RDH Blog - RSS 2.0A nol-on mgjelent egy cikk az igazságügyi reformról. Üdvözli a szerző, hogy a kormány számos olyan javaslatot átvett, amit a szakmai lapon szerveződő jelen esetben bírói szervezetek megfogalmaztak kormábban.
Összességében azért érdekes kép az igazságügy háza táján. Az állami pénzen fenntartott szervezetek huncut dolgokra képesek, ha pusztán az apparátusi érdekcsoport foglamazhat meg érdemi javaslatokat egy-egy döntés előkészítési procedúrában. Se a tanároknál, se az orvosoknál, se a rendőröknél nem feltétlenül jó, ha a társadalmi kontroll pusztán a végrehajtók beleszólási jogát jelenti. Lényegében itt nem is társadalmi kontrollról beszélhetünk, hanem szakmai kontrollról.
A rendszerváltás utáni nagy korrupciós ügyek körüli hercehúrcák jól mutatják, hogy a bírói testület aszisztál e a civilgyilkos zsákmányszerző pártorkácia kirekesztő és versenykorlátozó rendszerének kiépítéséhez.
A Zuschlag ügy egy kivétel erősíti a szabályt jellegű színfolt.
A médiatörvény elfogadásával egyre nyilvánvalóbb a pártokrácia azon szándéka, hogy a demokrácia alapjaira mérjenek csapást.
Sem a tiszta szabályok, sem a feljebbviteli lehetőség, se a nyilvánosság kontrollja, se a saját vagy jószolgálati érdekképviseleti csatornák társadalmi kontrollja nem működik a demokratikus berendezkedésű országok szinvonalán.
A médiatörvény a bírósági rendszerről elválasztott intézményesített szankcionálási lehetőség a civilgyilkos zsákmányszerző pártorkácia kezében arra, hogy ne lehessen nyilvánosan problémákat megfogalmazni.
Pál Tamás, a hazai közösségfejlesztő mozgalmak egyik szaktekintélye azt nevezte hétköznapi fasizmusnak a 80-as években, amikor a problémák kimondásának szankcionálásával arra neveleik az embereket, hogy ne vállalják fel a problémák kimondásának feszültségét.
Ma már oda jutottunk, hogy erre intézményes kísérletet tesz a FIDESZ.
Az előző FIDESZ kormány alatt történt már ilyen "struktúrális reform." A FIDESZ és az MSZP a Halász - Zuschlag paktumban kiegyezett a politikafüggetlen civil mozgalmak kiirátásában.
Aszerint maradhatott életben egy-egy szervezet, hogy mennyire tudja demonstrálni a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciához való kötődését.
Nem is kell csodálkoznunk azon, hogy a hazai érdekképviseleti szervezetek harmatgyenge nyomás gyakorló képességgel rendelkeznek.
Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a sajtót totálisan megszálta már a pártorácia évekkel ezelőtt.
Ezek után ki hiszi el, hogy a bírói testület a pártorkáciától függetelenül, szakmai alapon képes működni? Ki hiszi el, hogy a centralizáció valamiféle pozitív és veszélytelen fordulat az igazságügyi reform terepén?
Magam is úgy gondolom, hogy a hazai demokrácia egy moslék lett.
A sajtó és a pártokrácia azért sokáig megpróbálta ezt tiszta vízként aposztrofálni, de hosszú távon azért olyan alapvető ügyek mutatják, hogy miről is van szó, mint a médiatörvény, vagy Szalai Annamária kafetéria juttatásainak alkotmányba foglalása.
Kommentek