Hungarian Participation Democracy's Ghost.

A KülTüKör blog elindulása óta a civilgyilkos fogalom egy kiszélesedett számomra.

Eddig nagyjából abból a kontextusból használtam ezt a fogalmat, hogy pártokrácia stratégiai feladatának tekinti független civil mozgalmak kiirtását, az érdekartikulációhoz nélkülözhetetlen terepek megszállását és ellehetetlenítését. Főként a média és a társadalmi szervezetek - pártokrácia közötti közvetítő kommunikációs közegek kiiktatása a társadalmi tervezésből egy jelentős lépés.

A Halász - Zuschlag paktum utáni civil világban sorra pusztultak ki a független állampolgári önszerveződések és az EU munkahelyteremtés és vidékfejlesztés területére érkező források megérkeztével a független civil világ méginkább brutális erőszak áldozatává vált.

Sem az érdek artikulációs funkcióját, sem pedig a hiánypótló szociális szolgáltatások kiépítésének funkcióját nem tudja így ellátni a civil szektor.

A közélet elmúlt 13 év "fejlesztéspolitikai - társadalompolitikai teljesítménye" miatt használom a politikus kifejezés helyett a "civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia" jelzős szerkezetet.

A KülTüKör megalakulásakor arra jöttem rá, hogy a civilgyilkos mentalitás valójában az emberközpontú társadalmak humanizmusának, kultúra építő stratégiájának az ellenkező tartománya.

A Svédségek blog szerzőjével feltűnt nekünk, hogy teljesen hasonló ügyeken akadt meg a szemünk, a saját blogunkban. A skandináv kultúrák erőteljesen decentralizálnak, a helyi megoldások hívei, míg nálunk a helyi közösségi aktivitás egy kínkeserves dzsungelharc. A rendszer változására várunk, de nem nagyon tudunk kapcsolódni ahhoz, hogy mi is hozhatna változást. A közéleti és a munkaerőpiaci kirekesztettség tekintetében világviszonylatban szélsőértékeket produkálunk. Abban is jelentősen eltér a két kultúra, hogy mennyire vagyunk szabálykövetők - szabályszegők.

Számos "civilgyilkos" ügynek sajátos megvilágítást ad, ha a struktúra által támogatott szabályszegés vs. életvilág által támogatott szabálykövetés nézőpontokból tekintünk rá.

Azon is elkezdtem gondolkodni, hogy az intézményesült civil világon kívüli életvilágok tekinthetnek-e egymásra véres szájú ragadozóként? Nézhetjük-e a más életvilágokat predátornak? Akár kölcsönösen annak!

Mondhatjuk-e, hogy a hazai szervezeti kultúrák azért ragadtak be tömegével a Taylor Fordi és neofordi logiákban, mert a nagyvállalati közegben a vezetők "szemét naplopóként, a vállalat kifosztóiként" tekintenek a vezetettekre, és ezzel párhuzamosan a vezetettek "szemét naplopóként, a vállalat kifosztóiként" tekintenek a vezetőikre.

A politikában igazolódik-e a közbeszéd során az a tétel, hogy a polgárok "szemét naplopóként, az ország kifosztóiként" tekintenek a vezetőikre és politikusok  "szemét naplopóként, az ország kifosztóiként" tekitenek a vezetettekre.

Egyszer együtt ebédeltem egy konferencián a munkahelyteremtés ügyeket koordináló kormány emberekkel és a terület nagy civil struktúráinak vezetőivel, ahol a fejlesztéspolitikát irányító emberek teljes mértékben ezen a véleményen voltak, a civil szolgáltató szervezetekkel kapcsolatban, miközben a "Munkahelyteremtés" témában lefolytatott országos társadalmi vita közben számtan ilyen civil véleményt hallgattam végig, természetesen ellenkező előjellel.

