RDH Blog - RSS 2.0A kultúraváltás ügye egy kettős korlát között vergődik. Egy participációs deficit és politikai üldöztetés közé szorult.
A pártokrácia mindent elkövet a közéleti részvétel, a civil integráció, az állampolgári önszerveződések világának ellehetetlenítéséért, míg a kultúránk elve nem támogatja civil közjó ügyet.
Pál Tamás hangoztatta gyakran a címben található viccet. Most felötlött bennem, hogy ez a legtisztább összefoglalása ennek az iskolának. A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia mindent elkövet egy olyan nép kirekesztése érdekében, amely egyáltalán nem óhajt részt venni a közéletben.
Ez ugyan paradoxnak tűnik, mert úgy tűnik, mintha árnyékboksszá változtatná a társadalmi kontroll kontroll politikai döntéshozók témát, de azért erről szó sincs.
A pártokrácia kirekesztő viselkedése minden olyan testületben vizsgálható kérdés, ahol a közéleti kommunikáció szélesítése indokolt.
Akár az NFT I vagy II. társadalmi vitáját nézzük, akár ezek egyes programjainak értékelését, akár egy-egy törvény előkészítést, akár egy döntéshozó testület vagy forrás elosztó grémium összeállítását, mindenütt nyilvánvaló a korrupciót támogató civilgyilkos zsákmányszerző modell. Nemcsak az eredményeken, hanem a procedúrákon már látszik. Habermas-i értelemben ezek a struktúra betegségei.
Az életvilág szemszögéből a mandátumképzést kell vizsgálnunk. Le tudunk-e ültetni egy asztalhoz magyar személyi igazolvánnyal rendelkező homo sapienseket vagy ezt csak korlátozottan kell értelmezni a gyakorlatban, mert hát „magyarok vagyunk vagy mi az isten”.
Egyáltalán nem azt állítom, hogy lehetetlen magyarokkal korrekt döntés előkészítési döntés előkészítési procedúrát végigcsinálni. Számos civil közegben egészen erős szervezeti kultúrát látok abból a műfajból, ami a participációt támogatja.
Pusztán azt állítom, hogy ahol ez a kulturális közeg nem adott, ott könnyen szétesik az ez irányú integráció. Ettől a „kezdődik újra az előző ötéves terv” helyzeteket hosszú – hosszú ideig produkálni tudjuk, például hiába kényszeríti ránk az EU, hogy költsünk évi 300 milliárdnyi forrást humánfejlesztésekre, mérhetően nagyobb humánkrízis vesz körül bennünket, mint az EU csatlakozás előtt.
Hiába lendül neki 8 ígéretes civil integráció annak, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia ámokfutását megállítsa, a leg ígéretesebb formációs sem úgy néz ki, mint aki korszerű módon azaz a saját szervezeti kultúráját részvételi alapokra helyezve és a részvételi demokrácia ügyet komolyan átgondolva haladna. Sőt inkább úgy tűnik, hogy a régi reflexek születnek újjá.
Képesek vagyunk akkora történelmi esélyeket elmulasztani, mint a rendszerváltás volt. Mára van egy általunk választott, de a diktatúrát megszégyenítő módon kirekesztő politikai elitünk, amely ugyan úgy nem tárgyal velünk, mint ahogy az előző rendszerek öntelt vezetői. A civil integrációknak meg valahogy nincs énereje kiverekedni a társadalmi tervezés létjogosultságát sem.
A tudástársadalom és a részvételi demokrácia ügye belülről és kívülről is több sebből vérzik.
Kommentek