RDH Blog - RSS 2.0A Népszabi összefoglalta hogy a szélsőjobbos erők hogyan zsidózzák egymást szorgalmasan. A kommentekben természetesen a hagyományos szélsőjobbos zsidóellenesség a leggyakoribb, illetve van aki meg egyszerűen a kisebbség oldaláról kérdez.
A megkísérlem kifejteni a saját válaszomat erre a kérdésre:
"A kérdés mindig az, hogy mitől rosszabb egy zsidó származású ember a tiszta fajú, szittya magyarnál?"
Egy erdélyi magyar barátom szokta volt hangoztatni, hogy nem érti, hogy az idehaza élő magyarok miért nem értik, hogy a köztük élő kisebbségek együttműködő kultúrában élnek. Ő, ha nagyváradon bemegy egy magyar vállalkozóhoz és mondjuk azt kéri, hogy fénymásolhasoon anyagokat a diákszövetség tréningjére, akkor szinte biztos, hogy ha van rá mód, akkor a kisebbségi együttműködés kultúrája miatt megkapja ezt a segítséget. Magyarul, a kisebbségi lét természetes velejárója a fokozott szolidaritás és együttműködés. Alapvetően ez a hazai zsidóság vagy nyúljunk vissza a történelembe korábbra és szélesítsük ki egy kicsit, a közép-kelet európai zsidóság "bűne".
Az elmúlt 3 évben találkoztam nemzetközi kultúra összehasonlító vizsgálatok adataival. A Globe - Hoffstede felémérések 61 ország kultúráját hasonlítják össze. Például az individualizmus - kollektivizmus skálán mi vagyunk a 2. leg individualistább nép. Ez jelentheti azt, hogy nálunk méginkább működik, ha egy-egy kisebbségben élnek másfajta kultúrális reflexek, mint amit ebből a kultúrából meríthet.
Tegyük fel azt kérdést magunknak, hogy köze van-e a zsidózáshoz annak, hogy a magyaroknak baja van a szolidaritással az együttműködéssel, a hálózatépítéssel és immáron másodjára a történelemben fenyegetésként és kirekesztettségként élik meg a magyarkodók a zsidók között tapasztalható mozgalmi szerű együttműködések puszta létét.
Ebből számomra az a tanulság, hogy fejlődnünk kellene ezekben az individualizmus körüli kérdésekben. Azt, hogy mindezt leverjük a hazai zsidóságon, nem tartom releváns válasznak a bajainkra. Több más ponton is van hasonló kultúrális vagy modernizációs lépéselőny. Nem ez az egyetlen ok, ami miatt ez az esztelen retorika kivirágzott. Azt gondolom, hogy van keresni valónk az interkultúrális tanulás körül.
Mellesleg nincs értelme annak a vitának, hogy ha a kultúra összehasonlítás tükrébe nézünk, akkor elszomorodjunk azon, hogy más kultúrák fiainak könnyebben megy az együttműködés, a szolidaritás, az egymás segítése.
Amikor utoljára hirdettünk meg Diákönkormányzati Szabadegyetemet, nem volt már pénzünk semmire. Megérkeztek az erdélyi barátaink, és velük együtt elkezdtünk kérni, úgy ahogy ők szokták, a mi individualista kutúlránkban.
Mentem egy kört egy olyan listával, amire fel volt írva, hogy mi kell a képzésünkhöz. Elindultunk a Ráday utcán a IX. kerületben elmentünk a Kálvin térig, majd vissza a Lónyai utcán. Kb. 5 írószerben jártunk és ez az 5 vállalkozó összeadta a szükséges anyagok 80%-át. A táborban a balatonparton volt egy hasonló élményünk.
Minden este volt egy órás szupervízió a kortárs segítőknek, aminek a végén mindíg rituálisan elfogyasztottunk egy dinnyét. Mivel most nem volt pénzünk dinnyére sem, úgy tűnt, hogy ez a hagyomány megaszakad. Csakhogy az erdélyi barátaink előgurítottak egy zöldhasút.
Egyszerűen odamentek egy helyi zöldségeshez és előadták neki a sztorinkat. Megfogott a zöldséges két dinnyét, és a kezükbe nyomta.
A felesége rá kiáltott: "Mit csinálsz Pista?"
erre ő: "Jótékonykodok!".
Baromság azt hinni, hogy rajtuk múlik az, hogy a többségi kultúrában hogyan alakul a szolidaritáshoz való viszonyunk.
Kommentek