A készülő könyvet immáron másodjára is összeszerkesztettem a blogon megjelenő cikkekből. Ez így egy tökéletesen ehetetlen saláta, mert a blogcikkek olyan flash-eket mutatnak meg, amelyeket odakapcsolok régebben leírt jelenségekhez. Ha ezt könyvként olvasni akarnánk akkor 2-3 oldal után ledobná az agyunk a láncot.

Már blogként se az "olvasóbarát" szerkesztési nézőpont netovábbja amit művelek, rengetegszer megkaptam már, hogy kifejezetten olvashatatlan ez így.

Amikor egymás mellé teszem a cikkeket, akkor én is látom, hogy miről beszél ez a narratíva.

Elkezdtem a kitalált struktúrában az erdőjáró térképet megrajzolni. Csináltam egy-egy powerpoint prezit az egyes fejezetekről.

Azt remélem, hogy ha e mentén szépen lépésenként végiggyalogolok az egyes ösvényeken, akkor lineálisan is követhetővé válik a gondolatmenet. Kifejezetten lenyűgözött Csíkszentmihályi Mihály egyszerű stílusa, szeretnék a magam csapongó blogos és nol kommentes stílusa helyett annyira higgadt maradni a könyv írásakor.

Remélem, hogy ebben segít majd a prezi, vagy az, hogy akár le is nyomom előadásként ezeket a dolgokat. Ez talán segít abban, hogy leülepedjenek, össze érjenek a dolgok.

Közben azért érnek újabb flash hatások. Ma hajnalban munkából hazafelé jövet a taxiban az agyam tovább haladt azon a témán, hogy a politikai elit felső vezetése ellenséges a gondolkodással mint olyannal.

Orbán kifejezetten azzal szokott kérkedni, hogy márpedig ő nem használ ideológiákat a tájékozódáshoz és a kormányzáshoz, a mostani válság megértéséhez ezek amúgy is használhatatlanok.

Gyurcsány maga is azt írta a blogjában, hogy most egészen biztosan az ő csapata is ugyan úgy sűrű ködben bojongana, mint ahogy orbánéknak se könnyű értelmezni és reagálni a mostani helyzetre.

A framework kérdések leblokkolása a közbeszédben valahogy ellentmond annak az alapvető emberi késztetésnek, hogy problémák esetén mi emberek körülnézünk és latolgatás után választunk valamilyen válaszlépést.

A társadalmi tervezés ennek intézményes rendszere.

Csak elmeháborodott személyiség gondolhatja azt, hogy annak az eltakarására, hogy tanácstalan az a megfelelő lépés, hogy 40 évre megpróbálja kiiktatni a normális társadalmi tervezést. Kirekeszti a kormányzásból a kormányait, betiltja a szabad sajtót, megfenyegetni a blogokat azzal, hogy cikkenként 25 milliós letét kell egy-egy hozzászóláshoz.

A közbeszéd is egy flow.

A gondolatok, a probléma megoldó felkészültségek, a nézőpontok - helyzetértékelések áramlását nem lehet leállítani. Lehet lassítani azt a sebességet, hogy egy -egy dolog áramlásának a csatornájára zavaró közegként megpróbálunk beavatkozni. Akadályozhatjuk azt, hogy egy adó és egy vevő között ne legyen tiszta a csatorna.

De ez csak időhúzás.

Orbán szerint nekünk van még 40 évünk arra, hogy kivárjuk, hogy a hülyeségeik valóban hülyeségek-e.

Orbánék szerint van 86 vagy 92 évünk arra, hogy kivárjuk, hogy ki mit hazudott a kémvádak körüli ügyekben.

Egy erdélyi szociális munkás barátom volt egyszer odakint egy Popper Péter előadáson, aki egy egyszerű modellel csoportosította terápiás iskolákat.

Azt mondta, hogy vannak feltáró és elfojtó terápiák.

Mivel most a politikai szocializációs könyv személyiség fejezetén dolgozom, bejönnek ilyen nagy "aha" élmények,amiket muszáj itt a blogon megosztani.

A politikai elitünk, gyurcsányostul és bokrosostul nekifeszül annak, hogy a pártok jövőkép körüli vitája mellőz ignorál framework vitákat.

Orbán kifejezetten kiátkozza a közbeszédből ezt a témát. Sőt technikai javaslatai vannak.

Legyenek olyan választások, ahol nem is kell választási program! Aztán megmutatja, hogy így kell kétharmadot csinálni!

Ír egy kormányprogramot a kormány. Nagy ügy! Mindig írnak ilyet a kormányok. No de annak a demokrácia fejezetében még inkább úgy tűnik, hogy önkritikus orbán a saját maguk által patologikussá növesztett demokrácia deficitekkel kapcsolatban.

Amit ez a kormány csinált a gyakorlatban az tömény cinizus. Tetteik tömkelegével demonstrálják, hogy nem hisznek a párbeszédben, a társadalmi tervezésben. Csak a kirekesztésben hisznek! Mindenre ez a megoldás jut eszükbe!

Popper modelljét ide rángatva egyértelmű, hogy ellenségesek minden feltáró vonulattal és ezer síkon építgetnek egy elfojtó gépezetet.

Blokkolják a sajtót!

Üldözik a civil szervezeteket! Beszántják a kommunikációs fórumokat!

Seggnyalók tízezreivel helyettesítenek olyan szakmai alkalmasságokat, akik állami szolgáltatások vezetésében szakmai rátermettség okán kellene, hogy közbizalmat kapjanak!