RDH Blog - RSS 2.0Megkaptam karácsonyra angolul Daniel Quinn két új könyvét. Az egyik az Ismael trilógia III. kötete az „Én Ismaelem”, a másik a „Civilizáción túl”.
Tovább mélyíti a szerző azt a percepciót, hogy a dehumanizációs forradalom, a hierarchiába szerveződés, egyfajta kulturális vaksággal is jár.
Ahhoz, hogy a korunkba megérkezzen a „történelem előtti idők” emberének a világképe, a szerző a hajléktalanok nézőpontjából kritizálja tovább a mi úgynevezett "kultúránkat".
Miközben a könyvet olvasom, tombol a hazai árnyékbox-szabadságharc, a jó ég tudja mi ellen.
Tegnap, amikor minden kiosztott angol újság címlapján az idióta magyar miniszter elnökről cikkeztek, a Times, az Economist, a Sun egészen durva cikkeket közölt le a hazai közállapotokról, tovább ért bennem az, hogy a politikai szocializációs hátterét keressem ennek a nagy nemzeti függetlenség motivációnak.
A héten reggelente a munkába menet Nagy Ferót hallgattam. Az „Utálom az egész XX. századot!” kezdő képe ez:
„Magyar vagyok!
Magyarnak születtem!
Árulók és gonosztevők uralkodnak fölöttem!”
Úgy tűnik, hogy Domschitz Matyi kockájának humán dimenziója egy rettenetesen fontos kérdéssé vált minálunk. Ez a skála az "ember eszköz" az "ember cél" és az "ember érték" dimenziók mentén mondja azt egy rendszerről, hogy magasan humanizált vagy alacsony értéket képvisel ezen a síkon.
A kormány késznek mutatkozik arra, hogy a zsákutcában a gázpedálra taposva falnak vezesse az országot.
Mi folyik itt?
Tényleg szembe kell fordulnunk az eddigi euroatlanti integrációs törekvésekkel? Megéri kockáztatni az elszakadást, vagy egyenesen célként kell kitűzni, hogy az európaiak hagyjanak már bennünket egyedül!
Az eddigi politikai szocializációs folyamatok fokozatosan építgetik ezt a feneketlen individualizmust. Teljesen logikátlan, hogy egy közösség azt tekintse a szabadság netovábbjának, hogy minden társadalmi kontroll intézményt felszámol és alkotmányba rögzíti, hogy a mostani alfahímnek 40 évre társadalmi kontroll szerű jogosítványokat biztosít cserébe. A köztársaságot felváltó tákolmány javaslata az, hogy "az ember eszköz" világképet kell követnünk és háborút kell indítanunk a korunk "ember érték" folyamatai ellen.
Tele van paradox ellentmondásokkal ez az ügy, hiszen a retorika és a valóság sokszor szöges ellentétben áll egymással.
Most akkor lemondtunk a szabadságunkról? Vagy eljött végre a korlátlan szabadság ideje?
Walaki aljas módon ránk húzott egy semmire sem jó kényszerzubbonyt, azaz járomba dugtuk újra a fejünket? Vagy, most akkor, lerázzuk magunkról a bennünket gyarmati rabszolga sorba kényszerítők láncait?
Itt most minden a népért és a szebb jövőért van? Vagy, ez a nép kirablása, egy történelmi méretekben elképesztő méretű puccskísérlet zajlott le?
A jobb oldali propaganda teljesen elvan azzal a retorikával, hogy itt most végre leráztuk magunkról gyarmatosítók igáját és végre a magyar út kiteljesedhet.
A Méltányosság Politikai Elemző Központ indított egy vitasorozatot, amelyben elkezdték az erről szóló discurzust. Én a nol kommentekben azt kérdeztem a társadalmi vitába bekapcsolódóktól, hogy mondják már meg, hogy mi a Bubo Cuprophenis az a „magyar út”!
Nekem ez nem világos.
Továbbra is azt látom, hogy orbán, mint keretalkotó azért nem lehet sikeres, mert még soha nem adta elő a nyilvánosság előtt, hogy miről is szól szerinte az orbánizmus, mint csodagyógyszer.
