Megjelent a Népszabadságban egy cikk a munka és a szabadság körüli politikai szocializációs térről. Nagyon fontos problémát feszeget ez a cikk. Egy alapvető politikai szocializációs kérdés, hogy a nemzeti identitás és a munka világa hogyan erősítik egymást.

Mind az angoloknál mind pedig a japánoknál vagy a németeknél erősek a nemzeti identitás és a munkakultúra közötti kapcsolatok.

Nálunk az egyes szakmák által építgetett szubkultúrákat éppen úgy el szokta söpörni a történelem, mint mondjuk az emancipációs mozgalmak közösségi kultúráit. Ezért nálunk ezek az ügyek nem jó szinergiába futnak össze, inkább negatív externáliák tömkelegével találkozunk ezen a téren.

A magyar munkás durván több munkaórát dolgozik és elképesztően durván szolgalélekkel belehajol a totál maffiózó munkáltatói járomba. Nem sír, ha nem jelentik be, nem sír ha ezzel kirekesztik a nyugdíjrendszerből, nem sír ha 20 órára van bejelentve és 80 órákat dolgozik hetente. Nem sír ha a túlmunkával együtt megszerzett bér kevesebb, mintha a minimálbér órabérét fizettette volna meg a piaccal.

Eltűrjük a vállalatok sokaságának törvénytelen, embertelen és a jóléti társadalom modellel szöges ellentétben álló hétköznapi viselkedését. A politika ehhez asszisztál.

Gyurcsány meghirdetett egy háborút a feketemunka ellen. Az volt a hipotézise, hogy ha az illegális munka és a szürke zóna megjelenik majd az adózott térben, az komoly foglalkoztatási növekedést okoz majd a statisztikákban és komoly adóbevételt. Ez a hipotézis látványosan megbukott!

Az "élet hosszig tartó kapcsolat" nem csak egy feudális ízű kötődés a vállalt és a munkavállaló között. Az egy komoly kiégés elleni kultúra. Egy emberközpontú rendszer. Ennek tükrében az látszik, hogy a magyar HR az egy kiégésbiztos munkakultúrában gondolkodik, azaz mindent elkövet annak érdekében, hogy a dolgozók kiégjenek. Berakunk egy munkakörbe valakit, mondjuk legyen most bolti pénztáros, és akkor a dolog el van berenálva. Megette ott a fene, ahol van. A mi nemzeti logikánk nem gondolkodik az emberi erőforrás kreatív energiáiról, sőt ha újítók - gondolkodók jelennek meg, akkor gereblyenyéllel kergetjük őket a határig. Nem gondolkodunk arról, hogy rossz-e 15 éven túl pénztárosnak lenni, akár a lelki egészségre nézve akár a testnek.

Érdekes volt hazai szervezet megújító törekvések például a 80-as években megjelenő Igazlátó Nap vagy később a Comeinius programban a japán TQM modell adaptációs kísérlete a hazai középiskolákban.

Később amikor a vállalati közegben is találkoztam azzal, hogy a magyarok be vannak oltva a minőség centrikus gondolkodás ellen, nem lepődtem meg. (Egy két éjszaka alatt kipisiljük a szervezetfejlesztő közegben felépíthető elkötelezettség minden nyomát!)

Be is tudnám mérni ezt a jelenséget.

A Globe - Hoffstede kutatás nőies - férfias skáláját és a kollektivizmus - individualizmus skálát kell összerakni. Ebben a diagrammban jól látszik, hogy a japán egy férfias és kollektivista ügy. Elképesztő mértékben intézményességmániásak. A legkisebb számunkra agyamenten jelentéktelen mozdulatokban, rítusokban is szakrális intézményességet keresnek.

Nálunk ezzel szemben az se biztos hogy valamit intézményességnek nézünk, ha az állam egyenruhában közli az államnak erőszak monopóliuma van. Még olyankor is csinálunk egy kis házi forradalmat és az utcán nekimegyünk a BKV ellenőrnek, a rendőrnek, az orvosnak, a tanárnak.... akárkinek.

