RDH Blog - RSS 2.0Ma két nol.hu cikkhez szóltam hozzá. Az egyikben arról írnak, hogy az EU forrásokat a kormány tendenciózusan pártkasszaként kezeli és ezügyben kérdéseket intéztek a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez:
"Hogy mi volt az oka a civil szektor és a tudomány teljes ignorálásának, illetve a stratégiai tanulmányok felülről irányított túlárazásának, arról a programot közelről ismerők körében két elmélet is forgalomban van. Az egyik szerint a kormány ezzel a módszerrel uniós pénzből finanszírozza azokat az intézményeket és szervezeteket, amelyeknek törvényes úton, a költségvetés keretében nem tudott elegendő pénzt juttatni. A másik magyarázat szerint olyan „káderparkolók” feltőkésítése folyik, amelyek alkalmasak lesznek a parlamentből kiszoruló kormánypárti politikusok befogadására.
Úgy tudjuk, a pályázatok elbírálásában az NFÜ érdemben nem vett részt, minden döntést a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság hozott. Információink szerint egy a pályázatban érintett, de nem nyertes civil szervezet megkísérelte megtudni az NFÜ-től, mennyien pályáztak, s milyen kritériumok alapján bírálták el a beadott anyagokat, de írásban elküldött információkérésükre eddig semmilyen válasz nem érkezett."
A másikban azt a kérdést feszegetik, hogy lesz-e magyar new deal?
A XX. század elején a világ iparosodó országaiban óriási konfliktusok voltak azügyben, hogy a munkásoknak mennyi bér jár a munkájukért.
A gyár költségvetésében a "minél olcsóbb annál jobb!" logika költséghatékonyági tételként kezeli ezt a kérdést, és a béralkuban a tulajdonos a munkaerő költségének a lefelé szorítására alkuszik!
Henry Ford egy milliomosoknak tartott konferencián előállt azzal az őrült ötlettel, hogy igen is itt az ideje, hogy engedjekenek a szakszervezetek követeléseinek és kezdjék el fokozatosan emelni a munkások fizetését, mert ha az autó belefér a munkás fizetésébe is, akkor az autógyár a termelési kapacitásait nyugodtan meg sokszorozhatja! A modernizáció sok sok kütyüje nem fér bele a premodern fizetésbe! Vagy fenntartják az eddigi bérszinvonalat, de akkor ne legyen életmód váltás, vagy engedjenek szárat ennek a lónak és meglátják, hogy szabadon milyen vágtára képes!
Ha van fizetőképes kereslet, az mindenkinek jó! A munkás is emberi életmódot, fogyasztásra alapuló és termelésre alapuló világot élhet meg, és a piac is kiteljesedik!
Ebben az időben, a magyar politikai szocializációs erőtér arra gyúr, hogy a vállalkozói kasztot etnikai összeesküvésnek fesse le és etnikai alapon keresztre feszítse!
Most nagyjából annyi távolságra vagyunk a választásoktól, mint amikor Demján Sándor az MTA-ban azt kérte Széchenyi szellemétől, hogy "szakassza ránk a plafont!". A választások közeledtével Bajnai összehívta a kerekasztalt és ötletrohamot tartottak 4 éve arról, hogy most akkor merre tovább?
A rendszerváltás mint keretalkotó kudarc az övék is. Kevés olyan civil érdekképviselet van, amely nem volt teljes mértékben kiszorítva a területén készülő törvények előkészítési procedúráiból. Demján bejáratos a politikai boszorkánykonyhákba!
Ők ott voltak a szalonpolitizálás terepein, míg a legtöbb kérdésben az érintettek állampolgári önszerveződéseinek, semmi esélye nincsen arra, hogy a véleményük elhangozzon a döntés előkészítési folyamatokban!
A szalonpolitizálás berkeiben, már olyan célok fogalmazódnak meg, hogy teljes piacokat annektálnak a politikai maffiák.
A temetkezési vállalkozásokat, a kocsmai játékautomaták piacát, a trafikokat etc. etc. tarvágással legyilkolásszák, jön a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe sógornői tagozata és ők lépnek be "piaci szereplők" státuszba. Azzal a törvényi kikötéssel, hogy ha egy forradalom kimozdítaná őket a trafiktulajdonosi pozíciójukból, akkor a magyar adófizetők hetediziglen háromszor fizessék vissza a trafikjaiknak az árát, mert hát képzeljétek már el micsoda nyelvmunka kellett ahhoz, hogy walakiből trafiktulajdonos válhassék.
