RDH Blog - RSS 2.0Az utóbbi hónapokban megváltoztam. Azt hiszem kinőttem a depressziómat. Nincs már bennem az a világfájdalom, ami meghatározta az elmúlt 5-6 évet. Legtöbbször, csak úgy minden "ok", de az elmúlt hetekben inkább tele vagyok pozitív energiával.
Elhatároztam, hogy a blog interkulturális tanulás részét összefoglalom egy könyvben. Meg akarom írni a hazai modernizáció csúfos bukását és a Kultúrkör rálátását erre a témára. 20 évvel ezelőtt azt gondoltam magamról, hogy én semmit nem fogok hozzátenni ehhez, de úgy alakult, hogy a kultúra összehasonlító kutatások adtak új nézőpontokat, amik miatt más perspektívából lehet látni a dolgokat.
Azt remélem ettől, hogy ez egy kicsit, olyan nagytakarítás is a lelkemben. Annyi esetpélda, annyi tevékenység minta, annyi gyakorlatban kipróbált csoportmunka módszer és fejlesztési terület van itt a blogon. Így össze ömlesztve ez tömény és csak azok számára követhetők az összefüggések, akik eleve a nagy részét ismerték a felvonuló modelleknek.
Mivel a fejlesztéspolitikához kötődő cikkekhez kommentelek a nol-on, így elég erős üzenet fogalmazódott itt meg, ami a nemzetstratégia építő munkához használható. Már azon is túl vagyunk, hogy lehet-e e Kultúrkört azzal vádolni, hogy véka alá rejtette a gyertyafényt.
Az egész világ forrong az ügyben, hogy lehet-e mellőzni bennünket a közügyekről szóló döntéshozatalnál. Az arab világ, a spanyol fiatalok, görög radikális baloldal vagy itt Angliában a szakszervezetek, odahaza a blogok világa mind azt mutatja, hogy az embereknek elege van a közéleti kirekesztősdiből, a hazug és korrupt szalonpolitizálásból.
Magyarország egy kitűnő negatív lenyomata a fenntartható fejlődés irányvonalnak.
Aki otthon van Domschitz elméletében, az könnyen belátja, hogy a fenntartható fejlődés kultúrája egy olyan kultúra lesz, amelyben az ember képessé válik arra, hogy kalkuláljon a saját kultúrája korlátaival. Nekem ez jött le az Avatar polgárképéből is.
A nyugatiak félelme a muszlim kisebbség többséggé válásától a jóléti társadalmakban vagy bizonyos magyarok félelme az orbánizus penetráns demagógiából építkező előretörésével szemben, azt mutatják, hogy a progresszív erők értéknek tekintik az "öntanuláshoz való jogot". Félő, hogy demagóg populista ideológus érdekcsoportok évszázadok alatt kihordott probléma megoldó felkészültségeket pusztítanak el rövid idő alatt. A "legyen minden a régi" ideológiák harcosai összecsapnak azokkal, azokkal a "tradicionális" nyugati demokratikus közbeszédben hisznek. Mindez hol kultúrák - civilizációk közötti interkulturális konfliktus, hol pedig azonos kultúrán belüli, de eltérő modernizációs szintek kultúráinak konfliktusai.
Mitől lenne okosabb egy olyan rendszer, amelyben berekesztik a nyilvános kommunikációt egy olyan társadalomnál, ahol intézményességek százai foglalkoznak azzal, hogy tükröt tartsanak egymásnak a közügyek körüli közbeszédben? Mitől lenne hatékony az ideológus érdekcsoportok szűk körű és korrupt téblábolása?
Pénteken az egyik mesterem fiával beszélgettem a facebookon. Tervezi, hogy kijön Londonba és kíváncsi, hogy milyen ez. Asszem két éves korában beszéltem vele utoljára... legközelebb meg most felnőtt korában. Azért akar menekülni otthonról, mert túl sok barátjával szakad meg az élő kapcsolat amiatt, mert "benácultak". Már épp elindultam volna aludni, de az egyik unokatesóm rám köszönt, és az első három mondatban előadta, hogy az egész gazdasági válság azért van, mert így a zsidók olcsón felvásárolhatják a vizet és a földet arra felé.
Asszem mindannyiunk életében ott van a kiszolgáltatottságtól való félelem, de eltérő választ adnak erre a közösségeink. Vannak, akik ebben a Bogár László -féle modellben hisznek és fontosnak tartják a közéleti kirekesztettséget konzerválni és a következő 10 kormány kezét meg akarják kötni. Vannak, akik ezzel szemben értéknek tartják a szabad döntéshez való jogokat és ezeket akarják közösségi sikerré integrálni. Az orbáni paradigma egy szélsőségesen kirekesztő pártokrácia "kirekesztéshez való jogait" bástyázza körbe hétről hétre újabb és újabb törvényekkel. Ez a paradigma fojtogatja a kezdeményezőket.
Mi pedig...? Szeretnénk valamilyen formában kontrollálni az életünk fontos kérdéseit. A munkahelyek sokaságára vagy munkanélküliségre alapuló társadalom, az egzisztenciális biztonság vagy az elszegényedés, a jövő felélése vagy megóvása, a kiszámíthatóság vagy a szélsőségek előre törése ott vibrál a levegőben. Mindenütt a világban.
Anno a Pál Tamás - Domschitz Matyi - Almási Pisti - Korom Pali - Berki Éva mozgalmaiban olyan közösségi tervezési kultúrákat éltünk, ami bevonja a közösség tagjait a róluk szóló döntésekbe.
Később, amikor a szakmámat tanultam a főiskolán, kiderült, hogy ez a közösségfejlesztés társadalmi tervezés ága, vagy szervezetfejlesztés, ha munkahelyi közegben zajlik.
Odahaza 20 évet ledolgoztam ezen a területen zajló terepmunkában. Összeért valami, ami framework választás hatásáról szól és a közösségekben zajló közbeszéden keresztül egészen odáig hat, ami a személyiség belső világa.
A blogolás előtt távol tartottam magam a politikai ügyektől és elvoltam a Kultúrkör szubkultúráinak életvilágában, de asszem most a teljes vertikum ott áll előttünk.
Amióta az orbán rezsim kirekesztéstörvények törvények tömkelegével áraszt el bennünket, asszem egyre inkább nyilvánvaló lesz az emberek számára, hogy mégis csak szükség lenne társadalmi kontrollra.
Az új polgár lassan lassan felfedezi majd hogy elavult a zsebdiktátorok probléma megoldó felkészültsége, ennél bármelyikünk jobbat tud.
"Csak Dróton függő báb voltam.
Ha füttyentettek táncoltam,
De többé nem leszek már bábu én!"
Kommentek