Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Mire való a szabadság?

2012.01.06. 11:12 :: Saman

  Nagyon fontos felismerni, hogy a mi kultúránkban alapvető dolgok nincsenek a helyén.

Ez a cikk egy lényeges pontra világít rá.

A kommunikáció tudomány szerint egy kalapácsot sem vagyunk képesek felismerni, hogy ha nincsen a fejünkben az, hogy mire való a kalapács.

Képzeljük el, hogy busmannak megmutatjuk ezt az eszközt és megkíséreljük elmagyarázni neki, hogy ezzel az eszközzel polcot lehet készíteni és azon tarthatjuk a ruháinkat és a kislányunk fényképét.

Egy busman vélhetően ezt az egészet hülyeségnek tartaná. Nem értené! Azt kérdezné, hogy a ruhánkat miért nem hordjuk? Azt se értené, hogy miért nem a gyereket nézegetjük és minek kellene fényképet készíteni? Nem nehéz megjósolni, hogy a busmanok a kalapácsot egy használhatatlan hülyeségnek tartanák.

Erre mondják a Horányi Özséb tanítványai, hogy "belső eszköz reprezentáció" kell ahhoz, valamilyen eszközt használni tudjunk. Az eszköz és a kultúra csak együtt működik. Nem függetleníthető egymástól.

A fizikai tárgyaknál még könnyű dolgunk van... mert van a fizikai valóságban egy eszköz és el tudjuk képzelni, vagy utána tudunk olvasni, hogy mi is volna ennek a másik fele a kultúrában.

Vannak azonban olyan eszközök, amelyeknek az eszköz fele is kultúrából van. Maga az eszköz nem több mint rendszerezett információ.

A minősítő intézetek minősítése például arra való eszköz, hogy a mi szervezetünk oda tudjon nézni egy számadatra és onnan lássa, hogy esetleg a mi portfoliónkban van-e olyan papír, aminek beláthatatlan lett a kialkudott, vagy szokásosan belátható hozama.

Hogy néz ki nálunk a civil vezetőkben és az újságíró kaszt figuráiban a sajtószabadság belső eszközreprezentációja?

Hogy néz ki az államigazgatási figurák és a tetű politikusok fejében a független állampolgári önszerveződések belső eszköz reprezentációja?

Hogy néz ki nálunk az állami kontroll intézmények által betöltött társadalmi kontrollról szóló "mire való és hogyan működik kép"?

Közösségfejlesztőként 20 évig fórumtechnikák terjesztésével produkáltunk olyan helyzeteket, amelyben az emberek például az Igazlátó Nap segítségével interpellációkat fogalmaztak meg. Kb iskolánként 50-60 problémát vetetettek fel iskolapolgárok és kb 30 kérdést fel is tettek egy élő címzettnek.

Egy másik közbeszéd technika a Civitas Vitakör, ami minimum 3 megoldás nézőpontjából vitat meg egy kérdést, majd arra kéri a csoportot, hogy csináljon IV. alternatívát, azaz egyezzen meg valamiben. 

Akik részt vettek valamilyen ilyen demokrácia technikának a gyakorlásában,azok megélték, hogy ÉN képes vagyok bekapcsolódni a saját ügyeimről szóló közbeszédbe.

Ez a fajta szabadság, a részvétel élménye, megadja az alapot arra, hogy az ember ne a demagóg korrupt politikusok konzerv dumáin éljen.

Aki a gyakorlatban próbált már megérteni - meggyőzni - megegyezni, az nem annyira kiszolgáltatott a Szíjártó félék penetráns demagógiájának.

Sajnos a részvételi demokrácia technikákat gyakorlók köre csak cseppben a tenger. Csak 450 iskolában volt Igazlátó Nap, ami maxumum 15.000 embert érintett Magyarországon és Erdélyben. A Civitas Vitakör is kb. 5-7000 embert vont be ilyesminek a gyakorlásába, beleértve a "Fiatalok első lakáshoz jutásáról" szóló 1998-as országos társadalmi vitát és a "Munkahelyteremtésről " szóló 2007-est.

Nagyjából kétszer-háromszor ekkora kör, aki civil képzéseken, a témához kapcsolódó tréningeken találkozott tervezést támogató eszközökkel. Ez a teljesítmény köthető a rendszerváltás kori diákmozgalmakhoz. A Pál Tamás, Domschitz Mátyás, Almási István által vezetett mozgalmakban ekkora kört értünk el 1987 és 1997 között.

Ha ezek a mozgalmak erőre kapnak, akkor lehet hogy másképp sül el a rendszerváltás.

Azért kezdtem el civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkasztnak hívni a FIDESZ-MSZP tandemet, mert az évi 1000 milliárd Ft EU felzárkózási forrás korszaka leginkább a részvételi elvre épülő mozgalmak kipusztulásával járt.

Nem állt át a társadalmunk arra, hogy intézményeink lennének ahhoz, hogy "részt tudjunk venni a saját sorsunk alakításában". 5 napja egy olyan rendszer lépett életbe, ami nemhogy a civil részvétellel nem kalkulál, de még a politikai alkut is személyi kultusz szintre züllesztette le.

A tudás alapú társadalom egy ezzel ellenkező irányban lévő kultúra!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr893522878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása