Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Olvasom a Népszabadságban Tamás Pál szociológustól, hogy az MDF hogyan épített a nemzeti keresztény középosztályra, ami azért távolságtartó a nagyvárosi polgárság pártjával... Szociológiai eszközökkel beazonosítható társadalmi csoportok méreteiről beszél ilyenkor a kutató.

Az MDF kudarcát abban látja, hogy itt a "tűz a vízzel" próbált összeházasodni ezesetben, ami eleve reménytelen kísérlet, ebből a nézőpontból.

Elvileg tényleg kell egy párt tömegbázisának felépítéséhez azonos elveket valló, vagy legalább azonos életvilágból startoló, a dolgaink megoldását hasonlóan elképzelő szavazóbázis, ugyanakkor a két új szereplő megjelenése sőt az elsöprő ellenzéki győzelem is egyfajta reakció lehet a szélsőséges kirekesztésre is.

A politikának van egy funkcionális megközelítése is.

Elvileg azért csinálunk pártokat, hogy az érdekeink - értékeink megjelenjenek a döntéshozatalban. Az a szervezet, amely elve nem  mutat fel érdekartikulációs teljesítményt, versenyképtelenebb lesz azzal szemben, amelyik szélesre tudja tárni kapuit.

Gyakran megkapom, hogy a részvételi demokrácia egy ideológia, egy álom, egy nem repülő repülő, mert a mi kultúránkban inkább a távolságtartásnak van kultúrája és nem a részvételnek. Felesleges a részvétel formáinak hiányán elmélkedni, mert amikor ott a lehetőség, amikor lehet tenni a közjóért, egy-egy helyi közösség konkrét problémáinak megoldásáért, akkor igen kevesen mozdulnak meg. Szánalmasan kevesen.

Maga a részvétel ügye eleddig nem merült fel a politikában mint kulcskérdés. Minden választási kampányban illik a retorika szintjén felemlegetni a fontosságát, de valójában sem a pártok, sem az egyszerű emberek nem tartják fontosnak a kérdést.

Ugyanakkor a kirekesztettség mindig is társadalomformáló erő volt, a politikai térkép földcsuszamlás szerű átrendeződése mögött igen is érdemes az integráció - kirekesztettség kérdést vizsgálni. Akár a gyakorlati síkon. A szervezetek belső működésének életvilágában, vagy a gyakorlati részvételi terepeken (beköt-e egy szervezet a munkaerőpiacra?).

A két új belépő erőteljesen építette pozícióját a kirekesztésre. A JOBBIK társadalmi bázisának napi élménye, hogy messze a láthatáron nincs helyi munkahely, a helyzet kilátástalan és a kormányok sora napirendre sem tűzi az életünket befolyásoló fontos kérdéseket.

A JOBBIK kirekesztéssel kapcsolatos ideológiáját "kölcsönvette" a FIDESZ -  Hír TV - ECHO TV - Bogár László vonaltól és az SZDSZ-t, a liberalizmust, a tőkét tette meg kirekesztő mechanizmusok fő mumusának. A politikus elszámoltatás kemény ökle le akar sújtani a korrupt pártokráciára.

Az LMP kifejezetten a részvétel kérdését tűzte a zászlajára. Társadalmi kontroll nélkül a politikusok elkurvulnak! Lehetne ez másképp, hiszen számos demokráciában éppen azokat az anomáliákat küszöböli ki a demokrácia léte, amik a kirekesztés körül hazánkban egyre nagyobb számban felbukkannak. Számos ország van még a volt keleti blokkban is, ahol a civil kontroll, a tudományos discurzus, a szabad sajtó nem engedi eltéríteni például a fejlesztési forrásokat az eredeti céloktól.

A munkahelyteremtési pénzeket költsük munkahelyteremtésre.Kéri László úgy fogalmazott az MSZP 2002-es győzelménél, hogy alapvetően a közeli EU csatlakozás megszervezéséről döntött az ország. Orbán Viktor nem tűnt hiteles integrátornak, mert a jobb oldali politikai szocializációs felépítmény egyben kirekesztésre épülő üzenetek tömkelegével és a párt holdudvarának MSZP méretűvé hizlalása okán, konkrétan a független világ elleni hadviseléssel alapozta meg pozícióját. A Halász - Zuschlag paktum ennek a legtisztább megjelenése, ahol földcsuszamlás szerűen elvonják a forrásokat a politikafüggetlen állampolgári önszerveződések elől.

Az MSZP még egyszer el tudta adni, hogy Orbán a kirekesztés útját járja, de az MSZP a "mindenki kormánya" modernizált és szekularizált alternatíva ehhez képest, csakhogy erről kiderült, hogy ez egy blöff.

Kiderült, hogy a gyakorlati cselekvéseiben az MSZP pontosan ugyan olyan kirekesztő, mint a FIDESZ. A holdudvarán kívül senki sem rúghat labdába, a társadalmi párbeszédben csak a pártokhoz lojális quvázi civil szereplők vehetnek részt.

Amikor 2006-ban bemérték, hogy ki mit vár az NFT II. megjelenésétől, akkor a megkérdezettek 1%-a nyilatkozott úgy, hogy ő pontosan tudja, hogy neki hasznára válik az évi 1000 milliárd Ft fejlesztési forrás megjelenése.

A kirekesztés útját járó MSZP és SZDSZ ezért omlott össze. Az MDF pedig ennek a témának gyenge színvonalú tematizálása miatt nem erősödött meg. A FIDESZ megúszta azt, hogy a társadalom többsége besorolja őt a fő kirekesztő erők közé. A választók többsége elhiszi, hogy Orbán Viktor félre fogja tenni a FIDESZ érdekében kifejtett fosztogatást és előtérbe kerül a közérdek, a szervezeti érdekekkel szemben.

Az LMP konkrétan a részvétel témára építi a jövőjét. Azt ígéri, és a civil múlt miatt,  azt az LMP-sek hitelesen tudják képviselni, hogy szembe tudnak fordulni a kirekesztés politikájával.

Mind a szomszédos országokhoz viszonyítva, mind a Kádár rendszerhez viszonyítva jelentősen összeomlott részvételi terepünk van. Hazánkban előáll az a jelenség, hogy a pártok tagsága összességében több aktivistát számlál, mint a civil szektor által integrált állampolgári aktivitás. Ugyanakkor a hazai pártok törpe pártok méretüket tekintve. Nálunk a legnagyobb pártnak 30.000 tagja van, míg a hasonló méretű Ausztriában egy- egy nagyobb párt félmilliós tagságot számlál.

Anno az MSZMP közel egymillió taggal büszkélkedhetett.

Sem a pártokon belüli demokratikus kontrollok, sem a civil vagy tudományos discurzus esetleg sajtó kontrollok nem tudják útját állni a pártvezetők karizmatikus rögtönzéseinek. Az érintettek és a kulcsfontosságú szakértők kirekesztése a döntés előkészítési folyamatokból régi magyar hagyomány, mint ahogy erre egy több mint 30 éves Varga Károly kutatás rámutatott.

Nyilván azok a kutatók, akik részvételi szemszögből nem elemzik a helyzetet,azok utólag nevén tudják nevezni, hogy milyen pártokhoz milyen értékrendű szavazótábor tartozik.

Tamás Pál leírja, leminősíti az LMP-t és általában a társadalmi részvétel ügyét.

A Placebao szimbólum azt jelenti, hogy olyan orvosság, amibe szándékosan nem tettek hatóanyagot.

Tamás Pál demokrácia képe arról árulkodik, hogy a részvétel lényegtelen, elhanyagolható része a demokráciának.

Ha beveszik az emberek ezt a "trükköt", tényleg megmozdulnak és tényleg nem hagyják a pártokrácia eszkalálódó önkénye miatt elvérezni a közügyeket, akkor az biztosan nem az ezt a témát napirendre tűző LMP miatt lesz, hanem az emberek "bolond" hite miatt.

Elhiszik, hogy hat az orvosság, pedig nincs is benne semmi.

Ebben azért vitatkoznék Tamás Pállal. Én mint Pál Tamás tanítvány mélyen hiszek abban, hogy a demokrácia alapvetően részvételi formákra épül. A rendszerváltás kudarca éppen azért teljesedett ki a 20. születésnapra, mert egyre erősebben számolta fel a részvételi lehetőségeket.

Az LMP, sőt a JOBBIk sikere is abban rejlik, hogy a pártorkáciában, a régi elitben látják annak ennek kulcsát. Így történhetett meg, hogy az 5%-os belépési küszöb és a kopogtató cédula szisztéma ellenére először jelentek meg új belépők a politikai térképen.