RDH Blog - RSS 2.0Ezt a kettős definíciót azért állítottam össze így, mert úgy gondolom, hogy nálunk ebben különbség van az RD mozgalmak között.
Vannak olyanok, amelyek a parlamenti döntéshozatalra koncentrálnak és idegen világ számukra a helyi közösségsekkel élő kapcsolatot ápoló bázisdemokratikus mozgalmiság, míg más köröknek a parlamenti munkára való koncentrálás az idegen.
Habermas éppen az életvilág - rendszerszemlélet fogalmakkal írja le, hogy fölülről nézve az egész dolgonak más logikája van, mint alulról nézve. Más a nyelv. Más a tevékenység. Mások a célok.
Azokban a civil önszerveződésekben, amelyek civil koalíciót szerettek volna összehozni mindkét világ megtalálható. Olyan is van, amely civil módon szeretne minél több érdeket kanalizálni egy-egy szakmaterület kormányzati munkájának kontrolláláshoz, míg akadtak olyanok, amelyek párttá szerveződtek, de civil elit rekruitációs háttérre építenek.
Én mindíg azon az oldalon dolgoztam, ahol a civil világ működik. Részt vettem az Oktatási Érdekegyeztető Tanács munkájában, mint diákszervezet elnöke, de a direkt pártpolitikától távol maradtam, ettől a néhány alkalomtól eltekintve.
A mostani civil párttá alakulásoknál is jelen voltam, mind az Élőlánc, mind pedig az LMP születésénél, de leginkább azt képviseltem, hogy vegyék komolyan a civil módon való építkezést, különben nem lépik át az 5%-os küszöböt.
Most az LMP talán átlépheti. Majd meglátjuk.
Vannak olyan mozgalmak, amelyek eleve könnyen kerülnek a pártokráciával tárgyaló asztalra, mert olyan neves szakértők vagy médiaszemélyiségek vezetik a szervezeteket, akiknek az együttműködésére számít a pártokrácia. Itt külön fel lehet sorolni, hogy melyik oldal kivel tárgyal és kivel nem.
Arra is van példa, hogy a civil világ valóban független - pártsemleges, csakhogy valamelyik érában komolyabb fejlődést élt meg, így a másik oldal pártokráciája - köztisztviselői kara élből elutasítja.
Érdekes megfigyelni a MIÉP vagy a JOBBIK közösségi hátterét. Mindkét párt erősen épített a helyi közösségiségre és erős volt az országos áramalatokban is.
A MIÉP az MDF helyi alapszervezeteit édesgette magához sokéves integráló munkával, a JOBBIK meg teljesen posztmodern eszközökkel, posztmodern kampányokat folytatott.
Azt is érdekes megfigyelni, hogy a sajtó mely mozgalmakkal milyen mértékben működött / működik együtt, és melyektől zárja el teljes mértékben az országos nyilvánosságot.
Kommentek