Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Ebben az évben kevesebb cikk született mint korábban. Általában is elmondható, hogy tendenciózusan egyre kevesebbet publikálok itt, hiszen a 2010-es vagy a 2008-as csúcspontokhoz képest is egy közel 45 fokos lejtőt kapunk.

Az idén sokkal több dologról kellett volna írnom, hisz a világbotrányt kiváltó civilgyilkos törvénycunami tálcán kínálta az elemezni való szaftos témákat.

Bele fáradtam abba, hogy krónikásként megpróbáljak minden sajtóbotrányt részvételi demokrácia nézőpontból kielemezni. 

Ez egy ambivalens helyzet. Egyrészt hátra kell dőlnöm a szájbarágós tanárbácsi stílusommal, mert mostantól kezdve a részvételi demokrácia megindul szélről középre.

Orbán rémtettei után elkezd az ország ezzel a témával foglalkozni! A társadalmi kontroll elleni harc felveti a kérdést az emberekben, hogy no de mi az a társadalmi kontroll?

Olyan mértékben túlgyőzte magát a társadalmi kontroll ellenes terrorizmus, olyan mértékben próbálják mindörökre betiltani a polgár és a politikusok közötti tárgyalásos érdek egyeztetés minden formáját, hogy az ezügyben analfabéta Mari néniknek is feltűnik, hogy miért lőnek verébre ágyuval?

Nem volt elég a III. szektor kifektetésére az NCA bevezetésével, vagy Barabás Miklós civilkedése, most kell nekünk egy Csizmadia László vagy Huth Gergely pártaggitátorok civil pusztító pogromja? Kell ezt nekünk valamilyen okból "Békementnek" hívnunk? Működik ez a szómágia? Elhiszik az eberek, hogy a "béke" miatt kell a politikafügetlen civil önszerveződések világát és az országos érdek egyeztetést kiiktatni a valóságból? Elhiszik még az emberek, hogy magyarokat nemzetközi összeesküvés fojtogatja és az egyetlen mód, hogy vissza szerezzük szabadságunkat, ha Simicska maffia tulajdonolja az ország cégeinek legjelentősebb részét.

Ha a biblia sok sztorija valóságos történelmi esemény, talán ahhoz hasonlít a független társadalmi önszerveződések mai magyarországi helyzete, mint amikor Herodes kiadta azt a parancsot, hogy minden 3 év alatti kisfiút öljenek meg a hadsereg katonái.

A civil közbeszéd elleni permanens pogrom, az intémzényesült civil világ és a politika viszonya töretlenül építkezik egy szürreális irányba. A "nem tért vissza paranoia" a hazai politikusoknál az a mantra, hogy "a polgár nem képes saját magától szólni". Amikor beszélni akarunk a fájdalmainkról, amikor kérdéseink vannak a kilátástalanságról, az egyetemi keretszámokról, költségvetési kérdésekről, akkor számukra világos, hogy a kérdéseket kommunista ellenforradalmárok varászolták a fejünkbe.

Ennyire nem félhetnek a politikusaink attól, hogy a végletekig alul intzményesült civil szervezetek világa, a picinyke mandátummal rendelekző polgár, a küldött, egyszer csak bekopog majd, kérdezgetni kezd és közjó ügyben faggatózik!

Nagyon úgy látszik, hogy a valóság az, hogy ezek egyre jobban rettegnek ettől!

Az idén mozgalmunk egyik kis szervezete tartott egy osztálytalálkozó szerű összejövetelt. Hosszú idő óta újra összejöttek sokan Pál Tamás tanítványai közül és a Tudástőke Alapítvány nevében átadták neki az első "Társadalom fejlesztéséért" díjat.

Sajnos én nem tudtam elmenni! Annyira meggyengült az anyagi helyzetem, hogy hetek, hónapok óta a napi túlélésért küzdök. Éjt napallá téve dolgozom és ehhez képest 3. hónapja nem tudom hitelek nélkül kifizetni a számláimat.

A mi mozgalmiságunk a rendszerváltás első 10 évében szült erős demokrácia fejlesztő hálózatokat vagy társadalmi tervezést támogató közösségfejlesztő szervezeteket. Az utóbbi 10 év eleje már profilváltás a korosztályom területen dolgozó aktivistái számára és az utóbbi 5 év egyre komolyabb kérdéseket vet fel azügyben, hogy léteznek-e még olyan keretek, amelyben értelme van közösségfejlesztőként embercsoportok tervezési vagy érdek artikulációs tevékenységét támogatni,

Amikor 4 éve kijöttem Angliába, akkor a saját döntésem az volt, hogy a saját családi életstartégiám számára pálcát török a kérdés fölött. Abba hagyom a hazai közösségfejlesztő munkát, mert életveszélyesnek tűnik hinni abban, hogy ebben a világban szabadúszóként érvényesülni tudok.

