A FIDESZ gazdaságpolitikai műhelye könyvben adta közre, hogy mit is csinál majd a FIDESZ egy 2/3-os parlamenti többség birtokában.

Lényegében megvalósítanák azt a neoliberális programot, amit nem engedtek ebben a két kormányciklusban megcsinálni.

Az állami kiadások megkurtítása.

Adócsökkentés.

"A magyar modell

A könyv alapgondolata az, hogy szükség van egy magyar modellre. A szerzők szerint ugyanis mára nyilvánvalóvá váltak a két uralkodó modell, az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára jellemző szabadversenyes berendezkedés és a leginkább Németország által képviselt szociális piacgazdaság hiányosságai is. Egyikre sem lehet most építeni, mert "mindkettőt megrázza az ázsiai modell globális versenye" - áll a könyvben, amely szerint a megoldás az, hogy "újra kapcsolatot kell teremteni a gazdasági versenyképesség és a társadalmi szolidaritás között".

Nem új gondolatról van szó, az eddigi legfőbb politikai rivális, Gyurcsány Ferenc második kormányának programjában szinte szóról szóra ugyanez jelent meg: "Verseny és szolidaritás, szabadság és felelősség kéz a kézben járnak." Gyurcsány nemrég bekövetkezett bukása a legegyértelműbb bizonyítéka annak, hogy ennek a nemes gondolatnak a gyakorlati megvalósítása nem sikerült, aminek oka a távozó kormányfő több kritikusa szerint épp az volt, hogy túlságosan a "szolidaritás", vagyis a jóléti intézkedések fenntartása felé billent a mérleg a kormányzása alatt.

A Jövőkép szerzői ehhez képest sokkal inkább a versenyre helyeznék a hangsúlyt. A tanulmány szerint "kicsi, de erős államra" van szükség, amelynek növelnie kell a "vállalkozások szabadságát". "Szűkíteni kell az állam terjedelmét, csökkenteni kell az adóterheket és a bürokratikus korlátozásokat" - sorolja a tanulmány. Ezek sem igazán új felvetések, évek óta erről beszél - pártállástól függetlenül - a politikusok többsége, köztük a Fidesz vezetői is. A Jövőkép annyiban jelent újdonságot, hogy egyértelművé teszi, ezekért a változtatásokért nagy árat kell fizetni, miközben az ellenzéki párt környezetében eddig ezt nem volt szokás kimondani."

Erről a jövőképről néhány múltbéli kérdést tisztáznunk kellne:

1. Ezeket a kérdéseket ezen a módon a rendszerváltás óta nem merik így megválaszolni, mert félnek az ezzel járó népszerüségvesztéstől. Most kevésbé fognak félni? Fognak tudni választani a 20 éve tartó és az elmúlt időszakban kiteljesedő politikusi kényelem és a valódi közérdek között? Mitől?

2. Ez a programalkotó csoport a saját bagázsának nagyobb hatékonysággal fogja tudni eladni ezeket az elveket, vagy ezt már a parlamenti frakció el fogja szabotálni, mint a Gyurcsány kormány 5 korrupció ellenes ötletelésében megfogalmazódott koncepciókat.

3. Végre megélünk majd egy olyan kort, ahol a demokrácia normális részének tekintik a polgárokat, vagy továbbra is a kormány (belső magja) egyedüli karizmatikus rögtönzésének tartják például a jövőkép körüli kérdéseket? Fogják tudni integálni a társadalmi vitához a civil érdekképviselteleteket, az embereket? Vagy követik az eddigi civilgyilkos modellt, ahol a civilek részvételéből nem kérnek? Hogyan képzelik a kirekesztő és az integráló tevékenység mérlegét? Lesz ebből egymillió plusz munkahely?

4. Ugyan mitől fordulna versenytámogatóvá az eleddig versenyellenes gazdaságpolitika? Mitől válna integráló tényezővé az a gazdaság, amely a világon egyedülálló módon a keresőképes lakosság 50%-át szorította ki a munkaerőpiacról és tartja ebben a kirekesztett kilátástalan helyzetben?