RDH Blog - RSS 2.0Ma volt egy aranyos sztori a melóhelyen. A magyar barátom szobája alatt lakó muszlim pár elvált. A taxisofőr férfi hozott egy feleséget, aki otthon ült unatkozott. Kérte a férjét, hogy had tehesse le a jogosítványt. Meg is lett a jogsi, a férj vett egy autót is az asszonynak, aki ezen a ponton szépen összepakolta a motyóját és "Szervusz kedves Uram!"
Van egy szintén muszlim fiatal kollegám, akinek elmesélte az esetet. Ő már ült lakodalmat 4 éves korában, lassan neki is megékezik a felesége, akit lényegében most fog megismerni.
Mesélte neki a magyar kollegám, hogy szánjon időt a kapcsolat megalapozására, mert esetleg úgy járhat mint ez a pár. Beszéltek arról, hogy esetleg ő engedné-e dolgozni a feleségét. Mondta, hogy persze, ha akar, de csak olyan helyen, ahol csak muszlimokkal érintkezik.
Némi zavart hangulat támadt.
Erre a muszlim srác:
Megértettem mit akarsz mondani! Én soha nem fogok kocsit venni a feleségemnek.
Számomra ez az eset mutatja, hogy abban a kultúrkörben a női szereppel kapcsolatban áttörhetetlen az "ember eszköz" attitűd.
Ez már ott kezdődik, hogy hagyományosan NEM az ember szuverén döntése a párválasztás. Azok, a párok, akik megszegik ezt a tabut, azok kiközösítésre számíthatnak a teljes nagycsalád részéről.
Ez a mi nyugati "szuverenitásban" gondolkodó fejünknek felfoghatatlan.
Viszont működik, mint a szuperego alapú kultúrák nagy védőbástyája.
Eddig három konyhai stábban dolgoztam, mindhárom stábban együtt muszlimokkal.
Az első konyhában a főszakács, itt a helyettes. Mindketten többször elváltak. Abban a kultúrkörben szinte lehetetlen, hogy ilyen esetben a nő ismét férjhez menjen.
Nem tilos, de senkinek a szülei nem választanak ilyen nőt.
Kommentek