RDH Blog - RSS 2.0Elszántan végigrágtam magam Surányi közgazdasági szakszövegén.
Nekem arról szól a cikk, hogy a politikai elitnek nincsenek kijelölt prioritásai, így az MNB reakciói saját ötletek és sikeresen pusztítanak közösen az életvilágban.
Az EU csatlakozás első 2 éve című konferencián felvonult egy-két Szlovén szakember, aki arról beszélt, hogy ott miként menedzseltek le 8 év alatt egy átmenetet.
Annak az átmenetnek az lett az eredménye, hogy nyugati tipusú magas minimálbér van, magas foglalkoztatottság, stabil demokrácia és komoly nem csak pénzügyi alamizsnákat osztogató jóléti rendszer, normális III. szektor.
Ők például nem engedték be a külföldi bankokat az első 8 évben.
Nálunk azzal kezdődött a kapitalizmus, hogy nem létezett az első 8 évben a kisvállalkozói hitelezés intézménye és a lakáshitel is egy vicc volt.
Most valahogy megint ezt vezettük be, miután az utóbbi 20 év mutatja, hogy ez a modell egy nagy kalap ...
A mi kapitalizmusunk állandóan a kisembert szeretné kirabolni, még akkor is, ha már nincs mit elszedni tőle. Most is a kereslet összeszűkülésére építettünk "társadalompolitikát" vagy mit...
"Tehát egy év alatt a külső mérleg példátlan mértékben, a GDP közel 10 százalékával javult. De ennek sajnos nem lehet fenntartás nélkül örülni. A fordulat ugyanis – nem 1995-öt írunk – nem az export felfutása, hanem a belső kereslet teljes összeomlása, a gazdaság túlhűtése miatt következik be. S paradox módon, ilyen zsugorodó gazdasági teljesítmény mellett minél jobb a külső egyensúly, annál roszszabb a költségvetés egyenlege. A külső egyensúly látványos, a kívánatosnál is nagyobb javulása a termelés, a beruházás, a fogyasztás összeomlásából táplálkozik. Ez viszont az állami adóbevételek tervezettet is meghaladó csökkenését és elsősorban a munkanélküliségi és szociális kiadások növekedését váltja ki."
"A bankrendszer likviditása ugyan teljes mértékben helyreállt mára, de ez ... elsősorban abból fakad, hogy nem hitelez a bankrendszer."
"A költségvetési és a jövedelempolitikai kiigazítás mennyiségi értelemben megfelelő, a belföldi keresletet elkerülhetetlenül fájdalmasan korlátozó jellegű volt. Ugyanakkor ennek a megszorításnak a szerkezete kifejezetten hátrányosan érintette az üzleti szektort, illetve a növekedési kilátásokat. Egyetlen olyan eleme sem volt, ami érdemben javította volna az üzleti környezetet, a versenyképességet. Ellenkezőleg, azt érdemben rontotta, és egyúttal nemcsak hozzájárult a munkanélküliség növekedéséhez, hanem csökkentette a gazdaság középtávú növekedési potenciálját is."
Ez a "szárítsuk ki a sivatagot" társadalompolitika különösen jellemző a hazai politikai elitre oldaltól függetlenül.
Valójában csak viccelek amikor a társadalompolitika szót használom, éppen arról beszélek, hogy ez az, ami a pártoknak nincsen a fejében.
Iversen és másik 3 amerikai szerző úgy jellemezte a kelet európai kormányok tevékenységét, hogy ezek a kirekesztő és versenykorlátozó tartományban politizálnak. Ezeket a "társadalompolitikákat" nevezték predátornak azaz magyarul ragadozó tipusú rendszereknek.
Nem vagyok közgazdász, a negyedét se értem annak, amit Surányi úr elemzése leír, de a magyarul érthető mondatokból nekem az jött le, hogy ez a modell eléggé igazolt a Surányi-féle következtetésekből is.
Én a szákmányszerző pártokrácia korszakát azzal szoktam még kiegszíteni, hogy itt a rendszerváltás alapvető társadalmi szerződését szúrjuk sziven. Nincsen demokrácia, nincsen nyílt piac (ami a fizetőképes kereslet totális kifosztására épül, arra, hogy nincsenek lakossági megtakarítások, és arra, hogy lehetetlen új belépőként megjelnni egy vállalkozással). A legfontosabb amiről megfeletkezett a pártokrácia, hogy mi a nyugati tipusú jóléti társadalom modellre szerződtünk. Olyanra ami magas foglalkoztatottságra és magas minimálbérre épül. Ezért érdekes érvanyag ez az elemzés, ami alapvetően hiábsnak tartja a fizetőképes kereslet további szűkítésére épülő predátor mentalitást.
A predátor viselkedés nem az egyik vagy másik oldal sajátja, nekünk csak predátorokból van jogunk vezetőket választani. Más nincs.
Nehéz munkája lesz az utókornak, hogy patikamérlegen kimérje, hogy melyik oldal nagyobb predátor, bár kétségtelen tény, hogy a közbeszéd kedvenc időtöltése, hogy ezügyben sárral dobálják egymást. Nálunk ez van a politika helyett.
Kommentek