Anno 1998-ban szerveztünk egy országos társadalmi vitát a "Fiatalok első lakáshoz jutása" témában,ami 20 lakossági fórumból állt.
A kampány alatt senki (bankok, építőipar, politikusok, civil érdekképviseletek) sem hitt abban, hogy belátható időn belül bárki bármilyen változást idéz elő ezen a területen.
Annak a kampánynak több mint 100 sajtómegjelenése volt. Főként azt hangoztattuk, hogy ha 60%-os önrészt kell összegüjtenünk a belépési küszöbhöz, akkor 60-70-es korunk előtt nincsen esélyünk fogyasztóként megjelenni ebben a rendszerben, és akkor meg már problémáink lesznek a gyermekvállalással, no meg mellesleg a bankok se adnak már hitelt annak a korosztálynak, hiszen nincsen belátható 20-35 év munkaerőpiacon eltöltött aktív munkaerőként.
Ez persze feltételezi, hogy a teljes életpályát a munkaerőpiacon fogjuk tölteni és végig tudunk takarékoskodni, sőt még azt is hogy utána 35 évet.
Érdekes, hogy az ÁSZ jelentés azt emeli ki, hogy nincsen értékelés az egyes intézkedések mögött.
"Az egymást váltó kormányok anélkül költöttek el 1500 milliárd forintot lakástámogatásra, hogy ellenőrizték volna a hasznosulását. De nem vizsgálták az igénylők jogosultságát és a bankok elszámolásait sem – összegzett tavaly az ÁSZ. A kormányrendeletet 25 alkalommal módosították – változtatva a támogatottak körén, a támogatási formákon és a feltételeken –, de soha sem kértek értékelést. Adatok hiányában az sem tudható, hogy a lakásállomány növekedésének hány százaléka köthető a programhoz, miközben a támogatott hitelállomány ugrásszerű növekedése 2020-ig determinálta a költségvetést. "
Egy Varga Károly vizsgálat is azt állapította meg, hogy a magyar döntési kultúrától idegen az értékelés. Meg az is idegen, hogy az érintettek és a kulcsfontosságú szakértők be lennének-e vonva a döntés előkészítési folyamatba. Máshol ez természetes, nálunk szinte lehetetlen ezt elérni.
2007-ben ugyan olyan kampányt szerveztünk a "Munkahelyteremtés" témában, arról a kampányról még a megyei lapok sem hoztak le egy árva cikket sem, pedig ugyanannyi MTI jelentést adtunk le.
Innen lehet tudni, hogy a magyar demokráciát olyan mértékben fojtogatja a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia, hogy ma már nincsen jogunk beszélni.
Pont egy Népszabi újságíró világosított fel arról, hogy azért nem hoztak le semmit a kampányról, mert nem tudták, hogy melyik oldalhoz tartozunk.
A két kampány között történt még egy érdekes fejlemény. Azok a szervezetek, mozgalmak, amelyek társadalmi tervezéssel foglalkoztak, azoknak szinte egytől egyig nyomuk veszett.
Vélhetően a Halász - Zuschlag paktum kiirtotta a hazai közéletből azokat a poltitikafüggetlen civil szervezeteket, amelyek korábban a területen tevékenykedtek.
Amikor a leendő kormány szociális piacgazdaságról beszél, vagy arról, hogy az emberek mozduljanak már meg és tegyenek valamit, akkor fel kell tennünk azt a kérdést, hogy ugyan ki fogja őket álmodozásra vagy érdekképviseleti munkára vagy munkahelyteremtés célú alapítói erőfeszítésre késztetni, ha a pártokrácia esküdt ellenségként kezeli a közösségfejlesztőket.
Mint ahogy a cikkből kiderül, annak meg komoly milliárdos konzekvenciái vannak, ha értékelés és döntés előkészítés nélkül barmolnak egy olyan nagy rendszerrel, mint amilyen a lakáspolitika.
Azt persze a cikk sem firtatja, hogy mi van az életvilág oldalon. Hogyan érzik magukat a fiatalok ebben az országban? Mennyire ambiciózusak? Milyennek látják leendő családjuk hétköznapjait a lakáspolitikai döntések tükrében?
Kommentek