Gyurcsány politikai szocializációt érintő megnyilatkozásai teljes mértékben leírhatók úgy, hogy az ő tündöklése és bukása arról szól, hogy megpróbálja üldözőbe venni a "szemét naplopóként, az ország kifosztóiként" - beazonosítható társadalmi csoportokat. Arról beszélt, hogy nem kellene megengedni, hogy blicceljünk ám a BKV-n, TB-t és adót, vagy legalább valami hasonlót kellene fizetni a feketemunka után (be is vezették pl. a Kék könyvet, napijegyekkel), vizitdíjat kellene fizetni és dobozpénzt a gyógyszervásárlásnál. A legnagyobb dobása az volt, hogy durván el inflálta az átlagemberek életszivonalát. Gondolom sokan érzik, hogy hiába kesresnek hasonló összeget, az messze nem annyi, mint volt. Nehezebb kijönni belőle!

Gyurcsány azt várta ettől az üldözősditől, hogy a feketemunka része lesz az intézményesült rendszereknek, ha mondjuk az emberek 20%-a élt feketemunkából, akkor ha ők csatlakoznak az 50% körüli foglalkoztatási szinten ketyegő munkaerőpiachoz, akkor máris kitör a 70%-os foglalkoztatottság és óriási lépést tennék ezzek a jóléti társadalmi modell irányába. Utólag kellene értékelni, hogy mi is a bibi ebbe a "tereljük be a Rózsa Sándorokat" társadalompolitikai modellbe, merthogy az üldözősdivel eltöltöttünk 8 évet, a foglalkoztatás vagy az életszinvonal meg mintha radikálisan rosszabb helyzetben lenne, mint az életmentő műtét előtt volt.

Orbán már ellenzékben is de, most kormányon is másképp viszonyul a kérdéshez. Ő inkább bratyizik a betyárokkal! Legutóbb az az ötlete támadt, hogy megkínálja a népet pálinkával, azaz lemond a jövedéki adóról, házi pálesz főzés esetén. Ellenzékben volt olyan kampánya, hogy az adóelkerülés az tulajdonképpen egy tök normális állampolgári magatartás, hiszen egy ilyen népnyúzó kormány ellen csak kell tiltakozni walahogy? Még az infulenza védőoltás statisztikájában is az volt a legfőbb hatás specifikus tényező, hogy a FIDESZ hívők politikai tiltakozási kampány keretében nem engedték testükbe fecskendezni a kormányvírust.

Summa summárum, Gyurcsány valamiféle perzekútor deffenzíva híve volt, Orbán meg amolyan neo Rózsa Sándor, a szabad mocsári bújdosó életmód emancipációs mozgalmának nagy fejedelme. Amenyiben nem ő van kormányon, akkor határozottan stuktúra ellenes és határozottan szabály követés ellenes. Mit lehet ezzel kezdeni kormányon?

Látszik-e a statisztikai adatokból, hogy az állam és az állampolgár vagy a munkaadók és a munkavállalók egymással párhuzamosan tényleg élen járnak az illegális vagy fél legális zsákmányszerzésben?

Állam: Rekordokat döntögető-e hazánkban az adó általi elvonás? Meglehetősen lesúlytó ez a helyzet! Az 50%-os foglalkoztatottságot úgy lehet tartósan fenntartani nagy társadalmi konfliktusok nélkül, ha sokáig próbáljuk toldozgatni - foldozgatni a szociális védőhálót. Márpedig ennyi adóból ekkora állami újraelosztást nem lehet fenntartani.

Polgár: Vélelmezhető-e, hogy a rendkívül magas rokkantnyugdíjas népesség azért tud kialakulni, mert a polgárok együttműködnek az "ellátatlan munkanélküliség" típusú helyzet elkerülésében? Konkrét esetekben bizony ilyenkor kifosztjuk a közkasszát. Adóelkerülés vagy BKV bliccelés szintén ide tartozó történetek?

Munkavállaló: Nemzetközi összehasonlításban, jobban kell-e tartani attól, hogy egy alkalmazott "hazaviszi a kalapácsot", ha nálunk van egy adott vállalati kultúra, mint ha máshol van? Sokkal többször belemegyünk a féllegális vagy illegális munkalehetőségekbe, semmi bajunk nincs azzal, ha nem bejelentett munkát végzünk.

