Domschitz Matyi írt egy fantasztikus cikket politikai regresszió címmel, ahol pártok kommunikációját , a függőségi és harci menekülési csoport alapfeltevést alkalmazza a közéleti folyamatok jellemzésére.
Kommenteltem is a cikkhez, de itt belinkelem a blogban született fogalmak háttér cikkeit.
Nagyon világos és logikus diagnózis arról, hogy mi az ára a jelenlegi közéleti hangulatkeltésnek. Azt is látjuk a közelmúlt történelméből, hogy ennek az állapotnak a felépítésén sokat dolgoztak és sokat dolgoznak a pártsajtók, de messze túlmutat már ez azon, hogy buzgó aktivisták hogyan próbálják eladni a pártjukat.
Valóban ott van már ez a hétköznapi közösségeinkben, a családunkban, a baráti körben, a szomszédságban. Valóban borotva élen táncolunk ateintetben, hogy megjelenik-e (hacsak már meg nem jelent) a hétköznapi fizikai erőszak síkja.
Az írek 40 évig ölték egymást, a Sri Lankai konfliktusban 25 évig és még sorolhatnánk, sajnos nem kell ennyire messze mennünk elfajult, akár öldöklésbe torkolló konfliktusokért.
A saját blogomban is felfedeztem azt az indulatosságot, amiről itt szó van. Miközben szót emelek ezekért a jelenségekért, úgy nevezem a párteliteket, hogy civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia, a legtöbb cikket a "rebarbarizáció" rovat alá soroltam be, megjósolom az intézményességtagadó kultúránknak, hogy bele fog sodródni az ír vagy a baszk tipusú terrorizmusba.
Elszégyeltem magam a cikktől, mert magam sem lépem át azt, amit Domschitz Matyi itt fő gyökérproblémaként nevén nevez. A saját fájdalmam és tehetetlenségem, a Kultúrkör margóra szorulása egy olyan érzelmi állapotba sodort, amitől csak ilyen súlyosan leértékelő és elítélő fogalmakkal operálok. Ettől persze nem szalonképes az a problémafelvetés, ami itt folyik, így nehezebb beemelni a közbeszédbe. A cikkben ezt nevezi Domschitz asszimetrikus ellenfogalom képzésnek. "Sárkány ellen sárkányfű" alapon ugyan olyan populista demagóg hangnemben bírálom a pártok politikai szocializációs teljesítményét, mint ahogy ők építkeznek nap mint nap. A tegnapi cikk egy csúcsteljesítmény ebben a műfajban.
Az egyik kollegám/barátom egszer le "civil radikálisozott" amit én kikértem magamnak. Pedig igaza van. Ahogyan én fogalmazok, az sokkoló lehet a hétköznapi embernek vagy a sajtónak. Ezért is tettem közzé felhívást, hogy ki mit javasolna a "civilgyilkos" helyett.
Jó érzés volt Matyi nyugodt és tárgyilagos hangvételét olvasni.
Kommentek