RDH Blog - RSS 2.0A békemenet körül komoly vita bontakozott ki, hiszen sikerült nagyobb létszámú felvonulást összehozni, mint a kormány ellenes megmozdulások.
Először is látni kell, hogy a kormány ellenes megmozdulások rekord méreteket öltenek.
Létszámukhoz képest a "Gyurcsány takarodj!" mozgalmak demonstrációi kicsik.
A rendszerváltás korszakában felépített demokrácia válságát mutatja ez a kor.
Mindkét kormány nyíltan felvállalta azt, hogy lényegében sem a civilek, sem a pártok belső demokráciája nem jelent érdemi kontrollt. A szalonpolitizálós körök akadálytalanul nyomják át a parlamenti szavazógépeken az ötleteiket, vagy szabotálják el a felvetett ötleteket.
Ezért erősödik az utcai hangoskodás. Az intézményes színtereken, például a sajtóban olyan mértékben szorítja ki a civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt a független, azaz szakmai alapon beszélő utolsó mohikánokat, hogy a társadalom számára jogos reakció, ha magát az intézményességet sorolja be a "pártközpont ideológiai szócsöve" kategóriába.
A szalonpolitizálós köröknek megvan az az eszköze, hogy a forráselosztási pontokon tökéletesen társadalmi kontroll nélkül hozzanak döntéseket.
Már az 1998-as Halász-Zuschlág paktum óta folyamatosan félretolják a szakmai elbírálók gyakorta objektív szempontok alapján készült értékelését és előveszik a pártok azon szempontját, hogy melyik közösség jönne el egy ilyen "békemenetre".
Magyarországon az évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési pénz jelentős részét eltérítik az eredeti munkahelyteremtési céloktól és felépítenek belőle egy ilyenfajta "katasztrófaturizmust".
Léteznek kisközösségek, amelyek tagjaik számára nem csak ideológiai alapon nyújtanak politikai szocializációs támaszt, hanem fizikai infrastruktúrát is jelentenek a közösség élmény átéléséhez.
A békemenet kisközösségi szintjének van pénze buszra. Van pénzük arra, hogy a helyi tevékenységgel egyben tartsák a tagságukat és ezekben a kisközösségekben nem nagyon vannak ilyen alternatívák, hogy akkor mi most orbán hívők legyünk-e vagy beszéljünk arról, hogy mi a baj a civilgyilkos zsákmányszerző párttikárkaszttal.
Az egész civilgyilkos zsákmányszerző párttikárkaszt játék erre ment ki. Ez volt a célja annak, hogy 1998-óta ilyen irányba tereljék a civil és ifjúsági forrásokat.
Ez volt a célja annak, hogy az évi 1000 milliárdos EU fejlesztési forrásokat eltérítsük az eredeti céljaiktól.
Megérte nekik bekockáztatni, hogy "akkor legfeljebb nem lesz annyira sikeres a munkahelyteremtés", de legalább a pártunk 30.000-es tagságát egyben lehet tartani és esetleg oda lehet kötni még egy pár tízezres holdudvart.
Olyan része is van ennek a népességnek, amely nem ennyire fizikai szálakon kötődik a forráselosztó pártemberekhez, hanem pusztán a politikai marketing, a törvényekben megjelenő identitásformálás síkján lojálissá tesz személyeket vagy kisközösségeket.
A határon túli magyar kisebbségek olyan országokban élnek, ahol a rendszer évtizedek óta megkísérli eltagadni, megerőszakolni a nemzeti identitásukat. Ha Erdélyben egy gyermeket olyan névre keresztelnek, amelynek van román megfelelője is, már az ápolónő, az anyakönyv vezető "véletlenül félre könyveli", hogy milyen nevet is adtak a gyermeknek. Az Osztrák - Magyar Monarchia itteni felének "erőszakos magyarosítás" modellje a mai napig él.
A Trianon elleni kettős állampolgárság törvényünkkel mos belenyúltunk ebbe darázsfészekbe és azt érezheti a megalázott magyar kisebbség, hogy végre az anyaország megjelenik valamifajta védő szándékkal. Ez a törvény hozhatott "Júdás pénz nélkül is működő" erős kötődésű kisközösségi szavazóbázist.
Ennek a körnek például fel kellene építenie azt a "népszokást" hogy időnként buszra ülünk, felkerekedünk és a szavazatunkkal megvédjük a nemzetárulókkal szemben a mi orbán urunkat!
Kommentek