A hvg honlapon folyó BKV sztrájk kerekasztal legakítvabb provokátora felvette velem a kapcsolatot e-mailben. Arra kértem, hogy itt a blogon folytassuk a discurzust, így megpróbálta összefoglalni, hogy mit is lenne a kérdés.
"Bárhonnan nézem az általad leírt probléma halmazt, nem látom, hogy a mai pártokrácia képes lenne rövid időn belül hathatós választ adni a feszítő kérdésekre, normális fejlődési pályára állítani az országot.
Igen-ám! De ha az utca csinál történelmet, a kisember mindig szív, maradéktalanul.
Mi vár ránk? Képes lesz kiegyezni a politikai elit? Nem háttérmutyikra gondolok, hanem a helyzettel nyíltan szembenéző, a kiegyezést nyíltan vállaló társadalmi konszenzusra gondolok."
Alapvetően tetszik a kérdés, bár hosszan fogok érvelni amellett, hogy maga a kérdésfeltevés magában hordozza a "győzni mielőtt a harc elkezdődött volna" - ellenkezőjét.
Mielőtt ízekre szedném a témát, had engedjek meg egy-egy minősítést vele és önmagammal szemben. Ma már elfogadom, hogy az én nézőpontom különc és az övé az általános - szokásos - mainstream gondolkodás.
Ebben a logikában a hatalmon lévők kegye, az ő felvilágosultságuk szintje az, ami demokratikus részvételt teremt. Ha ez nincs, akkor semmi sincs.
A kérdésfelvetésben a pártokrácia lóg a levegőben és vele szemben az utca embere áll, mindenféle közéleti tapasztalat nélkül. Az életvilág és a struktúra közötti szakadék ez.
Az én szélsőséges világképem szerint a kettő között ezer szálon élő civil discurzus fűzi be az emberek véleményét a közjó formálódásába.
Amikor idézni szoktam azt a TGM adatsort, hogy pl. az Ausztriai pártok tízszer akkorák mint a mieink, azzal a Magyar Bálint - Sándor Klára adatsorral, hogy nálunk más országokhoz képest kisebb a civil szervezetek participációs bázisa, mint a pártok tagsága, pont azt a jelnséget akarom ábrázolni, hogy nálunk más kultúrákhoz képest elenyésző a III. szektor.
A súlya is elenyésző.
A pártokrácia mindent elkövet, hogy ne jelenjen meg érdemi civil kontroll.
Az egyszerű ember pedig nem elég felvilágosult ahhoz, hogy belássa hogy a modern demokrácia a civil szervezeteken keresztül építi be az érintettek érdekeit a döntéshozatalba.
Nem védjük meg a közérdek ügyében felszólalókat.
Nem védjük meg a felszólalás kereteit. Nem érdekelnek bennünket a nyilvános közbeszéd fórumai.
Nem baj, ha kiiktatja ezeket a hatalom.
Nem tűnik fel még a civil szektornak sem, ha a társadalmi tervezés technikáit terjesztő szervezetek - mozgalmak szőrén szálán eltűnnek. (IPA, ODU, EDÖK, Mikroműhyely, DOKE, stb. 3K)
Beleillik ez az vislekedés abba az intézményességekkel szembeni bizalmatlanságba , amit intézményesség tagadó mentalitásnak hívok.
Ez az oka annak, hogy a "kis ember mindíg szív". A civilgyilkos struktúra cseppet sem érzékeny arra, hogy mi van a kisemberrel, de legalább szóba sem áll a kisemberekkel. Cserébe a kisember meg már azon a ponton a zsákmányszerző struktúrának kijáró bizalmatlansággal közelít az intézményesültségekhez, amikor valaki túllép a "sörszeretők baráti köre szinten" és bejegyez egy civil szervezetet. Maguk az intézményesült civilek is bizalmatlanok az érdeképviseleti struktúrák vagy ad hock érdekképviseleti önszerveződések felé.
Ebből így sosem lesz énekes halott. A pártokráciának nem kell félnie attól, hogy kinevelődik egy civil elit. Örökkön örökké uralkodhat, bármekkora baromságokat csináljon is... Ha esetleg forradalom sodorja el a hatalmon lévőket, akkor újra kezdjük amatőrökkel, akik megint előröl kezdik...
Hány ilyenünk volt a XX. században?
Máshol megússzák az ilyesmit, mert nem ennyire az ördögtől valónak képzelik az intézményességeket és kifejezetten értéknek tekintik a civil aktivitást. Például nem üldözik, hanem integrálják a döntéshozatalba, a társadalmi tervezésbe. Például nem leköpködik, hanem önkéntes munkával és pénzzel támogatják, vagy legalább odanéznek ha a hatalom agresszív egy ilyesmivel szemben.
Ha lehet egy viszont kérdésem:
Megvilágosodhat-e egy felvilágosulatlan abszolutista pártokrácia?
Kommentek