RDH Blog - RSS 2.0A zöldek megehetősen régóta hajtogatják, hogy a környzetszennyezés vagy a túlfogyasztás kérdése nem kezelhető a nemzeti keretek között.
Nem arról van szó, hogy ne kellene sok-sok helyi aktivtást azervezni, az ezirányú tudatformáló tevékenyéség alapvetően a helyi kisközösségek identitás formáló munkája, és ennek hatékonyságát alapvetően a nemzeti kultúrális és intézményes keretek határozzák meg.
De ennél szélesebb látókörre van szükség, ha a fenntartható fejlődésről akarunk elmélekedni, vagy ne adj isten azt keressük, hogy mi mivel járulhatunk hozzá a fenntartható fejlődéshez
A lokális vagy földszintű (wordwidw) nézőpontra egyaránt szükség van.
A jelenelegi világ gazdasági berendezkedés nyilván valóan fenntarthatóságellenes. Arról, hogy "...mire kellene áttérni? Mit kellene pontosan betiltani a mostani dolgok közül?" elégé ilyesztően nincs igazi közbeszéd.
A nemzeti kultúráknak melehetősen nagy a tehetetlenségi ereje. Hajlamosak vagyunk abban a paradigmában gondolkodni, hogy a változás ebben az országban lényegében kivitelezhetetlen, mert mi .......-ok vagyunk.
Ez persze nem csak a nemzeti kultúrákra igaz. A szervezeti kultúráknál is találkozunk ezzel a tehetetlenséggel. A kultúra éppen atól az ami, hogy automatikusan működik a másik meberben is. Nem kell megegyeznünk a részletekben, egyszerűen csak vannak olyan ruinjaink, amelyeket ért a másik és ud hozzá szervesen kapcsolódni.
Peter Senge a tanuló szervezet megközelítésnél veti fel, hogy ha az önismeret segíthet az egyénnek az elmélyültebb rálátásban, azaz egyedileg kibogozhatjuk, hogy miért is működünk így és így, ez a rálátás szabadságot adhat nekünk ahhoz, hogy váltsunk, vagy szabadon jájuk az eddigi utat tovább.
Hasonló fejlesztő próbálkozás a szervezetekben, ha közösen megismert tehát mindanyiunk számára belátható rendszerszemlélet áll rendlkezésre.
A változás úját kijelöli, ha a szerezetet alkotó szereplők részvételi alapú jövőképet követnek.
Ez a megközelítés leváltja az embergép modellt. A legtöbb szervezetben senki sem jár szuprervízióra, természetesen nincsen közösen érelmezett rendszerszemlélet, és a hazai cégek 95%-a még arra sem szán időt, hogy a jövőkép egy közösen megalkotott konstrkció legyen.
Márpedig nincs más út, mint az új rendszerben olyan világra van szükség, amely fenntartható, élhető a világ polgárai számára, tehát elég ilágos, hogy az erőforrásokhoz való gazdasági és kultúrális viszonyok jelenlegi formája idézi elő az ökológiai katasztrófahelyzetet.
A nemzetek közötti viszonyok újrastruktúrálódása azonban nem jelenthet megoldást önmagában.
A Domschitz - féle fenntarható fejlődés definíció, amely magasan humanizált, magas informáicó igényű és magas tőkeigényű rendszereket tart ehhez szervesen illeszkedő kultúráknak leginkább szervezeti kultúrákra értelmezhetők paraktikusan.
Már az EU liszaboni szerződésében megfogalmazott tudás alapú társadalom jövőképe is erősen beleütközik abba a korlátba, hogy hazánkban az EU források elosztásánál a participáció fordított irányú, az európai kultúrákkal ellentétben, nálunk nem egy polgárbarát, azaz jóléti társadalom hívő, és demokráciát építő politikai bagázs van hatalmon és ellenzékben, hanem egy civilgyilkos zsákmányszerző pártokácia. Egy intézményességtagadó kultúra intézményességtagadó politikusi kaszja.
A részvételi krízis már a világgazdasági vérkeringésbe sem enged versenyképes módonbekapcsolódnibennünket.
Nálunk a többi európai kultúrához képest épen az embergép tipusú szervezeti kultúrák jutottak túlsúlyba, szinte kizárólag ez van a hazai közegben. Ezzel ellentétes irányba fejlődik az európai kultúrkör, felváltja a Taylor Ford-i modellt sok posztmodern munkaforma.
A hazai fenntarthatatlan állapotok kitűnő modellt nyújtanak a fenntartható fejlődés keresáséshez, mert levezethető a hazai viszonyokon, hogy
- bűn a fenntartható fejlődés ellen, ha a nemzetközi gazdasági viszonyok kirekesztőek, ezügyben gondoljuk végig az EU 92 óta tartó mezőgazdaságpusztító tevékenységének hazai eredményeit
- bűn a fenntartható fejlődés ellen, ha egy ország megengedi magának a civilgyilkos zsákmányszerző vezetés luxusát
- felőrli a fenntartható fejlődés irányába mutató kultúraváltás erőforrásait, ha a szervezeti - közösségi térben egyre kevésbé fellelhetők a tanuló szervezet jellegű működést erősítő kommunikációs formák.
Kommentek