Az szinte az egyetlen kontakt, hogy tovább hagytam magam gondolkodni a témáról és itt a blogon és a nol.hu kommentekben megosztom, a gondolataimat Veletek! Néha még tartok egy-egy tréninget otthon, de ez már nem élő kapcsolat a közösségek hazai világával.

Átlépett egy más síkra ez az ügy.

Normális esetben ezek a felvetések közösségi síkokon vállnak érdekessé. A közösségfejlesztőknek vagy a társadalompolitika formáló szakmai és közbeszéd műhelyeinek, akár párt stratéga műhelyeknek kellene ilyen ügyekkel foglalkozni.

Ez a blog sokkal inkább az önkifejezés funkcióját tölti be jelenleg. A személyiségem vagy max a családi életstratégiám teljesítménye, flow-ja. Leszakadt még a mozgalunk köreiről is. Még mi sem mutatjuk fel azt a teljesítményt, hogy valódi vonatkoztatási csoportként, együtt napirendre hagynánk kerülni fontos kérdéseket, akár magunknak. Egyedül hagytuk egymást és ezért személyes felelősségünk is, hogy szétesett körülöttünk minden keret. A mi kereteink is szétestek.

Mi is ott állunk, hogy max mezítlábas állampolgárként pörölhetünk a terrorista keretalkotókkal, a közösségi szint nem mutat fel még egy olyan szintet sem, hogy legalább gerilla harcban néhol itt ott csapatként lecsapnánk a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhére. Az én fogyatkozó cikk író lelkesedésem is ennek a trendnek a része.

Pedig ha mi sem, akkor nálunk kevésbé erős szervezeti kultúrák miért tudnának túlélni ebben a korban?

Pál Tamás sokat beszélt most arról, hogy fel kellene ébrednünk a csipkerózsika álomból és újra csapatként tenni kellene a dolgunkat. Mint akkor 20 éve, a szép időkben.

Talán valami megtöri körülöttünk a dermedtség jegét. Talán elkezdődik, vagy inkább úgy mondanám, hogy újjá éled valami abból, amiért valaha küzdöttünk.

A blog egyik célja az volt, hogy legyen elérhető Pál Tamás és Domschitz Matyi nézőpontú értékelés a közéleti folyamatokról.

Tamás hosszú évek óta széttép mindent, amit megír. Matyi továbbra is csibe keltetőben tartja az elméleteit, továbbra is elérhető tréningeken, de nem publikált annyit, vagy nem úgy, hogy nyugodt szívvel azt mondhassuk, hogy ez a nézőpont akár köztudott is lehetne.

A modernizációs elmélet 22 éve született mint szakdolgozat. Most a Phd dolgozatban ismét összeállt egy magasabb kiforrottabb szinten, de még mindig arra várunk, hogy mikor publikálja a nyilvánosság számára.

 Elég nagy közeg ellenállással találkoztunk, amikor ezeket a témákat hazai civil közegben helyi közösségi folyamatokhoz illesztettük. Az is egy szép élmény anyag a közeg ellenállásról, hogy a civil közbeszédben mi akadályozta azt, hogy érdemben beépüljön ennek a két kiválló koponyának az életműve a célkitűzés körüli folyamatokba. A kultúra, a politikai rendszer, a konkrét civil érdek egyeztetés, a civil hálózatok közötti közbeszéd világa nem kedveztek annak, hogy ezek a heurékák beépüljenek.

Ugyan akkor feszegetnünk kell azt a kérdést is, hogy mi mit nem tettünk meg? Mi mit csinálunk rosszul?

Kívánom magunknak, hogy 2013-ban rendezzük újra sorainkat és ismét tegyük elérhetővé a tudásunkat. Rakjunk le új alapokat! Építsünk fel új felépítményeket! 

Az idei évben elkezdtem újra csapatot gyűjteni magam köré. Megálmodtam valamit, ami támogathatná azt amit altruista segítőként csináltunk, ami anyagi alapot teremthetne e tudásbázis újjászületéséhez, fennmaradásához. 

4 éve, amikor eljöttem otthonról, még nem voltam idegen nyelvet beszélő világpolgár. Az angol tudás miatt új dimenziók nyiltak meg előttem.

Megfogadom, hogy az idén, itt Londonban elkezdek újra felépíteni egy igazi Kultúrkörös csapatot és igyekszem jobban kapcsolatot tartani a régi barátaimmal.