Hungarian Participation Democracy's Ghost.

 Tisztelt Szervezetfejlesztők!

Múlt hét szerdán tettem fel az SZMT facebook fórumára egy jegyzetet „Miért hallgat a szakma?” címmel. Kérdéseimre reakció nem érkezett, ezért még egy kísérletet teszek arra, hogy újabb kérdések felvetésével gondolkodásra és válaszadásra inspiráljalak Benneteket.

Kiindulópontként az SZMT etikai kódexéből idézek:

„Munkánkkal megváltoztatjuk, átalakítjuk az emberek életét, mely kihatással van nagyobb rendszerekre, így a társadalomra is. Ezért szolgáltatásainkkal támogatjuk, hirdetjük az alábbi értékeket: önállóság, szabadság, felelősség, integritás, önkontroll, önbizalom, kölcsönös tisztelet, tolerancia, bizalom, részvétel és az emberi jogok.”

Előző írásomban utaltam arra, hogy hiányérzetem van az etikai kódexben rögzített értékek és alapelvek jelenkori érvényesülésével kapcsolatban. Az alábbiakban tovább részletezem aggályaimat.

a. A szervezetfejlesztésben tevékenykedő szakemberek közreműködésének köszönhetően az elmúlt (több mint) 20 évben a hazai szervezetek teljes spektruma (versenyszféra, non-profit szektor, államigazgatás, politikai, társadalmi szervezetek, média) részesült sokféle korszerű szervezetfejlesztési és emberi erőforrás-fejlesztési programokban. Szerintetek hogyan lehetséges az, hogy a társadalomban (a közbeszédben, a közéletben, a politikában, a médiában, a hétköznapi és a hivatalos kommunikációban) szinte nyomát sem találjuk a nyilvánvalóan szakmailag kifogástalanul levezetett-moderált fejlesztési programok pozitív hatásainak? 
b. Az elmúlt 20 évben sok-sok ezer vezető és munkatárs sajátította el az erőszakmentes kommunikáció, az asszertív viselkedésmód, az együttműködésre és konszenzusra törekvő konfliktuskezelés módszereit és technikáit. Mi lehet az oka annak, hogy a közszereplők megnyilvánulásaiban mégis a háborús harcmodornak van domináns szerepe, és hogy a(z ellen)felek közötti együttműködést gyakorlatilag teljesen kiszorította a verseny? 
c. Szerintetek igénytelenségből, tudatlanságból, a képzési programok hatástalanságából, vagy más egyéb tényezőből ered fenti szegényes eszköztár használata? 
d. Mit gondoltok arról, hogy felülvizsgálatra szorul-e a szervezetfejlesztési programok eredményességét mérő indikátorok tartalma?
e. Mi a véleményetek arról, hogy a vezetők és munkatársak kiválasztásánál ma sok szervezetben nem a kompetencia számít, hanem a lojalitás? Ezeknél a szervezeteknél semmi nyomot nem hagyott az AC és egyéb szakmailag megalapozott módszer korábbi használata?
f. Szerintetek volt értelme a 360 fokos visszajelzések, a különböző TÉR rendszerek meghonosítására olyan sok energiát fordítani? Valóban beépültek ezek a rendszerek a szervezeti kultúrákba és az emberek mindennapi viselkedésébe?
g. Mit gondoltok arról, hogy a félelemorientált szervezetekben (ahol megfigyelhetik, lehallgathatják a munkatársakat) milyen következményei lesznek a szervezetek teljesítőképességére és a munkatársak lelki egészségére?
h. Tud-e hatásos segítséget nyújtani a szakma az embereket sújtó jelenkori társadalmi-gazdasági feszültségekkel való megbirkózáshoz?

Összegző kérdéseim:

1. Szerintetek a szervezetfejlesztési szakma képviselőinek érdekében áll-e fenti kérdésekre közösen (és nyilvánosan) választ keresni?
2. Véleményetek szerint mi a szakma képviselőinek a dolga abban az esetben, ha az SZMT által vállalt értékek és elvek ellentmondásban vannak a fentiekben jelzett jelenségekkel?
3. Végezetül: mit gondoltok ma arról, hogy profitált-e a magyar társadalom egésze a szervezetfejlesztési szakma tevékenységéből? (Vörösmartyt parafrazálva: ment-e a világ elébb a SZF szakma tevékenyégének eredményeképpen?)

Üdvözlettel:
Tóthné Pál Ágnes