RDH Blog - RSS 2.0"Az olcsó, de képzetlen munkaerő tömeges jelenléte számos ágazatban gátolja a legmodernebb eljárások bevezetését, ami tovább csökkenti az átlagos munkatermelékenység növekedési ütemét."
Én teljesen egyetértek a Liszaboni célkitűzésekkel és éppen a magyar esetpélda mutatja, hogy a Liszaboni modell mennyire "A megoldás" és a magyar setétség, meg mennyire "A nemrepülő repülő".
A Liszaboni egyezményből én azt a félmondatot szoktam kiemelni, hogy a kormányok törekednek a 73% fölötti foglalkoztatottság megteremtésére az információs társadalom és a tudás alapú társadalom irányába mutató innovációk erősítésével.
Kurucország vezetői képesek heherészni ezen és már-már olyan hangokat lehet hallani tudós emberek szájából, hogy ez óriási baromság. Márpedig nem az. Ha én közgazdász lennék, biztos feltűnne az a különbség, hogy az elképesztően alacsony hazai bérszínvonal és az, hogy 8 millió polgártársunk él az állami újraelosztásból esetleg merénylet a piacintézmény azon fundamentuma ellen, amit a közgazdász szakma "fizetőképes kereslet" címen szokott emlegetni mind a mikroökonómia, mind a makroökonómia órákon!
Ha belegondolok, hogy ennek az innovációjával hogy állunk, akkor már rögtön nem heherésznék!
Én otthon fejlesztő munkákban dolgoztam, most Angliában szakácskodom. Elképesztő, hogy itt mekkora kereslet van kétkezi munkára. Amíg nem tudok rendesen angolul, addig azon a munkaerőpiaci szegmensben keresek csak munkát, ahol betanított munkaerőt alkalmaznak. Így nem kell szoronganom azon, hogy esetleg nyelvi problémáim lehetnek.
Odahaza úgy tűnik, hogy a képzetlen munkaerő sorsa automatikusan a munkaerőpiaci kirekesztettség kellene hogy legyen.
Anglia képe ebből a perspektívából élő cáfolata ennek.
Nem szükségszerű az, hogy a képzetlen munkaerő kirekesztett legyen! Ez egy magyaros kulturálisan erőteljesen alátámasztott blöff!
Az meg egy másik blöff, ami termelékenység és innováció területen zajlik.
Végeztek egy kutatást arról, hogy mi lehet az oka annak, hogy más munkaerőpiacokon akár már 30% fölötti eredményeket mutatnak az alternatív foglalkoztatási modellek (távmunka és társai), de ez nálunk nem megy. 3% alatti ez az élethelyzet. A kutatás kimutatta, hogy nálunk a közép és nagyvállalatok foglyai az embergép típusú paradigmának. Nálunk szinte csak Taylor Fordi vagy Neo-Fordi szervezeti kultúrák vannak a mi kulturális terünkben.
Nem vagyunk nyitottak arra, hogy korszerű - innovatív szervezeti kultúrákkal váltsuk fel a XX. század elején elterjedt embergép típusú szervezeti kultúrákat.
Az innovációval szembeni zsigeri ellenállásunk leér a kétkezi munkásig! Azok a kultúrák, amelyek politikai szocializációs kihívásként kezelték a vállalati termelékenységet (japán ringi, angolszász quik-quik mentalitás) vezető gazdaságok lettek a versenyben.
Tévedés azt hinni, hogy "mérnökország" típusú gazdaságok elműködnek kétkezi munka nélkül. Az innováció leér a kétkezi munkáig.
Magyarország egy kitűnő ellenpélda. Mi vagyunk a piacvezetők abban a versenyben, aminek az lehetne a címe, hogy "miként idézzük elő a 30-as évek gazdasági válságát a mai korban". A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia ezt úgy csinálta (mi pedig mint polgárok ezt úgy legitimáltuk), hogy totálisan ignoráltuk a Liszaboni Egyezmény általam idézett félmondatának másik felét. Magyarországon gereblyenyéllel verik az innováció területén sikereket felmutató mozgalmakat.
Ez vélhetően szintén nem új dolog, hiszen a 15 Nobel díjasból egy alkotott otthon, az összes többi emigrációban lett naggyá és majdnem ugyan ilyen arány a feltalálók általában című csoport.
Én odahaza olyan mozgalmakkal dolgoztam, amelyeknek nagyon világos képük van arról, hogy mi az a "koorporativizmus, a jóléti társadalom, a fenntartható fejlődés vagy a tudás alapú társadalom" és társai.
A civilgyilkos zsákmányszerző pártorkácia a Halász - Zuschlag paktummal szinte egytől egyig kiirtotta ezeket a mozgalmakat.
Kommentek