RDH Blog - RSS 2.0Gombár Csaba találkozott a buszon egy hajléktalan emberrel és kapott tőle egy viszonylag közkeletű világképet, amely szerint az "ufok köztünk járnak! Ez minden bajunk forrása."
Mint politikai szocializációs szakember rácsodálkozott arra, hogy ez a mágikus fantázia vajh mennyiben más, mint a FIDESZ ideológus érdekcsoport által felépített "magyarok vagyunk és kész" - modell.
A politikai szocializációban felerősítünk vagy gyengítünk, énidegenné vagy elfogadhatóvá teszünk bizonyos dolgokat. Az ilyesmi szükségképpen torzít.
Vannak olyan dolgok, amelyet olyan vehemenciával akarunk a szőnyeg alá seperni, hogy teljes össznemzeti elfojtás lesz az eredménye.
A törökök testvérisége például elképesztően jó példa a nagy nemzeti elfojtókánk hétköznapi használatára.
Nem nagyunk tudjuk viszonozni a nekünk felkínált Te + Én testvér modellt, ha a törököktől ezt halljuk, és kifejezetten felépített ellenségeskedés van bennünk, a mi nemzeti érzelmi repertoárunkban.
Az utóbbi 150 év nacionalizmusa vehemensen oda tud állni a személyiség vagy a családi életstratégia elé és nekünk tud szegezni olyan kérdéseket, hogy "aron dárga bogárkám, pontosan melyik országban élsz Te? Nem lehetne, hogy a családi gyökereidből származó kettős identitást, nyelvismeretet, étel menüt, népdalokat, népszokásokat felváltanád egy monokulturálisra?
Fogadd már, hogy ha szlovákiában születtél, akkor szlovák leszel, ha romániában születtél, akkor román leszel ha magyarországon születtél akkor magyar leszel... etc.
Az unionista felfogás nálunk totálisan énidegen. Nem tudunk magunkra úgy tekinteni, mint sokgyökerű nép, ország, kultúra.
Vajon hány százalékban vagyunk türkök? A türk nyelvű kisebbségek, mikor, hol milyen hatásra veszítették el eredeti nyelvüket és hogyan magyarosodtak el?
A részvételi demokrácia blogon szoktam etnikai szálakon átnézni történelmi korokat.
Ha rátenyerülnk a térképre és a kun meg a palóc területet magunk elé képzeljük, akkor bizony jókora országrészről derül, ki hogy itt bizony elmagyarosodott türkök vónánk. Mégpedig bőven a hét törzs után betelepedett pedigrés türkök.
A lányomék most tanulták a hét törzs nevét. A Wikipédiában említett 8 közül 2-nek van magyar neve és 6-nak van türk neve.
Néprajzi és geneteikai alapon kb. 70%-ban lehetnek türk gyökereink, amit mondjuk a legújabb testvér népünk, az ujgurokkal való találkozás tükre elég erősen visszaigazol!
Az ujgur expedíció során gyűjtött népdalok döntő többségét Sebestyén Márta élből leénekelte magyarul. Az ujgurok is türk nép, ám teljes hun öntudattal élnek.
Én mint közösségfejlesztő megdöbbentem a hajdú és a kun világ néprajzi hasonlóságán, ezeknek a népcsoportoknak az életmódja az egészen napjainkig ható céljaik, emberképük, demokrácia felfogásuk, rendszerkonfliktusaik, rengeteg mindent megőriz az eredeti, a dehumanizációs forradalom előtti idők kulturájából.
Az Árpádházi királyok seregeiben nincsnenek magyarok! A besenyők, a kunok, a jászok és a kabarok betelepítése, a velük való alkuk megmutatják, hogy miután felszámoltuk a törzsi rendszert, mégiscsak támaszkodni akartunk ezekre a gyökereinkre mint erőforrásra. A székelyekkel ugye eleve Szent István úgy egyezett meg, hogy békén hagyja azt, amit később a kunok kérnek vagy a hajdúk megkapnak Bocskaitól.
Ahhoz, hogy ezekből a történelmi gyökerekből eljussunk odáig, hogy a török ennyire énidegen legyen egy magyar számára, ahhoz rengeteg rendszernek az elfojtókája kellett.
Nemcsak horizontális kulturális konfliktusok azaz nem csak eltérő etnikai hátterű, más kulturális gyökerű sztorik feszülnek egymásnak, hanem a modernizációs lépések nyomása, vélhetően erősebben hat arra a kérdésre, miért kerül valami ilyen fontos kérdés a szőnyeg alá. Szerintem ez fontosabb ebben a kérdésben, mint az etnikai nézőpont.
A tudásátársdadalom szintjén, a rálátás, a heuréka kihozhatná ezeket a történeteket a tökéletes elfojtottságból!
Az egy politikai eszköztár, amikor valahogy ebben a korban mégsem a rálátás napja kél fel, hanem kapunk a nyakunkba még 50 ekkora súlyú elfojtandó, NEM ÉN, házi feladatot. Mind a személyiség, mind a civil közbeszéd mind pedig a sajtó dolgozik ezeken ezerrel! A kulturánk formálódása közös felelősségünk!
Orbánék olyanokat árulnak a politikai szocializáció - politikai marketing piacán, hogy
*a piac legyen énedegen.
*a sikeresség legyen énidegen
* az európaiság legyen énidegen
* a törvénytisztelet legyen énidegen
* a saját érdekképviselet, az asszertivitás legyen énidegen
van vagy 50 ilyen nyila ezeknek a tátároknak.
Gyakorlatilag az "ufok- figyelnek bennünket" politikai szocializációs keret teljesen harmonikusan beleilleszkedik a politikusaink által gyártott konzervek sorába.
Amikor orbán elkezdte lebontani a racionális közbeszéd kereteit, amikor megjelentek ezek a mitikus fantáziák a társadalmi tervezés hült helyén, akkor rengetegen kongatták a vészharangot.
Ma már jóideje ez a mainstream és a sajtó pusztán annak az eszköze, hogy ezeket letömje a magyarok torkán.
Ez az ideológus érdekcsoport óriási csapásokat mért a modernizáció alapvető kérdéseire a kulturaformálás területén.
A szakértőknek pl. semmilyen hatása nincsen semmilyen döntés előkészítési folyamatra. Hiába kérdez rá bármire egy rálátást kereső tudós, hiába jön rá akárki, akármilyen válaszra, pont úgy jár mint a magyar feltalálók 100 évvel ezelőtt! Ha elmegy innen, akkor megmutathatja a világnak, hogy mekkora az ő gyertyájának a fénye! Ha otthon marad, akkor osztogassa a megvilágosodását a szobájában!
Ez a "magyarok vagyunk és kész" a mai korunkban egy olyan szűrő eszköz, amely eldönheti, hogy ki beszélhet bele a közbeszédbe.
Az a párt, az a pártsajtó ezt a szűrőt használja arra hogy a nemzetidegen, nemzetgyilkos, magyaráruló, - magyarpusztító világösszeesküvés - beéptett ügynökeit és gárdába szerveződő, békemenet mocsokoló jövőrombolókat távol tartsa az emberek figyelmétől és a döntés előkészítési folyamatoktól!
A teaszűrő is egy eszköz, meg ez a szűrő is az.
Kommentek