A politológusok sokat szoktak írni arról, hogy a FIDESZ miként foglalta el a jobb oldali gyűjtőpárt szerepet. Olyan néppárttá akart válni, amely magába foglalja a szélsőjobbtól kezdve a liberális vonalig a régi és új szimpatizánsokat.
Én inkább arról az arcáról szoktam gondolkodni, hogy mi milyen árat fizetünk ezért az "építkező munkáért". A FIDESZ fel karta fújni magát az MSZP méretére, szerette volna megteremteni azt a fajta hegemón társadalmi beágyazottságot.
Közben viszont paktumot kötött az MSZP-vel a politikafüggetlen civil világ kiiktatására a közéletből és a helyi fejlesztésekből. Arról nemigen kellett újramegegyezni, hogy általában a többi közéleti szereplőt ignorálni fogják, ez nekünk magyaroknak eleve egy adott kultúrális alap (Varga Károly kutatásaiból ez kiderül).
A sajtó megszállása, a demokratikus ellensúlyok ellehetelenítése, de leginkább a forráselosztási bizottságok kultúrájának balkanizálása derékba törte a fiatal magyar demokrácia fejlődését.
A társadalomnak elege lett már ennek az elitnek a ténykedéséből, de nincsen másik elit. Régen befagyott már az a tó, ahol úszni tanulhattak volna a fiatal versenyzők.
A kormánypártok belefulladtak a feneketlen korrupcióba, így a FIDESZ egyedül marad a két hegemóniára épülő sajtóbirodalommal, gazdasági kapcsolatrendszerrel, udvartartással.
Csakhogy innentől kezdve a modernizációs kudarc is a fejére hull. Sikerült 11 év alatt olyan Kínai nagyfalat építenie, amivel sikeresen sarokba szorította önmagát.
A FIDESZ arra készült, hogy megőrizze ellenzékben a saját holdudvarát majd ha cserélnek, akkor az MSZP holdudvart megtartja cserébe, de most már nem lesz erre választói felhatalmazás. Új törésvonal válik fontossá. A pártokrácia és a kirekesztettek törésvonala. Dübörög a föld errefelé az öszödi beszéd óta.
A nép nem fogja bevenni a kommunisták = kutyafejű nemzetpusztító tatárok dumát, ha nincs mit enni. Most, hogy ők fognak kormányozni, rajtuk kérik majd számon az előrehaladást, és ha ezen a területen nem tudnak majd látványos sikereket felmutatni vagy elindulnak ugyan az úton, amit eddíg minden erejükkel szabotáltak, akkor a politikai szocializációs építményük kártyavárként omlik össze.
Most még úgy tűnik nem pedzegeti a nép nyilvánosan azt a húrt, hogy itt nem az MSZP - SZDSZ kultúrájának kudarcával állunk szemben, hanem az egész politikai elitünk, sőt kifejezetten az ő modernizációt gátló kormány -ellenzéki együttműködésük a bajok legfőbb forrása. Magán beszélgetésekben természtes, hogy mindenki így nyilatkozik, de a sajtó még mindíg a régi mitológia alapján kommunikál.
Sokan a Demokratikus Ellenzékből bibliaként forgatták egy amerikai közösségfejlesztő Saul Allinsky műveit. Szerinte, ha más nyelven beszél a pártokrácia és mást a tömegek, akkor az egy forradalmi helyzet. Ha valaki elkezd a nép nyelvén beszélni, az elsöpri az uralkodó kasztot.
A FIDESZ túlságosan hiú ahhoz, hogy ezügyben a tükörbe nézzen és elszégyelje magát. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a "tanultunk a múlt hibáiból" Orbáni mondatot valaha is érdemben kifejtik majd részletesebben.
A társadalom szétesése közvetlen következménye a pártokrácia dezintegrációs tevékenységének. Amikor eldöntötték, hogy minden közpénzt a két nagypárt holdudvarának osztanak el, az egyben egy hadüzenet vagy halálos ítélet a politikafüggetlen életvilágnak, ha úgy tetszik a szakmaiságoknak és a civil kontrollnak. A FIDESZ inetgrációs sikereinek az ára a társadalom teljes szétesése, lemondtunk a tudás alapú innovációk világáról. Az MSZP nem foglalkozott ilyesfajta "építkező tevékenységgel", azt hitte, hogy neki öröktől fogva van egy holdudvara és ez örökké tart majd. Azt hitték, hogy mindíg is a szegényember érdekképviseletének fognak tűnni, bármit csinálnak. Maximum annyi történt, hogy az MSZP ifjai áthangszerelték a régi kapcsolatokat a maffiaszerű hoci-nesze viszonyokra.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az MSZP és SZDSZ maffiaszerű formációk kevésbé vettek részt ebben a restrikciós - demodernizációs folyamatban.
A felelősségük sem kisebb.
Semmi kifogásuk nem volt a civilgyilkos zsákmányszező modell totálissá válása ellen, tevőlegesen résztvettek benne ellenzékként és kormányon teljes erőbedobással folytatták.
Inkább az a kérdés, hogy a közvélemény leírja őket a politikai térképről, akkor a FIDESZ meg fogja-e tudni védeni magát azzal a civil világgal szemben, amely előbb utóbb hangot fog adni elégedetlenségének.
Nem ezt akarom ezzel mondani, hogy nem lett volna eddíg is elég feszültség a levegőben. Én mégis szeretném különválasztani a releváns és a nem releváns ellenhangokat.
A szélsőjobb előretörésével vagy a "Gyurcsány takarodj!' mozgalom aktivitásával" egyenlőre szerintem csak odáig jutott a hazai közvélemény, hogy BAJ VAN.
Én arról a korról beszélek, ahol nevén fogja bevezni a társadalom a bajokat.
Mi civilek, vagy mi szakmai alapon tervezést folytatók már a helyzetfeltárásnál szembe kerülünk azzal a kihívással, - mint minden hazai közéleti szereplő, - hogy reális helyzetkép alapján kell kitűznünk célokat.
Nem hazudhatunk önmagunknak.
Ilyenformán a FIDESZ órái meg vannak számlálva attól a pillanattól kezdve, hogy kormányra kerül.
Elkezdődik majd a valósághű dokumentációja annak, hogy mit csinál és mit csinált eddíg. Előjön majd a saját holdudvara és láthatóvá válik majd azoknak az MSZP kormány alatti tevékenysége.
RDH Blog - RSS 2.0
Kommentek