RDH Blog - RSS 2.0Ezt most találtam a nol-on.
Huszonöt vizsgált ország közül Magyarországon a legmagasabb azok aránya, akik nem számítanak helyzetük javulására a jövőben. A megkérdezettek 42 százaléka azt mondta, hogy egyáltalán nem bízik abban, hogy anyagi helyzete jobb lesz egy év múlva, mint most – derül ki a GfK Roper ConsultingMood of theWorld 2011 című tanulmányából. A hasonló helyzetű Csehországban csak a válaszadók 14 százaléka, Lengyelországban pedig 16 százalék vélekedett így. Németországban a megkérdezettek 57 százaléka úgy vélte, hogy egy év múlva jobb anyagi helyzetben lesz.
Magyarország további sajátossága, hogy a megkérdezettek többsége abban sem hitt, hogy gyerekeinek jobb lesz. A következő generációk jobb jövőjével kapcsolatos index 30 százalék alatt maradt, a közép- és kelet-európai országok és a szovjet utódállamok átlaga 50 százalék.
Ezek szerint a magyarok reálisan fel tudják mérni, hogy mi várható.
Egy másik szép empírival megtámogatott kép:
A pesszimizmus egyik lehetséges magyarázata a kultúránkban, értékrendünkben rejlik – mondja Sik Endre szociológus, a Tárki kutatója. Hozzáteszi: világméretű értékrendkutatást számos alkalommal tartottak, legutóbb 2009-ben volt Magyarországon adatfelvétel. Magyarország a legutóbbi vizsgálat szerint egy racionális, zárt kultúra. – Svédország például egy racionális, nyitott kultúra, a vallásos, fejlődő országok pedig a tradicionális, zárt értékrendet képviselik. Mi valahol a kettő között vagyunk. Leegyszerűsítve: nincs istenünk, nincsenek hagyományaink, amelyekben hihetnénk, ugyanakkor nincs meg bennünk az a nyitottság sem, ami a nyugati világban való érvényesüléshez kell – magyarázza Sik Endre. Ez szerinte meglehetősen szerencsétlen kombináció, ami feszültséget, bizonytalanságot és pesszimizmust kelt a társadalomban.
Szóval mi megrekedtünk a vallásosságra és a felvilágosodásra építő világok között. Se hagyományunk, se modernizációnk nincs! Mindkét framework ügy kiátkoztatott a szervezeteinkből. Nincsen bennünk a "légy a legjobb", "modernizálj", "találd ki","old meg" meg az sincs hogy valamiféle szerves módon haladnánk előre. Minden felépítményt lerombol egy új ideológus érdekcsoport. A XX. században volt egy pár vargabetű.
Most épp a rendszerváltás konstrukcióját hordja szét egy maffiapolitikára berendezkedett ideológus érdekcsoport.
A cikkben Zonda Tamás pszichiáter történelmi gyökerekből vezeti le a nagy nemzeti világvége feelinget, amihez én hozzászóltam azügyben, hogy nem kellene a török meg Habsburg időkbe visszamenni, mert a tomboló nacionalizusunk főként egy 1848 utáni politikai szocializációs termék. Anno a Pilvax kávéházban megfogalmazott 12 pont utolsó pontja még ezt mondja: UNIÓT!
Rendre ki is törölték ezt a kommentet :(
Egy következő cikkben nekilátok annak, hogy a Szent Istváni és az orbáni dehumanizációs forradalmat összehasonlítsam. Ezügyben már sok cikket írtam, de asszem most megért egy összefoglaló.
A cikk másik érdekessége, hogy a kultúra összehasoníltó vizsgálatokra építve eljut addig a következtetésig a szerző, hogy a civil aktivitás fontos terápia az otthonról hozott pesszimizmusunkra.
Ehhez képest semmit nem mond arról, hogy az MSZP - FIDESZ Halász - Zuschlág paktum civil intézményesültségének világa és a megerőszakolt sajtó mennyire nem az a közeg, amiben ez kibontakozhatna.
Egy másik érdekesség is eszembe jutott, egy HR-es modell. Megkülönböztet a szakma 3 fő HR logikát. Az egyik az élethosszig tartó kapcsolatra épülő, a másik a fel vagy ki.
Ezt rávetítve a hazai politikai szocializációra, aminek része a céges együttműködés vagy a szervezetek közötti kommunikáció világa is, teljesen bedugult ha a fel, vagy ki logikát akarom rá érvényesíteni. Nincsen nálunk olyan, hogy ha jó vagy, azt érzékeli a rendszer és plusz felelősségeket ad, plusz pénzért. Ha jó seggnyaló vagy. Akkor mehetsz előre, de időnként ott is csak akkor, ha 1985-ben megfelelő Bibó szakkollégiumi szobában laktál.
Ha ennek a logikának van élethosszig tartó biztonságosan kalkulálható kiszámíthatósága, akkor nem csodálom, hogy rekordokat dönt a "szaladjunk innen" című feeling. Úgy tűnik az emberek maguk érzékelik, hogy a fel vagy ki csatornák közül nekik csak a "ki" részen kínálnak jövőképet! Mindezt valamilyen oknál fogva "nagy nemzeti integrációnak, meg nemzeti együttműködésnek, meg a pártokrácia túlkapásai elleni fülkeforradalomnak" nevezik a politikai marketing logikában.
Azt igazán megkísérelhetné valamelyik orbán hívő, hogy a civil aktivitás további megnyomorítása mitől közjó? Miért kell a Halász-Zuschlag paktum civilgyilkos logikáját még ennél is kirekesztőbbre áthangolni?
Kommentek