Szabálykövetés - szabályszegés ügyben pedig ennyire nem lehetünk ennyire kurucok, mert a céges világban az bizony egyenlő az irányíthatatlansággal és az innovációkkal szemben folytatott passzív ellenállással!

Éppen ezért hívom a politikusokat civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciának. Ők nem építgetik ezt a nemzeti identitás keretet, hanem rombolják.

A Halász - Zuschlag paktummal halálra ítélték a politikafüggetlen állampolgári önszerveződéseket. Márpedig egy ekkora nemzeti identitás válságot sok kreatív kis helyi közösségi vezető tudna kezelni. Például a szakmák szubkultúrájának identitás kovácsolói.

A tudástársadalom nem kis mértékben ezeknek a forradalmáról szól.

Az EU csatlakozás után 54 többnyire közösségfejlesztő fejlesztéspolitikai rendszer jelent meg évi 1000 milliárdot költünk fejlesztésekre.

A www.munkahelyteremtes.hu-n összefoglaltuk ezt.

Összességében elmondható hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia sógornői tagozatának pénzéhsége miatt ez a nemzeti identitás kérdés halott ügy. Nincsen olyan EU-s közösségfejlesztési kihívás, amit komolyan vettünk volna: LEADER, szociális szövetkezetek, foglalkoztatási paktumok, TÉSZ, EQUAL, mentor hálózatok, stb.stb.

Esküdt ellenségei vagyunk az innovációnak és a termelékenységnek!

Ez sajnos nem önmagában a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia betegsége. Ez nemzeti kutlrúális anomália. Ezért röpke forradalmak és rendszerváltások nem bírnak olyan eliteket kitermelni, amely érdemben hozzá tudná nyúlni ehhez a kérdéshez. A rendszerváltó elit annyira a többet árt mint amennyit használ kategóriába esik, hogy az ő dilettáns viselkedésük utólag igazolja a véres kezű Kádári kommunista diktatúra jónéhány politikai szociálizációs cselekvésének helyességét.

Egy komment:

Teljesen zavaros, mindent összekeverő cikk.
Demján csak a saját érdekeinek megfelelően beszél, ezt mindenki tudja.

A compliance pedig nem merül ki a besúgásban, vannak előnyei is, mint például az, hogy az érintett dolgozó szólhat, ha korrupciót vagy zaklatást tapasztal a környezetésben vagy őt erre akarják kényszeríteni.
Dolgoztam olyan magyar tulajdonú cégnél, ahol mindennapos volt a dolgozók zaklatása és a nyomásgyakorlás, panaszt tenni viszont senki sem mert, mert csak röhögtek rajta, és azt mondták, hogy ha nem tetszik neki, mehet a munkaügyi bíróságra.
Dolgoztam multi cégeknél is, ahol ilyesmi nem, vagy vcsak nagyon ritkán fordult elő.

azzal együtt, hogy nem különösebben szeretem a multi cégeket, magyarországon ezek százszor inkább betartják a munkaügyi szabályokat, mint a magyar vállalkozások, legalábbis a saját tapasztalaom szerint.
Ettől persze nem kell szeretni az újbeszédet, Orbánét sem, dehát ezeket néhány hülyén kívül úgysem veszi komolyan senki.

Kedves Gáspár!

Ez a töke az egésznek:

"ahol mindennapos volt a dolgozók zaklatása és a nyomásgyakorlás, panaszt tenni viszont senki sem mert, mert csak röhögtek rajta"

A mi nemzeti kultúránk be van oltva az öntanulás ellen.

Lehetetlen nálunk kisközösségi térben a problémák megoldásnak szándékával nyilvánosan kimondani valamit.A problémák kimondását szankcionáló kultúra berekeszti a probléma felvetést, de megölte az innovációt is! És ez nagy ár! Túlságosan nagy ár! Az is sok pénz, ha évi 600 millió Ft-ot zsebre vág a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia sógornői tagozata. De az innováció blokkolása miatt ezer milliárdokat veszítünk. Ebben versenyképesebbek a tudás alapú társadalom kultúrái. Azért tízszeres az ottani bérszínvonal a mienkhez képest!