Munkaadó: Beállt-e a hazai gazdaság egy olyan pályára, ahol a nemzetközi hálózatok magasabb profit elvárással élnek a magyarországi vállalataikkal szemben, mint más kultúrákban lévő válalkozásokkal. Több profit megy-e ki az országból, mint mondjuk más Kelet Európai országokból? Akik dolgoznak, azok óraszámban többet dolgoznak-e mint máshol, más kultúrákban? Akik egy vállalkozás adminisztrációs intézményesültségét működtetik, mindent elkövetnek-e azért, hogy akár illegális eszközökkel, leköltségeléssel csökkentsék az adóalapot?

Nekem úgy tűnik, hogy nálunk kifejezetten körbe-körbe kergetőzés folyik, a felek kölcsönösen potenciális elnyomónak tekintik egymást és egyfajta önvédelmi hadviselésre vannak berendezkedve.

Olyan ez, mint amikor kisegér üldözi nagyanyót, nagyanyó a kutyust, a kutyus a macskát, a macska meg az egeret.

Az állam durva elvonással próbál túlélni, már olyan mértékű az elvonás, ami megfizethetetlen.

A polgár az állami javak megfejésével, a vállalti javak eltulajdonításával, adóelkerüléssel és feketemunkával igyekszik túlélni.

A vállalkozó tőkekivonással, alulfoglalkoztatással és túlterheléssel és az átláthatóság ignorálásával védekezik.

Ebből a kontextusból mi civilek tartsuk szemmel a pártokrácia "rendpártisággal" kapcsolatos demagógáját.

Árgus szemekkel figyeljünk arra, hogy a rend, a rend irányába mutató törekvések véletlenül nem csak puszta porhintésként merülnek-e fel a közéletben, a törvényekben, az adózási viszonyokban.

Sajnos nekem úgy tűnik, hogy mind Orbán, mind Gyurcsán teljesen tehetségtelenek ennek a gordiuszi csomóvá dagadt kérdéskörnek a rendezésére.

Orbán gigantikus ígéretei, Gyurcsány szónoklatai teljesen elrugaszkodnak a valóságtól. Orbán egymilliós munkaerőpiaci reintegrációról beszél, de kiirtja az integrálásképes helyi erőket. Politikafüggetlen cég vagy állampolgári önszerveződés nem kaphatott fejlesztési forrást. Egy uniós felmérés kimutatta 2006-ban, hogy az emberek 51%-a nem gondolja, hogy jobb lesz neki az uniós csatlakozás miatt, 48%-a nem tudja, de akár jobb is lehet - gondolták anno, és csupán 3% tudta, hogy biztosan jobb lesz neki. Orbán épített egy jól működő szavazógépet, ami kiszámíthatóan megszavaz mindent, amit a pártközpont akar. A törvényhozóipar futószalagon gyártja majd a szabályokat. De mire lesz ez jó? Ez a FIDESZ oldaláról nézve egy integrációs siker, de az ország szempontjából meg a 13 éve tartó "Nagy kirekesztőgép" - korszaka.

Gyurcsány politikai szocializációs handa bandákkal boxolt ezzel a kérdéssel, de már arra sem veszi a fáradtságot, hogy a saját pártjának parlamenti frakciója megértse. Az antikorrupciós ügyek sorozatos leszavazása erről szólt. Utólag próbáljuk már beazonosítani, hogy pontosan kik próbáltak meg gondolkodni a Gyurcsány kormányban?

Néha láttuk, hogy Gyurcsány előterjeszt aztán pedig leszavazták! Mire volt ez jó? Megmutatta az MSZP - SZDSZ hogy nincsen szándéka társadalmi integrációs sikereket elérni. Nem tematizálnak ehhez kötődő kérdéseket. Ezért buktak ekkorát.