Már minden itteni hatalmat megkapott 40 évre előre, már EU elnök is volt, de arra még nem vette a fáradtságot, hogy a jelenlegi keretekkel szemben felvázolja a saját elképzelését a „jó keretekről”. Olyan új kereteket a világ nem fog elfogadni új keretrendszerként, ami soha sem hangzott el. Ez egy kommunikációs korlát, amit az orbán hívők valami miatt nem nagyon értenek. A másokkal való szabad együttműködésnek nem lehetnek olyan „közösen elfogadott szabályai” amelyet majd egyszer csak az alfahím a jövőben ismertetni fog, az ő személyes bölcsessége szerint. Ez paradox. A nyugatiak és az EU minden tagja, könnyen felismerik, hogy itt alapvető kommunikációs problémák vannak.
Éppen ezért most elmebetegként kezdenek majd beszélni vele a nemzetközi kapcsolatok porondján.
Nem hiszem, hogy az országot kizárnák az EU-ból, bár a kötelezettségszegési eljárás nyilván meg fogja vonni a szavazati jogot tőlünk.
Egy időre leáll az integráció, ami stagnálással vagy recesszióval jár majd.
Nagy Feró világfájdalma, újra húzhat egy strigulát.
Újra előállt egy rendszer a maga feneketlen setétségével és embertelenségével. Újra uralkodnak felettünk, újra árulók, és újra gonosztevők.
Felettébb paradox, hogy mindez a „magyar út” meg a hasonló humanisztikus és transzperszonális szabadságszlogenek szárny alatt bontakozott ki.
Bár a centrumországok is bajban vannak, de egy mukkot se értenek abból, hogy miért kellene követniük orbán agyament útját. Inkább úgy nyúltak hozzá a kérdéshez, hogy „megengedhető-e?”, „tolerálható-e” ilyen viselkedés a XXI. századi Európában.
Ez az uraló/uralt kérdés több dimenzióban is megjelenik.
1. Van egy etnikai része. E szeint a kép szerint vannak uraló és vannak uralt népek.
Ha ez a politikai szocializációs világfájdalom az alávetett kasztokban tovább él, akkor modern környezetben is etnikai konfliktusnak fest le olyan hierarchiákat is, amelyeknek egyáltalán nincsen etnikai éle.
2. A világ centrum - periféria viszonyaiban megváltozik a tőkeáramlás. A mai centrumországok tőkései főként részvényeket birtokolnak. Ma már, a KFC részvényesei között ugyan úgy lehet kínai, orosz, vagy indiai tőke. Sőt van is. Az országadósság finanszírozása diverzifikált. Ma már nem áll meg a centrum - periféria modell, alapjaiban változott meg ez a világ.
Úgy tűnik orbán fantazmagóriáját nem óhajtja finanszírozni se a régi, azaz hagyományosan tőkekivitellel (is) foglalkozó világ, sem pedig az új, feltörekvő, de már jelentős likvidforrással rendelkező világ sem.
3. Számomra mint HR szakember számára az is kérdés, hogy az uralt / uraló fejünkben villogó kérdés összeköttetésben áll-e a munkahelyi motivációnkkal. Ha igen, és ráadásul mi egyfajta nemzetvédő struktúraellenes pogánylázadás félét vezényelünk minden TQM procedúrával szemben.... Akkor nagy bajban lesz a magyar termelékenység. A japán, vagy az angolszász, vagy a skandináv, politikai szocializációs eszköztár felépített hatékonyság elvű, helyi, modernizált közegben is működő kisközösségi kultúrákat.
A mi nagy nemzeti eszköztárunk az lesz, hogy felpofozzuk a főnökünket, ha az véletlenül nem magyarnak született? Saller és koki a külföldi konferenciákon mindenkinek, aki nem orbán hívő?
A hunok megint megjelentek rikoltozva Európa határain és láthatóan, a struktúrák leomlasztásán próbálnának fáradozni. - Ez a civilizált világ félelme, ezért nem fogják hagyni a társadalmi kontrollok teljes felszámolását.
A hunok, most mintha most fejjel ülnének a lovon.
Így nehéz lesz hátrafelé nyilazni!
Kommentek