RDH Blog - RSS 2.0Egy Bécsban született angol azaz kanadai antropológus modelljével szokták kezdeni jobb helyeken a közgáz képzést, aki mellesleg magyar származású. Polányi feltárta az archaikus gazdaságok természetét és számos példával igazolta, hogy a törzsi és az önellátásra épülő kultúrákban óriási szerepe volt a kölcsönös segítségnyújtásnak, azaz a reciprocitásnak.
Három fő gazdaságszervező erőt ír le,amely a különböző kultúrákban eltérő erővel van jelen.
Ha már gazdaság... akkor a termelés és a piac jut az eszünkbe elsőre.
Polányi nevén nevezte azokat a racionalitásokat, amelyek piac előtti, piac melletti, piacon túli gazdaság szervező erők.
Olyan is van, hogy ezek tisztán léteznek, azaz a piac annyira szűk keresztmetszet, hogy tulajdonképpen nincs is.
Léteznek a földön olyan kultúrák,amelyek egyáltalán nem használják ezt a fajta kultúrát.
Nincsenek fogalmaik erre, vagy ismerik ugyan, de nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Van olyan, hogy a piac marginális, sőt olyan kultúrák is léteznek, amelyek kulturális értelemben vakok a piac nevezetű modellre.
Két törzsi rítus is említ Polányi példaként. Az egyikben egy afrikai nép két törzse rituálisan kagylóhéjakat cserél egymással. Hasonló eset, amelyben két észak amerikai indián törzs kukoricát cserél kukoricára. Nemüzletről van szó. Piaci értelemben nincsen értéke a kagylóknak és az "egy zsák kukorica elcserélése egy zsák kukoricára" is elég mulatságosnak tűnik, ha a piaci racionalitást keressük a helyzetben.
A reciprocitás kölcsönös segítésen alapuló modell. Nincsen könyvelés arról, hogy ki kinek mennyit segített, de a közbeszéd számon tartja azt. Megszólnak, ha alkalomadtán nem adja vissza az ember azt a segítséget, amit másoktól kapott.
A reciprocitás viszonyok kizárják a profitszerzést. A feleslegeket cserélik el itt is, mint a piaci árucserében, de másképp tekintenek a feleslegre. A piaci árucsere azonnal elkéri az áru ellenértékét, amely egy világos érték. A reciprocitásban nincs előre meghatározott ellenérték.
Az is fontos része ezeknek a rítusoknak, hogy hosszú távon, akár generációk közötti érték áramlással közösségi biztonsági hálóként működtek. Az is ajándékozási elv, hogy kik szoktak ajándékozni a mi családunknak és az is ajándékozási elv, hogy kik a rászorultabbak a közösség tagjai közül. A kettő természetesen nincsen fedésben.
A közelmúlt kormány intézkedései elefánt méretű kihívásokat tettek a családi szférába.
Ha valakinek fiatal felnőtt gyermeke van, egyik napról a másikra felmerül, hogy "képes vagyok-e a gyerekemnek két-három millió forinttal hozzájárulni a diplomájához". Ez az elmúlt 3-4 hét találós kérdése.
Az azt megelőző 3-4 hét találós kérdése az volt, hogy "képesek vagyunk-e pár héten belül többmilliós nagyságrendű likvidforrást mozgósítani egy CHF hitel forint hitellé konvertálásához.
Az egyik ilyen helyzetben lévő családtagom írt egy listát arról, hogy kiknek a segítségét kérnék ilyen helyzetben és végig hívták a listát. Több családtag és barát felajánlotta a segítségét és egészen távoli ismerősök szolidaritása is megnyerhető volt. Voltak persze sokan, akik nem tudtak segíteni, vagy szinte kalkulálhatóan nem volt ennyi bizalom a helyzetben, de összességében sikerült a hiányzó összeget előteremteni. A történet azt bizonyítja, hogy a reciprocitás nem veszett el, ma is él. konkrétan ez a hitel kiváltás nem indult volna el e nélkül.
A gyerekeimnek szerettem volna valami kézzelfogható élményt nyújtani ebből a kulturális hagyományunkból, ezért a mostani szabadságomon vettem egy disznót és tartottunk egy hagyományos disznóvágást.
Ilyenkor ha minden családos családtagot meghívunk, akkor lényegében a kolbász - hurka és hús 70-80%-át elosztogatjuk kóstolónak.
Azt mondtam a lányaimnak, hogy azért szeretném, ha ezt látnák, mert régen nagyjából ez volt a nyugdíj rendszer és ma is jellemző, hogy ilyen típusú segítség jelentős mértékben járul hozzá egy-egy helyzet megmentéséhez.
Anyám az elmúlt 10 évben folyamatosan egy 24.000 Ft körüli nyugdíjat kapott. Asszem most ez 28.000 Ft. A család teljesen különböző tagjai, sőt a szomszédság is időnként bedobja magát valamivel. Valaki visz fát tüzelni, gondolnak rá is visznek egy zsák krumplit. Én ha meglátogatom kifizetem egy-egy félévi villanyszámla elmaradását, testvérei néha bevásárolnak stb.
Extrém esetben ebbe a "törődés körbe" az is beletartozik, hogy a helyi bankár nem adja oda neki a nyugdíját, hanem villanyszámla elmaradást törleszt belőle. Ez teljesen szabálytalan és szokatlan. Ezesetben az illető visszalép a "hagyományos falusi szomszédsági" kultúra hagyományaiba és átlépi a modern törvényekkel határolt világ határait.
Ennél a két esetnél is az látszik, hogy a hagyományos reciprocitás kultúra ott él körülöttünk.
Az egyik falusi közösségfejlesztő egyesület, akikkel sokat dolgoztam együtt mielőtt kijöttem Angliába rendszeresen tart egyesületi disznóvágást,sőt a tervek között az is felmerült, hogy közösen krumplit termelnek és annak az értékesítéséből teremtenek elő alaptőkét egy új épületre.
Az lenne a normális, ha a piac és az állami újraelosztás válsága miatt újragondolnánk a reciprocitás szerepét, viszonyát.
Értem, hogy Kornai Úr, mit kritizál,amikor a piac és a központosító állam kölcsönhatásáról állít ki látleletet, de hiányzott nekem a képből ez az oldal.
Az érdekképviseleti munka lenne, hogy a teljes egészről, azaz a piac az államkassza és a családi büdzsé kölcsönhatásainak egészségéről gondolkodjunk.
Nem elegendő, ha ebből kettőt kiragadva csinálunk valamifajta mérleget.
Éppen ezért indítottam ezt a cikksorozatot,amelyben igyekszem feltérképezni azt, hogy az elmúlt 20-30 évben milyen hatások érték a reciprocitás világát a piac és az állami újraelosztás oldaláról.
Kommentek