A kisebbségi kormányzás körüli hajcihő valódi tétje az, hogy az MSZP – SZDSZ koalíció átengedi-e a FIDESZnek az EU támogatások körüli döntési pozíciókat. Ebben az évben novemberig megszületnek a döntések a 2007-es, a 2008-as és a 2009-es EU forrásokról. Az NFT I. alatt megtapasztalt totálisan kirekesztő fejlesztéspolitikát felváltotta egy még orcátlanabb kirekesztő fejlesztéspolitika.

 

Valószínűleg ez nem változna akkor sem, ha a FIDESZnél lenne a kormányrúd, hiszen azt a fajta társadalom szervezési modellt, amely a „beállsz, vagy megdöglesz” strófára jár, a FIDESZ vezette be. De mégis elérkezett arra a pontra a pártokrácia elleni indulati szint, hogy nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszer majd újra létrejöhetnek olyan állampolgári önszerveződések, amelyek a pártokráciától függetlenül, a saját érdekeik vagy értékeik szerint a saját terepeiken dolgoznak.

 

Nem tartható fent tovább a pártokrácia és a politikafüggetlen civil társadalom ellenséges viszonya. A helyi fejlesztésekhez, a hálózatszerű együttműködésekhez, az altruista tudásmegosztáshoz, elengedhetetlenek a helyi civil közösségiségek.

 

Az elmúlt 10 évben sajnos a két nagy párt egymással versengve irtotta a pártoktól független civil vagy szakmai közösségiségeket, az EU fejlesztési időszakra való felkészülés nem azzal telt, hogy 500 civil szervezetet pénzügyileg és szakmailag felkészítettek volna például a munkahelyteremtéssel összefüggő fejlesztések lebonyolítására, hanem igyekeztek kiirtani a tudásbázissal – markáns szakmai módszertani háttérrel rendelkező civileket.

 

Az ország gazdasági lepusztulása nagyban összefügg azzal, hogy a foglalkoztatási paktumok, az EQUAL foglalkoztatási kísérleti kezdeményezések, a LEADER helyi vidékfejlesztési programok 100 milliárdos nagyságrendű forrásait, mi magyarok nem úgy hasznosítjuk, hogy abból foglalkoztatási paktumok, új munkahelyek – betölthető piaci rések, élhető vidéket megalapozó gazdaság és társadalom fejlesztési folyamatok jöjjenek létre. Nálunk ezeket a pénzeket a pártokrácia zsebpénzének tekintjük.

 

Most voltam egy civil tréningen, ahol arról számoltak be civilek, hogy egy LEADER csoport alakuló ülésére elmentek anélkül, hogy az MSZP-s szervezők komolyabb civil csoportot integrálni akartak volna. Fogták magukat az MSZP-sek, otthagyták a 80 civil szervezetet a teremben, átmentek máshová, és így hozták létre a LEADER program 6 milliárd fejlesztési forrását meghatározó döntéshozó testületeket!

 

A LEADER úgy van kitalálva, hogy a pártokrácia ne tudja lenyúlni a közcélokra – helyi fejlesztésekre adott forrásokat. Ebben a programban kötelező elem, hogy a civilek és vállalkozók legyenek többségben!

 

Ehhez képest a forrásokról döntő pártokrácia kifejezetten kitekeri a nyakát azoknak a csoportoknak, akik be merik tartani a LEADER deklarált elveit. Valószínűleg mutatóban sem tudnak az országban olyan LEADER csoportot mutatni, amelyik a szabályokat betartva helyi érdekek becsatornázásával helyi célokra, helyi jövőképre építve főként civilek és vállalkozók kontrollja alatt osztja ezeket a fejlesztési forrásokat! Szabolcs megyében és Szolnok megyében is, a szakmai pontozáson legtöbbre értékelt LEADER csoport nem kapott forrást, pontosan azért hogy ne tűnjön fel a durva minőségi különbség az olyan helyi vidékfejlesztés között, amit közösségfejlesztési alapokon kezdenek el, és az olyan vidékfejlesztés között, amelyet a pártokrácia szabadrablásaként vezényelnek le.

 

A hoppon maradt Hajdúsági civilek hiába nyilatkoztak a sajtónak, hiába mentek Brüsszelig az arcátlan eljárás miatt, a brüsszeli bürokraták annyit mondtak, hogy a helyiek dolga megegyezni!

 

Tényleg a helyiek dolga!

 

Vajon mivel tudnánk kikényszeríteni, hogy ez a tetves kurva pártokrácia ne nyúlja már le a munkahelyteremtési - vidékfejlesztési források 98%-át! Hogyan lehetne megálljt parancsolni ennek a folyamatnak?

 

Mit tehetnénk mi polgárok, hogy részt vehessünk a saját sorsunk alakításában?

 

Mit tehetnénk azért, hogy lehetőségünk helyi problémákról szóba állni egymással? Közösségi jövőképeket kiizzadni magunkból? Tenni a gazdasági felemelkedésért, a társadalom élő szöveteinek pusztulása ellen?

 

Mit tehetnénk azért, hogy a kormányzati apparátusi édekcsoportok ne tudják tankönyvízű könnyedséggel eltéríteni a fejlesztési forrásokat a helyi életvilágtól, a helyi közösségiségektől?

 

Hogyan mondjuk a politikusainknak, hogy:

 

Légyszi! Légyszi! Vedd ki a bakancsodat a gyomorszájamból!