A New Deal felemlegetése ennél a piacellenes pogromnál nem csinoska, hogy mondjak valami angolosat.
A New Deal egy piac erősítő, társadalmi célokat követő nagy reform volt. A jóléti társadalom alapja, hogy a magas minimálbér felépítésével megerősítették a piacot. A megfizetett munkás csiri bú csiri bá fizetőképes keresletként jelenik meg a piacon!
Az elmúlt 10 évben a magyar emberek fizetése kb. a harmadára csökkent!
Ekkora sokkot legutoljára a 49-es hiperinfláció okozott! Azt is mi csináltuk!
Nem ez az első vállalkozás ellenes pogrom ebben a kultúrában.
A holokauszt előtt volt ebben az országban másik 40 vagy 60 zsidó népirtás. A premodern ember világképe szerint a "tisztességes ember" "megtermeli a saját kenyerét". A kereskedés az üzletelés marginális és vagy elutasított értékvilág.
A modernizáció elmúlt 150 éves történelmében hányszor estünk neki a vállalkozói rétegünknek? Olykor etnikai cimkéket rájuk aggatva, drótos tótnak, tirpáknak. lókupecnek cimkézve őket, olykor meg csak "maszekok", "kulákok", mindeféle etnikai él nélkül.
Mikor fogjuk már fel, hogy a vállalkozás nem ellenség??!!!
Mi ez a neoagyalágyult vállalkozás ellenes pogrom már megint?
Miért 80%-os az adóelvonás?
Az Orfűi strandon hétvégéken és nagyobb rendezvényeken árult egy családtagunk italt és ételt. Anno 30 éve próbálkozott dinnyével, kukoricával, ott csinált először zöldséges pultot, árult üdítő italokat, alkoholt is.
Tavaly bepróbálkozott az EFOT szerű zenei fesztiválon és strandi napokon. A strand is és a fiataloknak szóló zenei fesztivál is telt házas. Ebben nincsen semmi új. Anno is kedvelt hely volt pihenésre Orfű. Talán 5000 ember élvezi egy hétvégi napon a tó adta környezeti adottságokat.
Infláció kutatási szempontból az az érdekessége ennek az esetpéldának, hogy a mostani próbálkozások pontosan akkora árbevételt produkáltak. Az akkori és a mostani napi árbevétel is 20.000 Ft körül alakult! Csakhogy az eladott áru ára, közben 100 szorosára emelkedett! Amit most 360 Ft-rt tettünk ki a placcra, az anno pont 3.60-ba került.
Nem nehéz kiszámolni, hogy a vállalkozás látszólag megegyező nagyságú forgalma ez esetben éppen 1%-a az akkorinak.
Ekkora a különbség a szocializmus és a mostani izé piacbarát arca között?
Az a nyiltan piac ellenes konstrukció, ennyivel többet tudott, mint keretalkotó sikeresség?
Mi ennyire voltunk képesek?
A New Deal egy olyan kommunikációs kísérlet volt, ahol békítőleg léptek fel az országos keretalkotók helyi konfliktusok kezelésében. Új kerékvágányra átzsilipeltek egy konfliktusokkal terhelt rendszert. Ehhez volt országos víziójuk és a II. világháború után ezt a modellt sok ország sikeresen felépítette!
Elklezdtek hinni a megállapodások hatalmában!
Elkezdték végleg azt gondolni, hogy a rendszer nem istentől kapott arculcsapás, nem a megerőszakoltságodnak a letéteményese, hanem ember alkotta rendszer!
És ha ember alkotta rendszer, akkor változtatható! A demokráciának rendszer korrekciós sikeressége van! Beszélni szabad!
Lehetséges-e hogy a mai korban napirendre tűzzünk ilyen jellegű kérdéseket és leszakadjunk a munkaerő életveszélyes leértékelésének sehová sem vezető pályájáról?
A kommunikáció tudomány egyik hazai atyja /Horányi Özséb/ szerint az eszközök és a kultúra együttesen adják ki az adott eszköz funkcionális működtethetőségét.
Ennek megértéséhez ragadjunk ki egy hétköznapi eszközt a mi kultúránkból és tegyük át egy kultúra idegen helyzetbe. Csak kísérleti szempontból próbáljuk rávenni az "Istenek a fejükre estek?" busman főszereplőjét, hogy használja a kalapácsot. Tegyük be a kalapácsot az egyik legarchaikusabb nép, a kalahári sivatag népének kultúrájába!
