan ezt 1992-93 környékén.

 

A két önös érdekű forrásrekruitációs kultúra jelentősen eltér egymástól. A pártokrácia másképpen ül a fejlesztési forrásokon, mint a külföldi forrásokat nagy hatékonysággal bekebelező civil elit.

 

Az, hogy jelenleg nincsen a pártokrácia eszkalálódó korrupciót támogató kultúrájával szemben érdemi civil ellenállás, nagyban köszönhető ezen szervezetek elitrekruitáció ügyben kontraszelektív és forrásszerzés ügyben máig tartó együttműködésének.

 

Mivel az amerikai források mára szinte teljesen elapadtak, így a hazai civil elit éppen úgy a pártokrácia által újraelosztott forrásokra kénytelen támaszkodni, mint a korábban nem amerikai pénzekből élő civil szervezetek többsége.

 

Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy sem az NFT I, sem az NFT II. társadalmi vitájánál lényegében egy-két vérszegény aláírásgyűjtésen kívül semmilyen civil összefogás nem fejezte ki, hogy mekkora öngól a hazai fejlődés számára az EU fejlesztési pénzek elherdálása. Mielőtt a világgazdasági vállság esetleg Marsall segélyt szül a közép kelet európai országok számára, lassan elkezdhetnénk értékelni, hogy mi is történik a pártokrácia által uralt fejlesztéspolitikában. Mekkora ennek a gazdaság fejlődési hozadéka? Hogyan hat ez a társadalom szerkezetre? Épül-e ebből valamilyen érték?

 

Ebben a blogban számos oldalról próbálom megvilágítani, hogy a haza kultúrának olyan gyermekbetegségei vannak, amelyek súlyos következményekkel járnak a gazdasági integráció, vagy a kulturális integráció számára.

 

A politikai elit rossz lóra tett! Sajnos a tudományos elit és a civil elit nem veszi a fáradtságot, hogy ezt elmagyarázza az embereknek.

 

Azzal, hogy az amerikai fejlesztési források 1989-95 között és az EU fejlesztési források 2004-2009-között messze elkerülték az erős kultúrával rendelkező civil mozgalmakat, óriási öngólt rúgtunk magunknak.

 

Nincsen olyan mozgalmiság, amely 30 embernél nagyobb elitrekruitációs teljesítményt tudott volna felmutatni. Azok, a mozgalmak, amelyeknek van valamilyen képzési kultúrája, ahol értelmesebben jönnek ki az emberek, a szervezeti kultúrából, mint ahogy bemennek oda, főállású alkalmazottak nélküli altruista ökörködések. Nincsenek hozzá szokva az intézményesült szervezeti működéshez, és 5-15 év altruista közeg után szét is esnek az emberi együttműködést támogató bizalmi viszonyok.

 

A pártokrácia innentől kezdve biztonságban érezheti magát!

 

Bármekkora mélységeket produkál a korrupt hazai pártok „kivívott” elfogadottsága, biztosan nem fogja civil mozgalom letaszítani ezeket a trónról! Mivel a sajtó mélyen hallgatott ezeknek a szellemi köröknek a létezéséről is, így a mezítlábas állampolgárnak esélye sincs másfelé fordítani a fejét.

 

Lehet enni a jobb oldali maszlagot, meg a baloldali pudingot liberális tejszínhabbal.

 

Ma már sikeresen kiirtották a politika független civil szervezeteket, így helyreállíthatatlan a független civil kontroll, mint a demokrácia egyik legfőbb eleme.

 

Így váltunk polgárság nélküli demokráciává. Nem létezhet olyan kommunikációs helyzet, hogy hazai civil szervezet vagy szakmai hang érdemben kifejtse azon véleményét, hogy a pártokrácia tevékenysége nem a közérdek felé visz.

 

Érdekes hazai recept, hogy az elitrekruitációs képességgel bíró szellemi irányzatok elhaltak, az ilyen irányú források a zsákmányszerző pártokrácia martalékává váltak (lásd: Zuschlag per), vagy olyan szervezetek feneketlen bendőjében tűntek el, amelyek nem tartották fontosnak hogy bármely hazai mozgalom fenntarthassa a saját képzési kultúráját, vagy az intézményesülés erősödésével megtarthassa a mozgalmi közegben kinevelődött csúcsembereit.

 

Függetlenség és függés ügyben, ez a jelenség is hozzájárult ahhoz, hogy a tudásintenziv szervezeti kultúráknak szinte hírmondója sincs hazánkban. A piacon működő szervezetek ugye sajnálják erre az időt, a civileknél pedig ezzel kapcsolatos kontraszelekció ment végbe.

 

Most aztán nagy slamasztikában vagyunk. Más népek egész szépen megcsináltak walami nemzeti kulturális alapokra épülő tudás alapú gazdasági váltást, nálunk meg esik szét az egész.

 

A HIR TV Célpont stábja már Prágába ment, amikor azt akarta mutogatni, hogy mit szól egy nyugati polgár a hazai barbár közállapotokhoz.

 

Akik nem ismerik az estet, azok számára röviden annyit, hogy az ügyészség vádemelésig vitt egy ügyet, ahol egy újságíró azt akarta demonstrálni, hogy mennyire könnyű pénzért parkoláshoz használható rokkant kártyát szerezni.

 

Az ügyészi lépésre mondták a csehek, hogy náluk ez elképzelhetetlen lenne!

 

Ez a jó öreg Dzsingisz Kán effektus: „Aki rossz hírt hoz, karóba huzatik!” (PálTamástól)