A mestereink öregebbjei 68-ban voltak egyetemisták. Sokat meséltek arról, hogy az ő meghatározó élménykörük az akkori Magyarország. 

Az a Magyarország, amely vérbe fojtotta a Prágai tavaszt.

Semmit nem tehettek a hatalmas szocialista tömb hatalmi gépezete ellen. Eldöntötték a Moszkvai meg a hazai állami vezetők és lényegében értelmetlen lett volna érdemi állampolgári tiltakozási akciót indítani. Elmentek berúgni Tamásék, de később, amikor a 70-es évek végétől nagy divatja lett annak, hogy leülünk egy kultúrházban és beszélgetünk, akkor ez a feszültség csak felszínre tört, majd végül elemi erővel söpörte el az elnyomó rendszereket a 90-es évek elején.

Kinyitottam ma, a youtob-ot, mostanában dalokat használok az angol tanuláshoz. Régen tervezem már, hogy nekiesek mondjuk musicaleknek, mert már több számot kell kinyitnom ahhoz, elegendő új szóval találkozzak. Az első szám, amit kinyitottam a Let the sun shine in a Hair-ből.

Stílusos húsvétra. A remény ünnepére. Annál is inkább, mert egy fontos történelmi fordulópontot ábrázol. Annak a darabnak ez egy drámai csúcspontja.

A dráma másképpen játszódott le ott és itt.

Amerikában a 68-as nemzedék lázadása a konzervatív értékrend ellen kimozdította a kultúrát a kisebbségeket eltipró kerékvágányából.

Az amerikaiak nem tűrték többé az Apartheid vagy akármilyen fasiszta gyakorlatot azon a földön. Sem a politikusoktól, sem az egyszerű embertől nem tűrték el az uszítást, a kirekesztést, a faji szegregációt. A békemozgalmak elhoztak egy újkort,az akkori állampolgári tiltakozási akciók átformálták a kultúrát.

Nálunk is felkelt ez a nap. Mi is reménykedtünk a rendszerváltás idején, hogy végre eljött az a kor, amikor részt vehetünk a saját sorsunk alakításában. Nagyon úgy tűnt, hogy többé nem tűr el magán ez a nép elnyomó hatalmat, erőszakos ideológusokat, hazug és korrupt inkvizítorokat.

Az 56-os és a 68-as nemzedéknek volt arról élő tapasztalata, hogy van olyan, hogy a rendszer eltapossa az ilyesmiben álmodozókat.

Amikor tavaly ünnepelnünk kellett volna a rendszerváltás XX. születésnapját, csak arról tudtam írni, hogy ez a remény meghalt.

Megint eltapos bennünket egy elnyomó rendszer. Ráadásul mi asszisztálunk hozzá. Demokratikus felhatalmazásra hivatkozva taposnak belénk.

Az új alkotmány egy elég érdekes konstelláció abban a műfajban, hogy meddig lehet elmenni a kirekesztés fokozásában. Normális esetben a politikai versenynek az a bináris kódja, hogy kormányra kerültél-e vagy nem.

A választásokon nyertes erő alakíthat kormányt, ami túlhatalmat jelent a döntéselőkészítési procedúrák meghatározásánál.

Az új alkotmány olyanná változtatja ezt a bináris kódot, hogy a választások legerősebb pártjának lenni ebben az országban már nem elegendő a kormányzáshoz.

Vagy orbánt és 12 évre bebetonozott pártkatonáit megtűrjük hosszú távon, vagy játszhatjuk tovább a korábbi tesze-tosza játékainkat.

Azokat a játékokat, amelyek a keresőképes korú lakosság felét szorították ki a munkaerőpiacról.

Más dolog egyénként vagy kisközösségként reménykedni és megint más egy nagy felépített rendszer tagjaként. Normális esetben egymásra épülne, emberléptékűen belátható kellene hogy legyen, az érdek artikuláció terepe. 

Azért érdekes, hogy a politikai térkép szereplői reménykedhetnek-e abban, hogy kormányra kerülve majd kormányozhatnak-e.

Ez a húsvéti tákolmány betiltja a kormányoknak a kormányzást.

Nem volt elég a FIDESZ-nek, hogy az előző FIDESZ kormány alatt az MSZP-vel összefogva kiirtották a politikafüggetlen mozgalmakat. Az sem volt elég, hogy megszállták a sajtót és kitiltották a civileket a közbeszédből.

Az sem volt elég, hogy a médiatörvénnyel arra akarták kényszeríteni a bloggereket, hogy minden egyes cikkünkhöz mutassunk fel egy 25 milliós tőkeletétet.

Az sem volt elég, hogy kiherélték az Alkotmánybíróságot, bábokat ültettek az ÁSZ élére, a Költségvetési Tanácsba, a Médiatanács élére, a köztársasági elnöki székbe, az ügyészség élére és még a bírói vezetést is megtizedelik.

Nem volt elég a köz TV-k megszállása, nem volt elég az, hogy az Érdekegyeztető Tanács munkáját nevetségessé teszik, hazudnak az inflációs adattal, évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési pénzt csatornáznak be a sógornői tagozatuk számára minden érdemi társadalmi kontroll nélkül.

El kellett jutnunk odáig, hogy ezt az új alkotmányt is beleerőszakolják ebbe a helyzetbe.

Sosem veszthetjük el teljesen a reményt. Valahogy utat tör magának az élet.

Most, nem tudom, hogy felkel-e a részvétel napja. Most valahogy reménytelennek tűnik, hogy ebből a gödörből mi mozdítaná ki a dolgainkat.

Bőgtem ezen a számon. Sok sora illik a helyzetünkre.

Facing a dying nation
Of moving paper fantasy
Listening for the new told lies
With supreme visions of lonely tunes

Arccal egy haldokló nemzet felé nézek

Mely papír délibábként mozog

Hallgatom az újból kimondott hazugságokat

Magányos dallamok végső látomását

Somewhere
inside something there is a rush of
greatness
Who knows what stands in front of
Our lives
I fashion my future on films in space
Silence tells me secretly 
Everything; Everything... 

Valahol bennem valami 

Hatalmasság van születőben

Ki tudja mi lesz belőlünk az életben?

Látom a jövőmet az űrbéli filmekben

A csönd mindent elmondott már nekem. Mindent!

That's me, that's me... that's me...
..The rest is silence...the rest is silence.. 

Ez vagyok én... ez vagyok én...

A többi néma csend... a többi néma csend..

Singing our space songs on a spider web sitar
Life is around you and in you

Ürdalokat éneklünk és pókháló szitáron játsszuk a zenét

Az élet körül vesz és benned él