"- Na jó de mit csinálsz Te ezzel? Mire való ez? -kérdezi a busman
- Polcot készítek és azon tartom az értékes tárgyaimat.
- Nekem nincs túl sok tárgyam, ez nekem nem kell. Milyen tárgyat tartasz ezen a "polcon"?
- Például a kislányom fényképét teszem a legfőbb helyre, hogy mindíg láthassam ha nincs velem.
- Megvesztél? Minek engeded messzire a gyerekedet, ha elkódorol megeheti egy oroszlán! A gyereked képét nézegeted, ahelyett, hogy őt nézegetnéd?
- Nekem nem kell ez a "kalapács", se a "polc", se ez a "fénykép". Az egész úgy őrültség ahogy van!"
Mégegyszer nézzük át, hogy mi is történt itt. Az eszköz, a kalapács csak akkor érthető, csak akkor él, csak akkor működik, ha az ember, az emberi kultúra, a céljaival a "belső eszköz reprezentációjával" ott van mögötte. Ha érti, hogy a kalapács milyen célokra való eszköz! Ha egyetért a célokkal! /Ez a történet Domschitz Mátyástól származik./
Én, aki a "Munkahelyteremtés.hu Programban" átnéztem az EU forrásból működő 55 féle munkahelyteremtési eszköztár működését és a Domschitz modelljei segítségével szociális szakma számára rendet tettem ebben a szerszámos ládában értem, hogy mi az a
- szociális szövetkezet
-tranzit foglalkoztatási modell
- ágazati megállapodás
-mentor
- TÉSZ
- EQUAL
- LEADER
- NETREKÉSZ stb. stb.
Ez volt az utolsó közösségfejlesztő projekt, amit magyarokkal végig csináltam. Kiégtem. Beláttam, hogy a magyaroknál két csoport ebben az emberöltőben nem fogja belátni, hogy ezek mire való eszközök!
A pártokrácia!
És a Mari néni tudatállapotúak!
A pártok szerint az évi 1000 milliárdos EU fejlesztési források a pártcsürhe feltőkésítésére való eszközök!
A Mari néni tudatállapotúak a "megvesztél?" - típusú kérdésekkel közelítenek az ilyen eszközök "megértése" felé. Szerveztem egy "Munkahelyteremtés" - témájú országos társadalmi vitát is. A két programmal kapcsolatban nagyjából másfél újságcikket tud felmutatni a magyar sajtó. Amikor a modernizációs trendeknek a megjelenését a főszerkesztők szelektív memóriája ebbe az irányba alakítja, akkor a helyzet elég veszélyes!
Amikor korábban a "Fiatalok első lakáshoz jutásáról" szerveztem ugyan akkora társadalmi vitát, annak még több mint 100 sajtója volt! Igaz, annak a kampánynak Göncz Árpád vállalta a fővédnökségét!
Valami gyökersen megváltozott 1998 és 2007 között!
Ez is jól mutatja, hogy a sajtó mennyire védi a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhét! A sajtó mire eszköz és mire nem!
Megtettük-e, hogy az Európai Unió munkahelyteremtési eszközeit megpróbáltuk volna megérteni, birtokba venni, használni, az alkuképeségünk tornatermeként arra használni, hogy nálunk is legyen új alku, új keret, új megállapodás, új egyesség, felismerés, terv, cselekvés, tett és remény, kicsiben és nagyban annak a keresése, hogy mi lenne a normalitás új vágánya?
Az istenek a fejükre estek annak a drámája, hogy a busman talált egy kólásüveget, és úgy döntött, hogy elmegy a világ végére és beledobja a semmibe!
Elégedetten megdörzsölte a kezét! Azt mondta:
"Ez nem a mi világunkból való!"
A civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe egyetlen integárciós teljesítménye az, hogy az MSZP és a FIDESZ 16 éve, a Halász - Zuschlág paktumban megegyezett abban, hogy az érintettek állampolgári önszerveződései helyett a pártcsürhe kapja a forráselosztási pénzeket! Minden bizottság felépítése erről szól!
A tudástársadalom eszköztáráról, így a magyarok úgy döntöttek, hogy elviszik a világ végére és belevetik a semmibe!
Elégedetten megdörzsölik a kezüket és arcukon elégedett mosollyal azt mondják!
"Ez nem a mi világunkból való!
Kommentek